YesAsia

Play-Asia

Amikor Aya első koncert DVD-jébe, a 2003-as Pureness-be belekukkantottam, finoman szólva sem voltam lenyűgözve. Valahogy úgy nézett ki az egész, hogy az akkor még jócskán a tinikorban bennelevő idol kicsit remegve és zavarodottan állt a színpadon, a hangja sem volt olyan, mint a stúdióban rögzített számok alatt, szóval az egész egy olyan „muszájból” készült, erőltetett rendezvénynek tűnt. Szerencsére azonban mindennek a Never Ever Tour-on már nyoma sincs, Aya azóta rengeteg rutinra tett szert és jókora önbizalommal, valamint hatalmas profizmussal vezényli le az egész koncertet.


Azt a koncertet, ami amúgy japánosan, tökéletesen van megszervezve és megszerkesztve, minden pillanata tökéletesen megkomponált, kivételt ezalól mindössze Aya számok közti szövegei jelentenek, aki igyekszik ekkor is azt a szeretetre méltó, aranyos idolt hozni, akit a sorozatokban és a showműsorokban már megismert a néző. Ezek a számok közti szövegek teszik leginkább élővé az egész show-t, kezdve azzal, ahogy Aya még az elején egy kicsit belezavarodik a szövegébe, valamint azzal, ahogyan kommunikál az osakai közönséggel. Sajnos ezeket csak az fogja igazán értékelni, aki érti valamennyire a japán nyelvet, mert a hongkongi zenei DVD-kkel ellentétben ehhez a koncert DVD-hez semmiféle feliratot és karaoke funkciót nem mellékeltek.


A koncert amúgy három fő részre van bontva (a ráadással együtt négyre) és ez nem csak azon vehető észre, hogy Aya három (négy) különféle fellépőruhában pompázik a koncert folyamán, hanem azon is, hogy a középső részbe igyekeztek belezsúfolni azokat a számait, amiket nem élő zenekari kísérettel ad elő. A részek közötti átvezetés során kerülnek az amúgy háttérbe szoruló résztvevők néhány perc erejéig fókuszba, így a második rész elején a háttértáncosok, míg a harmadik rész elején a zenekar, akik ekkor adnak elő egy hangulatos instrumentális számot, amiben gyakorlatilag mindegyik zenésznek van egy röpke szólóra is lehetősége (természetesen egy külön részben a koncertek állandó „tartozéka”, az egyes zenészek névszerinti bemutatása sem marad el). Ahogy mondani szokták, ügyes elgondolás!


Mivel ez egy best of koncert, így természetesen Aya legnagyobb slágerei hangzanak fel az elejétől a végéig és külön jó pont, hogy nem erőltették a lassú, szomorkásabb számokat, inkább a vidám, dallamos dalokkal töltötték fel a mintegy két órát. Már a felütés előrejelzi mindezt, ugyanis a koncert Aya eddigi legnagyobb sikerével, az Ace wo nerae tévésorozat főcímdalával, az Ai no tameni-vel indul, amit a Kaze wo ukete, a Kanshou, a Kizuna és a Message követ. Ezzel le is zajlik a koncert első harmada és a táncosok látványos show-ja után Aya idei diszkós dala, a Way to Heaven következik. A koncert középső harmada annyira talán nem izgalmas, egymás után úgy négy-öt felejthetőbb Aya dalt hallgathatunk meg egymás után, ráadásul szintén ebbe a részbe tartozik az Aya remixalbumról a koncert dalai közé bekerült Afuresouna Ai, Daite című szám is, ami ebben az elfuserált változatban szerintem elég béna. A műsor igazán onnantól kezd el ismét pörögni, amikor visszatér a zenekar Aya mögé, azaz a Shimokita Ijou, Harajuku Miman felcsendülésekor. Ez a dal egyébként a Shimokita Sundays című sorozat főcímdalaként híresült el.


Ezt követi a nagyon hangulatos feldolgozás, az Okuru Kotoba, amit az egész csarnok együtt énekel. A zenekar által előadott instrumentális zene után a koncert 15. dalával, a Hello-val veszi kezdetét a 3. rész, ami javarészt újfent vidám dalokból áll (Namida wo fuite, Kaze, Yume no chikara (az Attack No. 1 betétdala), Steppin’ Out, Puzzle), majd jön a négy számból álló finálé sorrendben a Pureness, a Shimokita Ijou, Harajuk Miman kicsit feltuningolt változatban, továbbá a méltán legnépszerűbb Aya sláger, az Ai no Tameni ismételten, zárásképpen pedig Aya legújabb dala, ami a Hotelier sorozat főcímzenéje és egyben az első olyan száma, aminek a szövegét is ő írta, a Namida no niji hangzik fel.


Véleményem szerint az élő zenei aláfestésnek köszönhetően a cukipop dalocskák egész komoly darabokká váltak, így nem csak a show miatt érdemes időt szakítani erre a zenei DVD-re, hanem a zene miatt is. Minden téren korrekt tehát a produkció, a koncert első felében felhangzó néhány felejthető dal pedig megbocsátható, már csak azért is, mert a koncert hangulata végig remek.


Bónuszként megtalálható a lemezen egy mintegy 20 perces „Tour document” is, amiben betekintést kaphat a néző a kulisszák mögé, illetve a koncertturné többi állomásán elcsípett pillanatok és fontosabb események közül is hosszas válogatást láthatunk. Ezek is jópofák, bár a többségéhez nem árt némi nyelvtudás, hogy értékelni tudja az ember.