Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
How to Become Myself (Ashita no watashi no tsukurikata) (2007)
( 2 szavazat )
| Ismertetők - Japán |
How to Become Myself (あしたの私のつくり方) (2007)
A Mado Kaori írónő regényéből adaptált történet két diáklány furcsa kapcsolatát mutatja be. Évekkel ezelőtt osztálytársak voltak az iskolában, de istenigazából nem ismerték egymást, egyikük, Oshima végig „átlagos” diák maradt, míg Hanada eleinte az osztály sztárja volt, majd kegyvesztetté vált. A két lány mindössze egyszer beszélgetett egymással, de az a néhány perc mindkettejükre óriási hatással volt. Évekkel később Oshima hírt hall Hanada felől és ezután ír neki telefonján egy e-mailt, hamarosan pedig egy nem akármilyen levelezés veszi kezdetét.
A sztori persze csak egyfajta „másodlagos” dolog ebben a filmben, a hangsúly azon van, hogy mindkét lány felismeri, hogy szinte minden élethelyzetben valamilyen szerepet játszanak és ezek közül vajon melyik szerepben alakítják saját magukat, valamint annak a felismerésén, hogy bizonyos, általában „nem szeretem” élethelyzeteket nem tudnak könnyedén megoldani. Ezekből pedig van sok, a többi diák célpontjává válnak, a szülők válásba torkolló veszekedései (amivel kapcsolatban persze ők is bűnösnek érzik magukat), egy sikertelen iskolai felvételi, új lakásba költözés, stb. stb.
A lélektan remek ábrázolása mellett a film technikai kivitelezése is nagyszerű. Érdekes, nagyon is modernnek ható megoldásokkal operál a rendező, előszeretettel használja a „kép a képben” technikát, valamint azt, hogy egyszerre több képet is mutat néha, ezzel is segíti a szereplők ugyanarra az eseményre adott reakcióinak bemutatását. Korábban is voltak ilyen „trükkök” persze, például a telefonvonal két végén tartózkodó szereplő egyszerre mutatása, de ebben a filmben nem csak erre korlátozódik ez a technika. Egyszerre látjuk a tanárt és a diákot, több kameraállásból egy-egy beszélgetést, stb. Az e-mailezést is igyekeztek amennyire lehet, látványossá tenni, így nem csak a fekete háttérre fehér karakterekkel felírt szöveget alkalmazták, amit narrátorként felolvas az írója, hanem sokszor magának a szövegnek a megírását mutatják, hogy épp milyen hangulatban íródott a levél, de olyan is van, hogy csak részletekben ismerjük meg a tartalmat, attól függően, hogy a másik fél (ez mindig Hanada) hogyan használja fel a tanácsokat.
A főbb szerepeket a legfrissebb japán színészgenerációhoz tartozó lányok kapták, hiszen a történet a The Graduates-ben látható karaktereknél fiatalabb korosztályról szól. Mind a 15 éves Narumi Riko, mind a nála egy évvel idősebb Maeda Atsuko jól játszik, igaz, ez főleg Narumi esetében nem meglepő, hiszen 8 éves kora óta szerepel különféle sorozatokban és filmekben. Az e filmben debütáló, „civilben” az AKB48 nevezetű „gigantikus” tinipopcsapat tagjaként ismert Maeda sem okoz csalódást, a visszafogott, talán gátlásosnak is nevezhető lányt megfelelően alakítja.
A film maga pedig elsősorban amiatt érdekes, mert olyan témákat és problémákat feszeget, amikkel rengeteg tinédzser szembesül a mindennapok során, nem csak Japánban. Ichikawa Jun hírnevéhez méltóan ismét egy remek filmmel gyarapította a japán tinédzserfilmek hosszú sorát, a műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott néznivaló. Külön kiemelném az angol felirat színvonalát, ami nem „hivatalos”, hanem egy fansub és a készítője igyekezett a nem japán néző számára nem egyértelmű dolgokhoz apró megjegyzéseket is fűzni. Tanulhatnának tőle a „profik”, nem is keveset.
iMDB
Ichikawa Jun neve a japán drámák rajongói számára mindig is garancia volt a minőségre. A mintegy 20 éve alkotó rendező kezei közül az évek során olyan remek darabok kerültek ki, mint az Osaka Story, a Tony Takitani, valamint a Dying at a Hospital, a tinédzserek életének problémáit bemutató filmek terén pedig olyan nagyszerű drámákkal tette le a névjegyét korábban, mint az 1990-ben forgatott Tsugumi, illetve a 2001-es Tokyo Marigold. Legújabb rendezésében ismételten visszatért a tinédzserfilmekhez, a végeredmény pedig méltó a rendező korábbi munkáihoz.
A Mado Kaori írónő regényéből adaptált történet két diáklány furcsa kapcsolatát mutatja be. Évekkel ezelőtt osztálytársak voltak az iskolában, de istenigazából nem ismerték egymást, egyikük, Oshima végig „átlagos” diák maradt, míg Hanada eleinte az osztály sztárja volt, majd kegyvesztetté vált. A két lány mindössze egyszer beszélgetett egymással, de az a néhány perc mindkettejükre óriási hatással volt. Évekkel később Oshima hírt hall Hanada felől és ezután ír neki telefonján egy e-mailt, hamarosan pedig egy nem akármilyen levelezés veszi kezdetét.
A sztori persze csak egyfajta „másodlagos” dolog ebben a filmben, a hangsúly azon van, hogy mindkét lány felismeri, hogy szinte minden élethelyzetben valamilyen szerepet játszanak és ezek közül vajon melyik szerepben alakítják saját magukat, valamint annak a felismerésén, hogy bizonyos, általában „nem szeretem” élethelyzeteket nem tudnak könnyedén megoldani. Ezekből pedig van sok, a többi diák célpontjává válnak, a szülők válásba torkolló veszekedései (amivel kapcsolatban persze ők is bűnösnek érzik magukat), egy sikertelen iskolai felvételi, új lakásba költözés, stb. stb.
A lélektan remek ábrázolása mellett a film technikai kivitelezése is nagyszerű. Érdekes, nagyon is modernnek ható megoldásokkal operál a rendező, előszeretettel használja a „kép a képben” technikát, valamint azt, hogy egyszerre több képet is mutat néha, ezzel is segíti a szereplők ugyanarra az eseményre adott reakcióinak bemutatását. Korábban is voltak ilyen „trükkök” persze, például a telefonvonal két végén tartózkodó szereplő egyszerre mutatása, de ebben a filmben nem csak erre korlátozódik ez a technika. Egyszerre látjuk a tanárt és a diákot, több kameraállásból egy-egy beszélgetést, stb. Az e-mailezést is igyekeztek amennyire lehet, látványossá tenni, így nem csak a fekete háttérre fehér karakterekkel felírt szöveget alkalmazták, amit narrátorként felolvas az írója, hanem sokszor magának a szövegnek a megírását mutatják, hogy épp milyen hangulatban íródott a levél, de olyan is van, hogy csak részletekben ismerjük meg a tartalmat, attól függően, hogy a másik fél (ez mindig Hanada) hogyan használja fel a tanácsokat.
A főbb szerepeket a legfrissebb japán színészgenerációhoz tartozó lányok kapták, hiszen a történet a The Graduates-ben látható karaktereknél fiatalabb korosztályról szól. Mind a 15 éves Narumi Riko, mind a nála egy évvel idősebb Maeda Atsuko jól játszik, igaz, ez főleg Narumi esetében nem meglepő, hiszen 8 éves kora óta szerepel különféle sorozatokban és filmekben. Az e filmben debütáló, „civilben” az AKB48 nevezetű „gigantikus” tinipopcsapat tagjaként ismert Maeda sem okoz csalódást, a visszafogott, talán gátlásosnak is nevezhető lányt megfelelően alakítja.
A film maga pedig elsősorban amiatt érdekes, mert olyan témákat és problémákat feszeget, amikkel rengeteg tinédzser szembesül a mindennapok során, nem csak Japánban. Ichikawa Jun hírnevéhez méltóan ismét egy remek filmmel gyarapította a japán tinédzserfilmek hosszú sorát, a műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott néznivaló. Külön kiemelném az angol felirat színvonalát, ami nem „hivatalos”, hanem egy fansub és a készítője igyekezett a nem japán néző számára nem egyértelmű dolgokhoz apró megjegyzéseket is fűzni. Tanulhatnának tőle a „profik”, nem is keveset.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.