Ázsiafilm

A forgalmazók alaposan belehúztak. Alig került ki a stúdióból a második rész, máris a nyakán lihegett a harmadik. A nagy sietségben elhagyták az eredeti stílust, és a rendezőt is.

A Shógunátus korában a puskakészítés be volt tiltva, és a hozzákapcsolódó puskaporgyártás úgy szintén. A tilalmat megszegni életveszélyes volt, ezért aki erre vállalkozott, igencsak titkolózásra kényszerült. Korrupt hivatalnokok egy egész falut kényszerítenek a tiltott gyártásra. Oichi egy véletlen találkozás révén tudomást szerez a falusiak sanyarú sorsáról, és nem habozik a helyszínre indulni, pedig szamurájok az ellenfelek. Kész szerencse, hogy ezúttal némi segítség is akad…

Oichi, a ronin. A forgalmazók ezzel az újdonsággal próbáltak újat hozni a sorozatba. Nekem végig az volt az érzésem, ez nem igazi Crimson Bat történet. Valószínűleg már készen állt egy forgatókönyv, és valakinek eszébe jutott, hogy a gyorsabb megvalósíthatóság kedvéért beleírassa a vak hősnő alakját. Két-három, Oichivel egyenlő fontosságú karakter van a filmben, és az igazán gondos, kimunkált történetvezetés, ami különösen az első mozit jellemezte, odalett. Időnként nem érezni 1-1 jelenetnél, mivel is viszi előbbre a történetet. Hirtelen és előkészítetlen fordulatok követik egymást, nem túl meggyőzően.

A másik jelentős változás a stílusban történt. Minden bizonnyal a nagyobb pénzbevétel kedvéért döntöttek mellette. A harmadik mozi a jól bevált kalandfilm sémákat alkalmazza, kevés vérrel és jelzésszerű erőszakkal. A kedvezőbb korhatári besorolás így biztosítva volt. Azért jó értelemben is kapunk újat, elsősorban a harci jelenetekben. Oichi két kardosszerű technikája (a hüvelyt is használja) tényleg minőségileg emeli koreográfiát. Bizony, ezek az összecsapások jobbak, mint a nagy Zatoichi kissé sematikus harcai. Az, hogy néhány kiválóan vívó új arc került be a laza szerkezetű moziba, szintén előnynek mondható. A kardokat eddig is sűrűn használták a sorozatban, ez megmaradt, de az összecsapások időtartama hosszabb lett, a statiszták száma megnőtt. Itt meg kell említeni, hogy a Sochiku stúdió kaszkadőrei bizony jobbak voltak, mint a Daiei vállalaté. Hősnőnk „kisegítő csapata” hosszú és pazar befejező leszámolást hoz össze.

Összefoglalva elmondható, az új rendező és koncepció pusztán a harci vonalat tudta megerősíteni a sorozaton belül. A történetvezetésben és a stílusban inkább visszalépés történt, jobb volt az eredeti megközelítés. Nagyobb közönségréteget megcélzó, működő kalandfilmet kaptunk, de igazi előrelépést nem.

Főszereplők: Matsuyama Yoko; Ibuki Gopro; Inoue Kiyoko; Kurizuka Asahi; Hamamura Yun
Rendezte: Ichimura Hirokazu (1969, 85 perc)
(imdb)