Ázsiafilm

Miután az eredeti Godzilla film komoly hangvételét természetszerűen nem lehetett túl sokáig fenntartani, viszont a kaiju filmek egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek, az újabb szörnyes filmek egyértelműen átmentek egyrészt a poén, másrészt a fantasy irányába. Godzilla kitalálója, a zseniális Honda Ishirou rendezései is az ezen két irány közötti keskeny sávon ingadoztak, némelyik története nagyon is színvonalasra sikerült (lásd The Mysterians), míg volt, ami átcsúszott a poénra vett alkotások közé (lásd Godzilla vs King Kong). A három évvel korábban „életre keltett” óriáslepke, Mothra Godzilla ellen küldése viszont határozottan jó lett, véleményem szerint egy nagyon is korrekt kaiju történet.

A forgatókönyvet a rengeteg más kaiju filmet is jegyző és ennek megfelelően a témában tökéletesen tájékozott Sekizawa Shinichi készítette, aki nagyszerű ötletekkel oldotta meg, hogy a két kaiju végül egymásnak essen. A történet legelején partra sodródik egy óriási tojás, amit kapzsi üzletemberek kisajátítanak és óriási pénzbe kerülő beruházásba fognak, aminek „sztárja” maga a tojás lenne. Ez persze nem helyénvaló dolog, tehát egyrészt evidens, hogy hamarosan Godzilla is beesik büntetni, másrészt a tojásért bejelentkezik két kis tündérke is az Infant Island-ről, mondván, hogy szeretnék, ha visszakerülne a szigetükre. Persze az üzletembereknél süket fülekre találnak, így egy tudós és két újságíró próbál segíteni nekik, relatíve kevés sikerrel. Amikor Godzilla elkezd tarolni, akkor viszont megpróbálkoznak a lehetetlennel, elutaznak a kis szigetre segítséget kérni.

A sztoriról nem nagyon lehet mit írni, tökéletesen megfelel a fantasy témának és ideális arra, hogy egymásnak ugrassza az óriás lepkét és Godzillát, továbbá szokás szerint benne vannak a megmosolyogtató klisék, úgymint a japánul tökéletesen beszélő bennszülöttek, valamint a hadsereg kétségbeesett Godzilla elhárító próbálkozásai (ezúttal amúgy majdnem sikerrel is járnak), de nem emiatt marad számomra emlékezetes a film. A sztorinál ugyanis sokkal nagyobb jelentőséggel bír, hogy az eredeti Godzilla filmet is jegyző nagy hármas, azaz a rendező Honda Ishirou, a tokusatsu (speciális effektek) mestere, Tsuburaya Eiji és a zseniális zeneszerző, Ifukube Akira ezúttal is együtt dolgozott.

A zene ennek megfelelően fantasztikus, ugyanolyan katonásan pattogó, mint a The Mysterians esetében, ráadásul a hangeffekteket is remekül eltalálták, például a kis tündérkék hangját a visszhang effektek használatával tették igazi fantasy hangokká, a Mothra-t éltető dalaik pedig abszolút fülbemászóak, többször is visszakerestem őket, hogy újra meg újra meghallgathassam. Tsuburaya a tokusatsu jelenetekben kedvére brillírozhatott, ráadásul az egész sokkal jobban lett kivitelezve, mint a két évvel korábbi King Kong vs. Godzilla esetében. Ugyan természetesen itt is látszik, hogy mikor használtak maketteket, könnyen kiszúrhatóak a festett hátterek is, de azt hiszem, mindezek nélkül mit sem ér egy kaiju film, a mai CG technika megöli minden báját ezeknek az alkotásoknak. Ami különösen tetszett a kivitelezés terén, az az „összefilmezett” jelenetek minősége, ami hatalmasat fejlődött a poénra vett King Kong-os történet óta. Kis túlzással tényleg hihető, hogy a tündérkék valóban ott vannak a színészek mellett.

A színészi játék is sokkal jobb, mint a King Kong-os filmben. Ugyan néhány sablonos képregényfigura azért megmaradt, főleg a kapzsi gonoszok esetében, azonban a főszereplők teljesen korrekt alakítást nyújtanak. Az egymással is epekedő újságíró és fotós páros, azaz Takarada Akira és Hoshi Yuriko igyekezett komolyan venni a feladatát (mindketten játszottak később is más kaiju filmekben), az ezúttal még korántsem a Godzilla Tokyo S.O.S.-beli szexis öltözetben pompázó tündérkéket egy valódi ikerpár, Ito Emi és Ito Yuumi játszotta, akik ha minden igaz, The Peanuts néven kedvelt énekesek is voltak annak idején. Ez utóbbit remek Mothra daluk is bizonyítja. Egy rövidke jelenet erejéig pedig a Yojimbo gnóm Matsukichi-jét alakító Sada Yutaka is feltűnik, ezúttal egy papot alakít. A végére hagytam a lényeget: természetesen a leginkább lenyűgöző alakítás egy bizonyos Nakajima Haruo nevéhez fűződik, bár ő a maga testi valójában egy pillanatra sem látható a filmben, ugyanis végig a „Mosugoji” ruhában ténfereg, mint Godzilla.

Véleményem szerint tehát a Mothra vs. Godzilla a hosszas sorozat egyik kiemelkedő darabja, elsősorban amiatt, mert a poénkodás helyett ismételten igyekeztek komolyan venni a történetet. A Mothra film fantasy elemeinek vegyítése Godzilla agyatlan pusztításával remekül sikerült, a film egy pillanatig sem unalmas, szóval aki bírja a kaiju filmeket, az mindenképpen szánja rá az időt. Megéri!