Sötét hangulatú, nyomasztó és meglehetősen beteg lelkű film a Bottled Fools, egy antiutópikus környezetbe helyezett, abszurdba oltott rémtörténet. Ismeretlen színészekkel és valószínűleg alacsony költségvetéssel forgatták, jó sok művészinek szánt jelenettel és effekttel (szűrők, torzítások, elmosások, egymásra vágások stb.) megtömve, felváltva össze-vissza zanzáló hegedűvel, jazz-es basszus-alappal és valami rock-szerűséggel körítve.

Amikor már lement egy óra a játékidőből, és valamiféle értelmes történet még mindig nem kezdődött el, sajnálni kezdtem a filmet: ami Shinya Tsukamotónak sikerült a Tetsuo-ban (egyszerű a történet, a puszta cselekmény viszi a filmet a húzós látványvilággal karöltve, és a néző mégis a székhez szegezve bámul), az itt látványosan nem működött. Pedig a világ érdekesre sikerült: rengeteg szint a föld alatt, lerobbant és mocskos minden, dohányozni elvileg tilos, a cigi és a drogok egyaránt tiltott és keresett gyümölcsök. Az utazás rozoga, ipari munkagép-hangulatú liftekkel és liftkezelőkkel történik. Az egész film egy ilyen liftfülkében játszódik. A bezártság, a karakterek pszihopata kisugárzása és a véres jelenetek (két pszihopata elszabadul) biztosítják a nyomasztó hangulatot. Az utasok nem semmik: az említett pszihopatákon kívül fontos szerepet kap egy apatikus(nak tűnő) fülhallgatós srác, egy középkorú, öltönyös, ideges professzor egy különös lombikkal a táskájában, egy telepatikus képességekkel megáldott egyenruhás iskolás lány (aki sorra megmerül utastársai agyában, meglesve rejtett titkaikat, kb mint a Sebezhetetlenben a főhős), valamint jelentéktelen mellékszerepben a kedvenc szereplőm, a kislány, aki egy agyat sétáltat pórázon, és bár kevés szövege van, rögtön a lényegre tapint.
Történet nélkül azonban ez az egész mind nem érne semmit, és ezért esett olyan kellemesen a meglepetés, hogy az utolsó fél órában mégiscsak egy eredeti, érdekes és főleg nagyon érdekesen előadott történetet láthatunk, ami több szinten játszódik, ugrál az időben, a térben és a szereplők agyában. És kiderül, hogy az addig történtek tulajdonképpen csak a hangulatot és az alaphelyzetet voltak hivatottak megteremteni.

Nagyon érdekes film, még azt sem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. ^^ A legnagyobb problémám a történet és a cselekmény kiegyensúlyozatlanságán kívül az, hogy a Bottled Fools próbál egy kicsit "az emberek őrültek"-típusú Ichi the Killer üzenetet hordozni, rájátszik a Tetsuo-féle gyors vágásos, kamerarángatásos, sok nagytotált tartalmazó filmezésére, átveszi a Battle Royale-ből "a szereplők sorban leölik egymást" tematikát és néha gyönyörködik egy kicsit a kevéssé bemutatott, de jól eltalált elborult jövőkép egy-egy apró szegmensén, ám igazából mégis üresen, öncélúan hat az egész, míg a fent említett "ősökben" ezek az elemek szervesen beleillettek a film felépítésébe, történetébe, üzenetébe.
Egyetértek Manuval: ezt a filmet sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni, Mégis érdemes megnézni, a (nem annyira, mint amilyennek szánták, de azért így is kellően) erős hangulat, az őrült szereplők és az utolsó fél óra miatt.

Ramiz

Erősen low-budget film, s igazából nem kapott el. Úgy tesz, mintha underground kultfilm lenne, de annyiban különbözik azoktól, hogy semmi újszerű, eredeti nincs benne. Végig idegesített, hogy sokkal, de sokkal jobban meg lehetett volna csinálni, nem megálni ezen a szinten, hanem tényleg nekiereszteni mindent, ami belefér. Így valahogy "visszafogott" lett.

Manu

imdb