Wong Jing a tőle szokatlanul kevés produkciót felvonultató 2007 után idén újra aktivizálta magát, igaz, a rendezéshez még úgy tűnik, lusta egy kicsit (2010-ben várható tőle rendezőként egy sci-fi Andy Lau főszereplésével), viszont producerként érdekes mozikkal rukkolt elő. A sort a kultfilm státuszra is esélyes Hong Kong Bronx nyitotta, a My Wife is a Gambling Maestro folytatta, majd betette a lábát az egyre nagyobb üzletnek tűnő kínai piacra is (beengedték???) a meglepően jól sikerült The Underdog Knight-tal. Közben Hing Ka-Chan előhozakodott a La Lingerie-vel, hogy megpályázza az év legszexisebb hongkongi filmje kitüntető címet, amit Wong természetesen nem hagyhatott válasz nélkül, szerencsére!

Persze szokásához híven nem erőltette meg magát túlságosan azzal, hogy valami újdonsággal álljon elő. Leporolta a 20 évvel ezelőtt óriási népszerűségnek örvendő hopping vampire horrorok maszkjait (amik nem voltak azért nagyon porosak, mert 2 évvel ezelőtt már takarítgatta őket a Dating a Vampire forgatásakor), összeszámolta, hány jó nőt rakott bele Hing a La Lingerie-be, a kapott eredményt megszorozta kettővel és elkezdte összeütni a forgatókönyvet.


Hogy mi sült ki belőle? Természetesen a főhős egy lány, aki látja a szellemeket, azonban modern hongkongi nőként fotómodellként keresi a kenyerét. A kissé nagyon meleg fotós viszont beszól a főnöknek, hogy igazi félelmetes helyen szeretne képeket készíteni, amihez tökéletesen megfelel a főnök villájának is helyt adó kis sziget. A sziget, ahol már a kis csapat odaérkezte előtt elkezdődnek a baljós események, ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy talpraesett főhősnőnk is a helyszínen van.


Igazi trash movie-ról van szó tehát, a kifejezés legjobb értelmében. Ugyan a klasszikus hopping vampire kellékek, azaz a különféle „fekete máglyák” és azok ismerői elmaradnak, ám a helyettük alkalmazott tinihorror elemek, valamint az ezúttal is gyilkosan elvetemült Wong Jing poénok legalább olyan ütősek, mint a 20 évvel ezelőtti gegek. Hamar le kell szögezni persze, hogy vérfagyasztó, komolyra hangolt jelenetekre nem szabad számítani, hiszen legalább annyira vígjáték és paródia az egész, mint amennyire „horrorisztikus”. Az első vámpír látványától kezdve vigyorra adnak okot a röhejes maszkok, az idétlen ugrabugrálás és igen, ezúttal sem maradhatott ki a Wong által már-már tökélyre fejlesztett „szarós” (elnézést) poén sem.


Azért itt-ott szembetűnik, hogy a rendezéssel a Scare 2 Die-jal befutott Chin Cub lett megbízva, aki egyébként a Pang ikrek segédrendezőjeként pallérozódott már a horror műfajban az elmúlt években. Egy-két összerezzenést sikerült kiváltania bennem, valamint ügyesen játszadozott a fény-árnyék viszonyokkal is, bár egyből le kell szögezni, hogy látszik a filmen a Wong Jing produkciókra szinte mindig jellemző olcsóság. Biztos, hogy nem ezzel fog bekerülni az év felfedezettjei közé, ám amit lehetett, azért igyekezett kihozni a lehetőségeiből.


Wong egy dologgal nem fukarkodott, a munkásságát ismerve nem véletlenül. Ha jól számolom, 7 szépséget gyűjtött be, akik között a mostani filmekből ismerős arcok is előfordulnak. A főszerepre a La Lingerie-ben is megcsodált J.J. Jia-t választotta ki (ugyanonnan érkezett Lee Man-Kwan is), továbbá begyűjtötte Ankie Bielke-t a Connected-ből. A gyönyörű lányok mellett Sam Lee fotózkodik és DJ-zik, Roger Gwok rendőrködik, Wong Tin-Lam pedig tudálékoskodik.


A lényeg azonban az, hogy minden gagyisága ellenére is (azok a CG effektek hihetetlen mulatságosak) a film működik, meg merem kockáztatni, hogy ugyanolyan szórakoztató, mint a 80-as évekbeli elődei. Wong sohasem tudott jó drámai forgatókönyvet írni, a humorhoz és a fordulatos sztorikhoz viszont van érzéke és ezt ezúttal is bizonyítja. A maga kategóriáján belül egyértelműen 5 csillagos, igazi agyatlan trashmozi!

HKFlix