Ázsiafilm

Mint a legtöbb dráma esetében, természetesen itt is egy regény szolgáltatta a forrást, nevezetesen Nagashima Yuu megegyező című könyve, ami 2001-ben jelent meg Japánban. A szerző ezzel a művel debütált és egyből meg is kapta a Bungakukai év felfedezettje irodalmi díjat, sőt, még Akutagawa díjra is jelölték. Egy ilyen színvonalú mű megfilmesítése pedig aránylag nem lehet nehéz, hiszen a jó sztori adott, szinte „csak” megfelelően kell visszaadni a hangulatát a vásznon. Ez pedig egy olyan képességű rendezőnek, mint Negishi Kichitarou, nem eshetett nehezére. Korábbi munkáival már rengeteg díjat és elismerést bezsebelt és olyan híres filmek szerepelnek a neve mellett, mint az 1983-as Tantei monogatari (főszerepben az akkori legnépszerűbb idol-lal, Yakushimaru Hiroko-val), az utóbbi időben pedig a Translucent Tree és a What the Snow Brings is sikeres filmje volt.


A történet főhősnője Kaoru, egy 30 éves, egyedülálló nő, akinek egy kislánnyal való találkozása során előjönnek a gyerekkori emlékei Youko-ról, apja barátnőjéről, aki egy időre beköltözött hozzájuk, miután Kaoru anyja lelépett otthonról. A jókedélyű, kicsit szabadszájú Youko, akiből valósággal áradt a szeretet, amilyen hirtelen megjelent, persze olyan hirtelen el is tűnt, de Kaoru életére így is óriási hatást gyakorolt, akárcsak a címben is említett oldalkocsiban üldögélő kutya.


A rendező nagyon ügyesen adta vissza a film során azt, ahogyan Kaoru visszaemlékezik akkori önmagára és életére. Az elejétől a végéig a film egy kicsit álomszerű és ami külön előnye, hogy a kislány nézőpontjából ismerhetjük meg az akkori történéseket, leszámítva néhány apróbb jelenetet, amivel a rendező úgymond „segíti” a nézőt abban, hogy átlássa, mi is zajlott a család berkein belül. Szintén remekül találták el a film hagulatát, amin ugyan érezni, hogy dráma, de a hasonló történeteket feldolgozó filmekhez képest jóval oldottabb és könnyedebb a hangvétele, ráadásul többször is jópofa és aranyos poénokkal tovább oldják a „feszültséget”.


A színészeket is csak dicséret illetheti, valamennyien remekül alakították a szerepeket. A „misztikus” Youko megformálására valódi telitalálatként Takeuchi Yuuko-t szerződtették (Yomigaeri, Heaven’s Bookstore, Be With You), aki, akárcsak korábbi szerepeiben, ezúttal is szárnyal, nagyszerűen játszik és ő viszi a hátán az egész filmet. Kaoru gyerekkori önmagát Matsumoto Kana alakította, ő is jó, bár mint a gyerekszínészeknél általában, már az is nagy plusz a játékában, hogy nem idegesítő, sőt, kifejezetten aranyos.


A film tehát jó, ami a rendezőt és a főszereplőt ismerve nem is igazán meglepő. A műfaj kedvelőinek én csak ajánlani tudom, de mindenki számára érdekes lehet, aki egy, a japán drámákhoz mérten könnyed, hangulatos másfél órát szeretne eltölteni egy aranyos, de azért kicsit talán elgondolkodtató film megtekintésével.