Ázsiafilm

A történetbe egy kisváros „kiskocsmájában” kapcsolódhatunk bele, ahol a vendégek szerint a környék legjobb italait árulja a tulajdonos, ám hamarosan megjelenik egy titokzatos öregúr, akinek más erről a véleménye. Nem sokkal később a kocsma kiürül, az emberek átpártolnak egy különös helyre, ahol az italnak valóban különleges íze van. A kocsma tulaja és segítője pedig elkezd nyomozni, hogy vajon mi lehet a fenséges íz titka. Természetesen a nők állnak a dolog mögött...


Mind a sztori, mind az elborult ötletek jellegzetesen japánosak, szinte biztos, hogy ilyet más nem találna ki. Persze mindez nem véletlen, hiszen olyan, a sexploitation és az azt követő v-movie filmekben hatalmas tapasztalatra szert tett nevek állnak a film mögött, mint Fujita Toshiya és Watanabe Mamoru (ez utóbbi úriember állítólag hosszas karrierje során több mint 200 erotikus filmet rendezett), az egyik női szerepet pedig a 90-es évek közepének egyik ismert szoftpornó sztárja, Jouno Misa alakítja.


A filmet a „megszokott” módon nem igazán érdemes értékelni, hiszen egyáltalán nem azon van a hangsúly, hogy a nézőt a lenyűgöző színészi játék, vagy éppen a lebilincselő technikai kivitelezés vegye le a lábáról. Az egészet szinte amatőr módon, valószínűleg minimális költségvetésből készítették és akárcsak a 25 évvel korábbi exploitation filmek esetében, itt is az elborult ötletek és a magukból sokat megmutató lányok adják a film lényegét. További plusz pont lehet, hogy szerencsére a 90-es évek közepén a v-movie-kban már igencsak eluralkodott ötlettelenség nem jellemző erre a filmre.


Ennél többet nem is nagyon érdemes írni kedvcsinálóként, akit érdekel, hogyan készül a világ legjobb szakéja és nem botránkozik meg az erotikus jeleneteken, annak mindenképpen érdemes megnéznie.