Suzuki tulajdonképpen nem csinált semmi különöset, csak fogta a rivális Nikkatsu stúdió nagyszerűen sikerült Stray Cats Rock sorozatának fontosabb elemeit és jól megbolondította őket a pink filmek elmaradhatatlan pornográf jeleneteivel, valamint összehozta a „filmtörténet legjobb rosszlányait”, azaz Ike Reiko-t és Sugimoto Miki-t, akik, egyes források szerint, ebben a filmben debütáltak színésznőként (más források szerint ezt a Hot Springs Mimizu Geisha-ban tették, de végülis mindegy, ígyis-úgyis Suzuki „felfedezettjei”).


A történet úgymond a szokásos. Adott egy nőkből álló „banda”, az Athens Group, akikhez frissen csatlakozik egy szűz (ez fontos!) diáklány, illetve előkerül a banda volt főnöke, Jun, akivel a banda új vezetőjének finoman szólva sem felhőtlen a viszonya. Mindezek mellett meggyűlik a bajuk egy motoros banda tagjaival is, az Akimoto Groupról nem is beszélve, akik kényük-kedvük szerint szeretnék a lányokat irányítani.


A sztori eleje kissé hektikus és nem kicsit hatásvadász, Suzuki már az első néhány perc során igyekezett felvonultatni ezen filmek összes pikáns motivumát és szokásához híven szinte szabályos időközönként szúrt be egy-egy szexjelenetet a történetbe. Dicséretére szolgál viszont, hogy a cselekmény egész szerteágazó és jópár mellékszál is csavarodik benne. Ami külön poén az egészben, az a „drámai” pillanatok nagyon is naív ábrázolása, amikben az egymást gyűlölő felek szinte egyik pillanatról a másikra, akár egy szó hatására változtatják meg gyökeresen álláspontjukat és válnak „elválaszthatatlan” barátokká. Amilyen megható és pátoszos hangulatot akar ezekben teremteni a rendező, olyan röhejes lesz az egész.


Persze egy ilyen filmet nem a tökéletes drámai hatásokért néz az ember, hanem a könnyed szórakozásért és az elborult szexista poénokért. Ez utóbbiakból, mint Suzuki pink filmjeibn mindig, ezúttal sincs hiány, talán a legextrémebb közöttük a motoros szex, amit leírni nem érdemes, látni viszont annál inkább. Az áruházi lopás kimagyarázása is jellemző, akárcsak a felkapott énekesnő felkapaszkodásának módja, az Athens Group szabályzata pedig már önmagában is elég indok arra, hogy időnként egymásnak ugrassza a tagokat.


A történet yakuzás része elég sablonos, a szokásos zsarolások és a „mezei” yakuzának az Akimoto Group-ba bekerülésének vágya adja a lényegét. Az egyetlen igazán érdemleges szála a történet ezen részének a magányos „hitman” sztorija, aki legszívesebben otthagyná az egész yakuzásdit, ha tehetné.


A fentiek mellett a hangulathoz sokat hozzáadnak a jól eltalált, korabeli zenék, a lenyűgöző 70-es évekbeli kocsik, a motoros és autós üldözések, valamint az elmaradhatatlan női bunyók is. Aki szereti a pink filmeket, azoknak is a Toei féle könnyed változatát, az semmiképpen se hagyja ki ezt sem.