A történet egyszerű és mindössze egyetlen, előre sejthető fordulata van. Adott egy pincérnő, aki egy éjszaka megkéri a cukrászt, hogy vigye haza kocsival a szakadó esőben. Találkoznak egy hibbant nőszeméllyel, aki hamarosan elhalálozik, a friss „párocska” pedig ráébred, hogy úgy az igazi a szex, ha előtte ölnek. Így aztán elindul a lavina, de vajon meddig tarthat közöttük a harmónia?


A szándék egyértelmű, a rendezőt egyetlen motiváció vezérelte, mégpedig az, hogy megbotránkoztassa a nézőt. Ezt nem is igazán azzal éri el, amit láttat, hanem a két főszereplő életének azon pillanatainak bemutatásával, amikor úgymond „normálisak”. Látszólag ugyanis egy teljesen hétköznapi párról van szó, akik dolgoznak a cukrászdában, élik a saját életüket, csakhogy... Az első gyilkosságnál még látszik rajtuk a félelem, a későbbiek során már kéjjel végzik a dolgukat, főleg a gátlásos férfiú, aki hamar ráébred arra, hogy a fegyvertől férfiasabbá válik.


Mindemellett azért a képi világ terén is igyekszik sokkolni a nézőt a rendező, bár azért mai szemmel mindez már nem annyira húzós, főleg azért nem, mert magukat a gyilkosságokat úgy mutatják be, hogy a „lényeget” pont nem látjuk (egyébként az a specialitása a fickónak, hogy egy késsel döf az áldozat érzékeny pontjainak egyikébe), de már a hangok és a vér látványa is éppen elég. Ja igen, a pink filmek jellegzetességeinek "köszönhetően" csak nőket ölnek, Hasebe pedig igyekezett bevetni a rá jellemző rape és kínzásos jeleneteket is afféle „hatásfokozóként”.

Nagyon mást nem is lehet írni erről a filmről. A 70-es évek második felére már elült a könnyed pink filmek hulláma és szinte csak a Nikkatsu folytatta a „termelést” ezen műfaj egyre inkább elvetemült darabjaival, amiknek a legdurvább darabjait természetesen Hasebe rendezte (ez mellett többek között olyan beszédes című műveket, mint a Rape! 13th Hour, a Raping!, valamint a még ezeknél is extrémebb Zoom Up Rape Site Koyu Ohara rendezésében). Az biztos, hogy ez nem az a történet, ami mindenki számára emészthető, az is biztos, hogy nem ez a legjobb pink film, amit valaha készítettek, viszont aki bírja Hasebe munkásságát és nincsen ellenére az erőszaknak az ilyen jellegű bemutatása, az remekül fog rajta szórakozni. Ramiznak kötelező!

IMDb