Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Tokyo Trash Baby (Tokyo gomi onna) (2000)
( 1 szavazat )
| Ismertetők - Japán |
Tokyo Trash Baby (東京ごみ女) (2000)
Alapjában véve ez egy nagyon is szomorú történet, aminek főhőse Miyuki, egy fiatal lány, aki egy kávézóban dolgozik. Egyoldalú érzelmeket táplál az ugyanabban a házban lakó rocker srác, Yoshinori irányába és egy furcsa módszert választ arra, hogy megismerje a fiút. Titokban mindig hazaviszi a srác által kidobott szemetet, hogy ebből tájékozódjon arról, hogy mi is lehet vele. A módszer pedig igencsak eredményes és hamarosan a lány által várva-várt személyes találkozó is megvalósulni látszik. De vajon teljesülnek-e az álmai?
Az első, ami szembeötlik, miután elkezdődött a film, az a puritán, minimalisztikus, már-már amatörisztikus kivitelezés, ami azonban egyáltalán nem válik a történet hátrányára. Az elejétől a végéig kézikamerával rögzítették az egészet és túl sok utólagos masterelést sem alkalmaztak, ezzel is fokozva a realizmus érzetét. Mindemellett jól eltalálták a zenei aláfestést is és a színészi játék is megfelel a film színvonalának.
Ami külön poén az egészben, hogy ugyan kimondottan egy, a szerelemmel kapcsolatba hozható sorozat első darabja a film, nyoma sincsen a romantikus filmek csöpögős hangulatának, sokkal inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy egyrészt milyen szenvedéseken mehet keresztül valaki, illetve arra, hogy milyen lehet szembesülni álmaink „tárgyával”, akiért még egy iránta lelkesedő férfiút is keményen elutasít a főszereplő.
A filmben a főbb szerepeket akkor még szinte ismeretlen nevek alakították, akik azonban nem sokkal később már jópár ismert filmben is szerephez jutottak. A főszerepet Nakamura Mami játszotta és ügyesen hozta azt a figurát, akit a néző nem igazán tud hova rakni, mert egyrészt sajnálatot is érezhet iránta, másrészt a lépéseivel nem biztos, hogy egyetért. Az imádat „tárgyát”, azaz a rocker fickót Suzuki Kazuma alakította, szintén jól, a kisebb szerepekben pedig Shibasaki Kou, Taguchi Tomorowo és Toda Masahiro is látható.
Zárszóként annyit még a filmről, hogy abszolút nem közönségfilm, így valószínűleg elsősorban az elborultabb művészfilmek kedvelői körében számíthat sikerre. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik látttak a Visitor Q-n kívül is 1-2 darabot a Love Cinema sorozatból.
iMDB
Hiroki Ryuuichi filmje a 2000-2001 között leforgatott hat részes Love Cinema sorozat első darabja. Ez a sorozat arról volt híres, hogy a szerelem témáját finoman szólva is különös nézőpontból szemlélő filmeket takart, amik többségét nagynevű rendezők készítették. Hiroki mellett a 4. részt (Stake Out) például Shinohara Tetsuo, az 5. részt (Gips) Shiota Akihiko, a 6.-at (Visitor Q) pedig Miike Takashi rendezte. Főleg ez utóbbiból lehet következtetni arra, hogy miféle filmekből is állt ez a sorozat. De most nézzük a nyitó darabot, Hiroki remekművét.
Alapjában véve ez egy nagyon is szomorú történet, aminek főhőse Miyuki, egy fiatal lány, aki egy kávézóban dolgozik. Egyoldalú érzelmeket táplál az ugyanabban a házban lakó rocker srác, Yoshinori irányába és egy furcsa módszert választ arra, hogy megismerje a fiút. Titokban mindig hazaviszi a srác által kidobott szemetet, hogy ebből tájékozódjon arról, hogy mi is lehet vele. A módszer pedig igencsak eredményes és hamarosan a lány által várva-várt személyes találkozó is megvalósulni látszik. De vajon teljesülnek-e az álmai?
Az első, ami szembeötlik, miután elkezdődött a film, az a puritán, minimalisztikus, már-már amatörisztikus kivitelezés, ami azonban egyáltalán nem válik a történet hátrányára. Az elejétől a végéig kézikamerával rögzítették az egészet és túl sok utólagos masterelést sem alkalmaztak, ezzel is fokozva a realizmus érzetét. Mindemellett jól eltalálták a zenei aláfestést is és a színészi játék is megfelel a film színvonalának.
Ami külön poén az egészben, hogy ugyan kimondottan egy, a szerelemmel kapcsolatba hozható sorozat első darabja a film, nyoma sincsen a romantikus filmek csöpögős hangulatának, sokkal inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy egyrészt milyen szenvedéseken mehet keresztül valaki, illetve arra, hogy milyen lehet szembesülni álmaink „tárgyával”, akiért még egy iránta lelkesedő férfiút is keményen elutasít a főszereplő.
A filmben a főbb szerepeket akkor még szinte ismeretlen nevek alakították, akik azonban nem sokkal később már jópár ismert filmben is szerephez jutottak. A főszerepet Nakamura Mami játszotta és ügyesen hozta azt a figurát, akit a néző nem igazán tud hova rakni, mert egyrészt sajnálatot is érezhet iránta, másrészt a lépéseivel nem biztos, hogy egyetért. Az imádat „tárgyát”, azaz a rocker fickót Suzuki Kazuma alakította, szintén jól, a kisebb szerepekben pedig Shibasaki Kou, Taguchi Tomorowo és Toda Masahiro is látható.
Zárszóként annyit még a filmről, hogy abszolút nem közönségfilm, így valószínűleg elsősorban az elborultabb művészfilmek kedvelői körében számíthat sikerre. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik látttak a Visitor Q-n kívül is 1-2 darabot a Love Cinema sorozatból.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com






