A japán mondavilág fantázialényeinek, azaz a youkai-oknak a világát már jópár japán film igyekezett bemutatni az 1960-as évektől (Youkai daisensou) kezdve. A modern ember számára ezeket a lényeket persze először egy mangaka, azaz mangarajzoló úriember tette igazán érdekessé, név szerint Mizuki Shigeru, aki 1959-ben jelentette meg először GeGeGe no Kitarou című képregénysorozatát. A manga olyan népszerű volt, hogy (napjainkig) 5 különböző anime sorozatot készítettek belőle, ezek közül a legújabb jelenleg is fut Japánban. Takashi Miike The Great Yokai War című filmjét is az ő kreatúrái inspirálták, ráadásul a „szörnyek” mellett maga Mizuki úr is kapott Miike mestertől egy cameo szerepet benne. Mindezek ismeretében ítélhető meg igazán, hogy a korábban a Drugstore Girl-t jegyző Motoki Katsuhide filmjét mekkora várakozás előzte meg.

Egy ennyire népszerű történetből ugyanis nagyon nehéz egy mindenki által elfogadhatónak tartott, egyöntetűen elismert alkotást készíteni, ráadásul mind a klasszikus yokai filmek, mind Miike mester alkotása hordozott magában némi bizarr jelleget, amit a Kitaro nélkülöz, így sokak számára alapból élvezhetetlen. Akárcsak a Dororo esetében, itt is nehezen volt kivitelezhető az eredeti manga néhány jellegzetessége, így 1-2 dolgot (pl. hogy Kitaro miért viseli úgy a frizuráját, ahogy) jóindulatúan nem magyaráztak, vagy elnagyoltak. Viszont a főbb szereplők hús-vér (gumibáb, CG) megvalósítása, összevetve a mangából kivágott képekkel (igaz, csak a WikiPedia-n láthatóakra tudok hivatkozni) nagyszerűen sikerült. A történet egy kisfiú kétségbeesett levelével kezdődik, aki a félig ember, félig yokai Kitarotól kér segítséget, mert a lakásukat elözönlötték a kísértetek. Kitaro segít rajta, de közben megakad a szeme a fiú nővérén. Mindeközben egy Rat Man nevezetű yokai óriási galibát indít el azzal, hogy ellop egy fénylő követ, amire a gonosz rókaszellemeknek is fáj a foga. A kő természetesen a kisfiúnál köt ki, aminek következtében ő is, valamint Kitaroék is hatalmas galibákba és kalandokba keverednek.

A film tehát elsősorban fantasy és mese, így azok, akik a yokai-ok hallatán és láttán valami extrém és felnőttes dologra számítanak, azok biztosan óriásit fognak csalódni Motoki filmjében (elég csak az iMDB-s kommenteket megnézni). Viszont aki semmi különöset nem várt, csak annyit, hogy jól szórakozzon (én ez utóbbiak közé tartozom), annak valószínűleg kellemes kikapcsolódást fognak nyújtani a változatos külsejű és jellemű, az amerikai(as) fantasy filmekben látható lényektől teljesen különböző fantázialények és egyáltalán, magának a yokai világnak a filmes megvalósítása.

Ez utóbbihoz természetesen igénybe vették a számítógépes grafikát is, amik egy részét a Kung Fu Hustle-t és Tarantino Kill Bill} filmjeit is jegyző hongkongi Centro Digital Pictures készítette, de rajtuk kívül is még több, mint egy tucatnyi másik vállalkozás dolgozott rajtuk. A grafikusok által megvalósított világ úgy általában nagyon szép lett, akárcsak a digitális lények megvalósítása, egyedül a főszereplők „speciális” képességeinek bemutatásakor tűntek az effektek kissé furcsának.

A szereplőválogatásnál igyekeztek arra is figyelni, hogy a célközönség, azaz a tinédzser korosztály kedvencei is szerepet kapjanak benne. Így aztán az egyik népszerű jpop fiúcsapat, a WaT egyik fele, Wentz Eiji kapta meg Kitaro szerepét. Az alakítása vegyes fogadtatásra talált, sokan kritizálták amiatt, hogy kissé „fapofával” hozta a karaktert, míg a rajongók oda meg vissza voltak érte. Véleményem szerint valóban nem nyújtott kiemelkedőt, de talán még éppen belefért a „megfelelt” kategóriába. A kisfiút az elsőfilmes Uchida Ruka, a nővérét a Kids War tévésorozattal befutott Inoue Mao alakította, mindketten szolíd teljesítményt nyújtottak. Igazán a mellékszereplők emlékezetesek, az ő karaktereik talán még érdekesebbek is, mint Kitaro és a szerelmi gondjai. Rat Man-t Oizumi Yo, jópár híres anime szinkronhangja alakította, ügyesen hozta a néha kissé gusztustalan, faragatlan, vicces figurát, Tanaka Rena sokkal igézőbb Macskanőként, mint az amerikai képregényváltozatot megtestesítő bármelyik hollywoodi sztár (igaz, a figura is érdekesebb azoknál), de a többi mellékszereplő is egytől-egyig jópofa. Nekem elsősorban tehát a yokai világ és a nagy fantáziával megalkotott fantázialények ábrázolása miatt tetszett a film leginkább. Valószínűleg az eredeti manga/anime rajongói számára bőven van benne kritizálni való és a korábbi yokai filmekhez képest sokkal inkább gyerekes történet miatt is csalódást nyújthat, azonban aki ismerte a rendező korábbi filmjét, a Drugstore Girl-t, az valószínűleg tudta, hogy mire számíthat. A történet talán egy kicsit túlságosan is hosszú és helyenként vontatott, de a yokai világ hangulata bőven kárpótolja a nézőt ezért, hiszen akárcsak Miike filmjében, a fantázialények itt is nagyon szeretnek bulizni, amit többször is láthatunk. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy olyan sztori ez a yokai filmek között, mint a Gamera The Brave a kaiju filmek terén. Aki azt tudta tolerálni, annak ez is fog tetszeni, talán még jobban is.

imdb