Stop the Bitch Campaign Again (Enjo kousai bokumetsu undou: jigoku-hen) (2004)
Akárcsak annakidején az exploitation filmek többségét, ezt a filmet is egy (hentai) képregényből adaptálták, forrásul Koshiba Tetsuya hasonló című mangája szolgált. A képregényből az elsősorban horrorfilmeket (Tales of Terror, Unholy Women, Ghost vs. Alien 03) készítő Toyoshima Keisuke készített forgatókönyvet, a rendezést pedig Suzuki Kousuke vállalta magára, aki a film első részét is jegyzi.
A sztori nagyjából a következő. Van egy „vállalkozás”, ami bizonyos pénzösszeg fejében férfiaknak nyújt különleges szolgáltatásokat egy „motelben”. Tökéletes a munkamegosztás, hiszen van igazgató, van szállító, aki a vendégeket fuvarozza, van „szállodai alkalmazott”, valamint egy iskoláslány, aki a lányokat szállítja a vendégek számára. A lányt 3 évvel ezelőtt nagy trauma érte, mert egy vendég a kelleténél jobban erőszakoskodott vele és úgy érzi, hogy az illető vissza fog térni. Természetesen nem kell csalatkoznia az érzéseiben, mert valóban visszatér...
A történet tehát meglehetősen gagyi, ráadásul nem sokat árul el a „főgonosz” motivációjáról. Ő csak jön, végzi a perverz (és igencsak abszurd) tevékenységét, aztán következik a végjáték. Mindez persze nem volna gond, ha lenne valami plusz a történetben, de sajnos nem kap a néző semmit sem. Humor nincs, pedig azzal nagyon fel lehetne dobni az egészet. Ha már a forgatókönyvíró horrorokkal is foglalkozik, akkor lehetne benne némi félelemkeltés is, de az se nagyon van, leginkább a feketére kifestett lányokban mutatkozik meg, akik már „áldozatául” estek a főgonosznak. Horror helyett kapunk már-már ripacskodásba hajló színészi játékot, amatőrfilmekre jellemző kézikamerás felvételeket, néhány rettentő gagyi hangeffektet, egy röhejesen béna kardozós leszámolási kísérletet, valamint az általában pornófilmekben szereplő lányoknak köszönhetően néhány meztelen keblet. Az egész azonban rettenetesen unalmas, kiszámítható, igaz, helyenként kifejezetten gusztustalan.
Hogy mi értelme van az egésznek? Vélhetően annyi, hogy a „softcore” besorolásnak köszönhetően a pornófilmek vásárlásához még fiatal célközönség is gyönyörködhessen az egyébként valóban filmszínészi karrierre áhítozó Aoi Sora (egy egy másodperces szerepig eljutott már a Memories of Matsuko-ban!), valamint többek között Aoyama Minami és Iizawa Momo idomaiban. Mindez azonban egy jó filmhez rettenetesen kevés, így megtekintése csak a fanatikusok számára ajánlott.