Ázsiafilm

IMDb

Főszereplők: RAIZO Ichikawa; KUBO Wakao; FUJIMURA Shiho

Rendezte: IKEHIRO Kazuo

(1969, 81 perc)

Ál-Nemuri követ el gaztetteket a fővárosban és hivalkodóan hátrahagyja a nevét az áldozatokon. Az igazi Kyoshiro fanyar humorral csak annyit mond rá, hogy belőle egy is sok volt ezen a világon, a hírnevének már úgysem árthat, elég rossz az magától is. De amikor az áldozatok felbőszült rokonai őt akarják megölni, belátja, hogy muszáj lépnie. A nyomok a sóguni hárembe vezetnek, ahol az ágyasok háborúja dúl, nemtelen eszközökkel. Veszélyes terep…

A különc szamuráj több esetben is összerúgta már a patkót a sógun családjával, s ezek az epizódok mindig jól sikerültek. Az arrogáns hatalom a fürge kardú, pimasz, de találékony ronin ellen sikeres vegyítésnek bizonyult. Ehhez jött most hozzá a hárem és a hatalom izgalmas, ám veszélyes kombinációja, és ismét működött a recept. A környezet számos érdekes alak és helyzet megírására adott lehetőséget, éltek is vele. A rendezői székbe olyan ember került, aki otthonos volt a kalandfilm műfajában, de felismerte a lehetőséget a nívó emelésére. A látvány elemek növelésére már a 9, epizódtól tudatosan törekedett a stúdió, ez itt érte el a csúcsát. Néhol mintha átlépnénk a KUROSAWA’S DREAMS című moziba. Pazar maszkok, álomszerű kísértési képeket, koreográfiát kapunk. Azért nem művészfilm a végeredmény, amit az is jól mutat, hogy ez lett a saga legkeményebb darabja Ichikawával. A stúdió érezhetően igyekezett alkalmazkodni a változó közönségigényekhez.

Ichikawa kissé már kezdett túl idős lenni a karakterhez, de mint színész és harcos egyaránt kiváló. A két Nemuri pszichológiai ütköztetése pedig alkalmat adott neki, hogy új színt vigyen a szokásos jellemvonások mellé. A DAIEI mellé adta a kisebb sztárjait, így jók a mellékszereplők is. Érdekes lenne tudni, milyen irányba vitték volna tovább a vonalat a sorozatban, de ez már sosem fog kiderülni. Ichikawára gyorsan és nagy erővel sújtott le a rák, hamarosan elhunyt.

Kellemes, helyenként a megszokott kalandos elemeket felhasználó, de néha azokon művészileg túllépő, professzionális szinten szórakoztató filmet kap, aki rászánja magát a záró kaland megtekintésére.