belépés∆

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Gamera the Brave (小さい勇者達) (2006)

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

iMDB

Amikor a Toho filmstúdió bejelentette, hogy a drasztikus nézőszámcsökkenés miatt a Godzilla Final Wars után hosszú időre felhagy a további szörnyes filmek készítésével, úgy tűnt, hogy egy jellegzetesen japán műfaj, a „kaiju eiga” átmenetileg kihalásra ítéltetett. A rivális Daiei stúdió azonban a 60-as és 70-es években Godzilla riválisának szánt óriásteknős, azaz Gamera újjászületésével próbálta betölteni az így keletkezett űrt 2006-ban, a kaiju filmek rajongói számára azonban csalódást okozhat, hogy elsődlegesen a gyerek nézőknek igyekeztek kedvezni vele.

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

A történet elején 1973-ban járunk, ahol egy kisgyerek látja, amint Gamera feláldozza saját magát az emberek megmentése érdekében. Egy nagy ugrás után 2006-ban járunk, az akkori kisgyerek immáron családapa, akinek a fia a nem messze levő szigeten talál egy tojást, amiből kikel egy nagyon aranyos kisteknős. A Toto-nak elnevezett állatot hazaviszi, azonban a furcsa képességekkel is rendelkező keményhátú házikedvenc egyre több dologban hasonlít Gamerára. Aztán egyszer csak feltűnik Zedus, egy emberhúst kedvelő óriás dinoszaurusz...

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Egy kaiju filmben elsősorban a technikai kivitelezés érdekes, azaz az, hogy hogyan is sikerült a vászonra álmodni ezeket a fantázialényeket. Véleményem szerint ezen a téren remekül teljesít a film, az elmaradhatatlan gumifigurákat jól ötvözték a számítógépes effektekkel, bár ahogy az lenni szokott, a CG-s részeken nagyon látszik, hogy semmi realitás nincs bennük. Gamera, illetőleg Toto karakterét jól eltalálták, igyekeztek minden szempontból szimpatikussá tenni a néző számára, míg a gonosz Zedus egy közepes képességekkel megáldott (a nyelvét tudja fegyverként használni) kaiju, akit Godzilla valószínűleg pillanatok alatt péppé csapna, de a „növendék” Gamerának pont elég nagy falat.

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Ezeknek a filmeknek nagy gyengéjük szokott lenni a történet hiánya, általában csak arról szólnak, hogy jön egy gonosz szörny pusztítani, aztán jön egy másik, hogy ezt megakadályozza és a motivációikról igazán nem tud meg a néző semmit sem. Ezúttal azonban az általában gyerekfilmeket rendező Tazaki Ryuta-nak (az ő nevéhez fűződnek a Sailor Moon, a Power Rangers és a Kamen Rider sorozatok újabbkeletű darabjai) és forgatókönyvírójának köszönhetően egész korrekt és főleg gyerekfejjel teljességgel vállalható sztorit is kapunk. Azt hiszem, minden gyerek imádna egy olyan kis háziállatot, mint a kölyök Toto, akinek a lakásbeli kalandjai nagyon jópofák és aranyosak. Természetesen emiatt (is) megvan a motivációja, hogy miért is védje meg az embereket (köztük kis barátait) a gonosz emberevő Zedustól. Persze ez még nem minden, hiszen a növendék kaiju egyedül nem győzhet és ebből szűri le a rendező a film legfőbb tanulságát is, amit minden gyerek szívesen lát, azaz nem számít, hogy kicsi vagy, te is véghezvihetsz olyan nagy dolgot, amivel segíthetsz a barátaidon.

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Mindezek mellett a kaiju filmek elmaradhatatlan kliséi és kellékei töltik meg a másfél órát. Rengeteg kétségbeesetten menekülő japán, összeomló épületek, hősies cselekedetek, miegymás, amik teljessé teszik a képet. Persze néhány zavaró hiba is belekerült, ezek közül legnagyobb a végső csatába beillesztett drámai rész, ami érthető, hogy ott van, de egyből felmerül a nézőben, hogy amíg ez zajlik, vajon Zedus mivel foglalkozhat? Megeszi a szendvicsét, melegítő tornagyakorlatokat végez, integet a közönségnek? Mindenesetre pont akkor támad újra, amikor a jelenet lezajlik és folytatódhat az ütközet. Eme gagyi drámai rész mellett az is csalódást kelthet, hogy a záró csata meglepően hamar és hirtelen ér véget.

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Összességében azonban egy korrekt, ám igencsak gyerekes kaiju filmet kap a néző, aminek a gyerekeknek szóló tanulságok mellett leginkább az az erőssége, hogy bemutatja, milyen is egy „gyerek” szörny. 15 év alattiaknak kötelező darab lehet, az idősebbek közül azonban elsősorban a kaiju filmek fanatikusai számára nyújthat érdekes perceket.

Hozzászólások   

#1 fea 2007-11-02 02:09
Rettentően szenvedtem ezen a filmen. Lehet a gyermekdedsége ülte meg a gyomrom, de a Gamera trilógiát (content/view/1183/54/), ami pont az ellenkező véglet, sokkal jobban szerettem. Hiába az kaiju, itt nem bírtam elfogadni a bugyutaságot :sad:

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Great Yokai War (Yokai Daisenso) (2005)

The Great Yokai War (Yokai Daisenso) (2005)

 IMDbMiike ezzel a filmjével tovább folytatja útját a nagy költségvetésű popfilmek világában - úgy látszik épp ezt a korszakát éli. Az utóbbi időben legyártott hasonló munkáival ellentétben, melyek sajnos szerény véleményem szerint nélkülözték a munkásságát...

Nemuri Kyoshiro 7 - The Mask of the Princess (Tajo-ken) (1966)

Nemuri Kyoshiro 7 - The Mask of the Princess (Tajo-ken) (1966)

  A sorozat utolsó filmje volt ez - számomra. A beszerzésében visszatartott, hogy az IMDb-n egy lehúzó véleményt olvastam, miszerint teljességgel szokványos bosszú dráma, közepes vívójelenetekkel, semmi érdemleges nincs benne. (Azóta egy japán olvasó kiokosította az...

Sean Lau Ching-Wan

Sean Lau Ching-Wan

    Lau Ching-Wan 1964. február 16-án született Guangdong-ban, Kínában. Sok más hongkongi színészhez hasonlóan ő is a TVB iskolájában kezdett tanulni, ahol nagy hatást gyakorolt a rendezőkre és a producerekre mind színészi képességeivel, mind a...

Missing (Sam hoi tsam yan) (2008)

Missing (Sam hoi tsam yan) (2008)

Talán a hongkongi és elsősorban a kínai filmipar megerősödésével magyarázható, hogy a 80-as és 90-es évek nagy nevei egymás után térnek vissza és próbálják meg újra megmutatni, hogy még mindig ők az irányadók a kínai...