Főhősünk Marino Kitawaki aki imádja a játék babákat. Legkedvesebb szerzeménye Marronnier, melyet egyik hódolójától kapott évekkel korábban. A fiú azóta is betegesen szerelmes Marino-ba, és amint módjában áll, el is rabolja. Mint később kiderül, más tervei vannak vele, mint azt elsőre gondolnánk...

A Marronnier egy elsőfilmes próbálkozás, mind az író, Hideyuki Kobayashi, mind pedig a rendező, Akira Kobayashi teljesen ismeretlen nevek a filmes szakmában, akárcsak a színészek többsége, akik közül soknak ez az egyetlen filmszerepe volt, és az óta sem látni semmiben. (Vagy legalábbis az interneten elérhető források tanúsága szerint nem.. Mindenesetre szerintem a Marino-t alakító Mayu egészen jól teljesít, én el tudnám képzelni más szerepben is.) Mindehhez társul még a rendkívül alacsony költségvetés, melynek hatása ugyan minden egyes képkockán meglátszik, mindazonáltal nagyon lelkes kis csapat készítette a filmet, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy elfeledtessék velünk mindezt.


A film a teljes játékidő alatt valamiféle ködbe borult álomnak tűnik, mely érzést tovább erősítik a gyakran használt hangeffektek, a szapora vágás, és a kissé andalító aláfestő zene. Mindez annyira jól működik, hogy ha néha meg is akar ijeszteni minket a rendező, egyszerűen nincs időnk rá, hogy kövessük a hangulatváltozást, és inkább csak figyeljük az eseményeket.
Meglepő módon a színészi játékkal nem igazán volt semmi probléma. A „gonoszok” kellőképp azok (talán csak Iwata úrral kapcsolatban merülhet fel bennünk némi kétely az alkalmasságát tekintve), akit sajnálni kell, azt rendszerint lehet is, még szurkolhatunk is nekik, hogy megmeneküljenek, egyikük sem közömbös, vagy felesleges.
A történetvezetés meglehetősen egyedi megoldásokat is tartalmaz. A történet nem bonyolult ugyan, ám ahogy mindezt bemutatják, az már sokkal inkább az. Talán épp ez az, ami miatt egy percig sem unatkozunk a filmen, és amiért végig kíváncsiak vagyunk a befejezésre, ami a kevésbé gyakorlott horrorkedvelők számára még egy kis meglepetéssel is szolgál.


Összességében véve azt mondom, minden hibája és hiányossága ellenére érdemes megnézni a filmet. Annyi biztos, hogy nem a világ legjobb horror filmje. Az is biztos, hogy sokakat elriaszt majd az elsőre furcsa hatást keltő látványvilág. Azok azonban, akik számára ez a kis ismertető érdekessé tette a filmet, bizonyára jól fognak szórakozni, és elnézik majd az alkotóknak a helyenként bizonytalan rendezői fogásokat, és a néhol kevésbé hatásos színészi játékot.