Ázsiafilm

A LONE WOLF AND CUB sorozat előtt készült WICKED PRIEST filmek minden WAKAYAMA rajongónak keresett cikknek számítanak. Szerencsére egyre-másra előbukkannak az archívumokból.

A Meiji korszakban tilos volt a kardviselés, különösen a szerzeteseknek. De Shinkai ezt persze nem tarja be, meg még számos más, a szerzetesekre egyébként kötelező fogadalmat sem. Három év telt el a kicsapatása óta, azóta az országot járja. Egy elhagyatott vidéki falucskában, ahol a férfiak hónapokig odavannak halászni, és szerelemre éhes nők tömege áll a rendelkezésére, végre úgy tűnik, nyugalomra lel. Ám magukat forradalmároknak tartó, valójában kalózzá és banditává züllött felkelők egy csoportja pont ezt a helyet szemelte ki, hogy fegyvereket csempésszenek. A bajkeverő szerzetes és a békés falusiakat terrorizáló csoport összecsapása csak idő kérdése...

A "gonosz természetű szerzetes" rendhagyó kalandjai a humor és kemény összecsapások ügyes vegyítése. Az első részhez képest alapos változások történtek a stílusban. Lényegesen kevesebb lett az érzelmes rész, több a kaland, kifejezetten keményebbek a harcok. A "nők, kard és pia" bűvöletében élő, sokkal inkább jakuzaként, mint egyházi személyiségként viselkedő Shinkai fölöttébb rendhagyó, de nagyon élvezetes karakter. Gátlástalan nőhajhászása gyakran keveri bajba, viszont kemény karate csapásai utat vágnak a rosszfiúk között, vagy végső érvként előkerül a vándorbotba rejtett egyenes kard.

Mint a sorozat minden epizódjában, itt is megjelenik Ryotatsu, az első részben megvakított egykori barát, aki vad gyűlölettel keresi a bosszúállás lehetőségét, és még veszélyesebb, mint amikor látott. A leírtakból is nyilvánvaló, hogy kalandfilmmel van dolgunk. A modernizálódó Japán széles alvilági skáláját vonultatják fel a sorozatban, a helyszínek és a stílusok nem kevésbé színesek. A filmet Wakayama viszi a hátán. Kéjvágyó grimaszai, "önfeláldozó" magatartása (ha nőkről van szó), igazán poénosak. Persze az igazi csemegét a vívójelenetei jelentik, de ezúttal a lassított karate összecsapás is fölöttébb látványos lett.

Mint kalandfilm, igazán újat azért nem hoz, de nem is ez a fő cél, hanem a laza kikapcsolódás biztosítása. Ezt rendben, profin hozzák. Nem árt megemlíteni, a mozi már a keményebb irányzatra fogékonyabb nézőréteget célozta meg. Így humor és kaland ide vagy oda, nem ajánlható a durváskodást nem kedvelő közönségnek, mert helyenként bizony nem finomkodnak az alkotók.

A film unikumnak számít, a ritkaságokra vadászók érdeklődésére számíthat, Wakayama rajongóinak nem szabad kihagyni.

Főszereplők: Wakayama Tomisaburo; Sugawara Bunta
Rendezte: Harada Takashi (1969, 92 perc)
(imdb)