IMDb
Főszereplők: Ichikawa Raizo; Wanibuchi Haruko; Narita Mikio
Rendezte: Ikehiro Kazuo
(1967, 88 perc)
Az előző rész kudarca után a stúdió gyorsan reagált. A monoton, helyhez kötött 8. részt egy titkokkal, csapdákkal, látványos helyszínekkel teli Kyoshiro utazás követte. Továbbá elővették a rég használt Nemuri-keresztény ellentétet.
Kyoshirot egy gazdag kormányhivatalnok testőrnek akarja szerződtetni, mert egy arany Szűz Mária szobrot kell eljuttatnia Kyotóba, miközben egy veszedelmes ördögimádó keresztény szekta van a nyomában. A ronint a pénz nem érdekli, de az a hír, hogy esetleg él egy húga, már inkább. Amikor pedig a tisztségviselő a lánya szüzességét is a mérlegbe dobja, cinikus főhősünk rábólint a felkérésre. Az út hosszú, veszedelmes, csapdákkal teli. Szinte mindenkinek van valami titkolnivalója, vagy hátsó szándéka...
1638-ban Kyushu szigetén a keresztény szamurájok fellázadtak a Shógunátus ellen. Roninok, parasztok, sőt városlakók is csatlakoztak hozzájuk. A Tokugawa uralom a mintegy 250 éves fennállása alatt 2 igazi kihívással került szembe, ez volt az első. Az ellenük küldött 100 ezres seregnek hónapokig tartott a lázadás leverése, miközben kb. 40 ezer embert mészároltak le. Ezek után a központi hatalom ellenpropagandába kezdett. A keresztényeket gyilkosoknak, ördögimádóknak, családot és tekintélyt semmibevevő gazembereknek állították be. Egy szamuráj számára a "Ne ölj!" alapelv eleve ostobaságnak tűnt, az pedig, hogy "holmi Isten" felette állhat a hűbérúrnak már önmagában is felháborító volt. A megközelítés persze alapjában téves, de az uralkodó kasztnak nagyon megfelelt. A hivatalos hozzáállás, és az egyébként is létező, az idegenek iránt érzett ellenszenv adja a valós alapot Nemuri különc jellemének a megértéséhez. Hősünk feketemisén fogant, nyomorgott, árvaként nőtt fel, félvér volta miatt lenézték, de a szamuráj elveket megismerte. Beilleszkedni a rendszerbe nem tud, meg nem is akar. Származását titkolja, de a családja megismerésére titokban azért vágyik, bár ezt be nem vallaná, még önmagának se. Az egyszerre gyűlölt és megismerni vágyott múlt, a tisztaság keresése a piszkos jelenben, a nem vállalt érzések cinizmussal történő elfedése végigkíséri a sorozatot, de ebben az epizódban a legerősebb. Nemuri itt mutatja meg az emberi oldalát, azt hogy képes szeretni, másokat óvni. De a balsors végig a nyomában jár a "Sátán fiának". Számomra ebben a történetben vált legtisztábbá az eredeti szerzőnek, Shibata Reizaburónak a szándéka, az emberben rejlő jó és rossz kettősségének, az elpalástolt mozgatórugók feltárásának a technikája. (Nem árt többször látni a filmet, hogy a kalandos elemek ne fedjék el a lényeget.)
Maga a kivitelezés korrekt, de nem igazán eredeti. Mint azt már írtam, igen látványos mozi. Van veszedelmes sásrengeteg ONIBABA módra, bambuszerdő, hőforrás, vagy földalatti szentély. Sajnos a csapdák nagy részét már "elsütötték" az előző részekben, itt legfeljebb feljavították a kivitelezést. A jellemrajz ugyan alapos, de valami mégis hiányzik. Az igazi kalandfilm hangulat. Gördül ugyan a történet, de enyhe melankólia hatja át, amire a zene még ráerősít. Azt hiszem, ez a rendezői felfogáson múlott. Összességeben azért nem rossz, de többet ki lehetett volna hozni ebből. Valahogy úgy, ahogy azt a 10. részben Tanaka Tokuzo tette, a THE RONIN CALLED NEMURI-ban.
| 
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.