Ázsiafilm

Természetesen ezt a filmet egy teljesen más nézőpontból is meg lehet közelíteni, mégpedig onnan, hogy lehet örülni, már a diszkócicáknak is van saját filmjük. A történet első negyedéből legalábbis így tűnik ki, a főszereplő 17 éves lányt ugyanis egyetlen cél vezérli, hogy a helyi diszkóban mindenki őt tartsa a legjobb nőnek és minden férfi az ő kegyeit keresse. Célja elérésében átgázol mindenen és mindenkin, még a szüleire is pénzkiadó automataként tekint, így szép lassan elidegenedik mindenkitől, amit észre sem vesz. A diszkóbeli „barátnőjével” egyetlen közös témájuk az ott tartózkodó férfiak kibeszélése. Azonban mindez szinte egycsapásra megváltozik, amikor a lány összeesik a diszkóban és a kórházban rákot diagnosztizálnak rajta. A teljesen magára maradó és a jelleme miatt továbbra is mindenkit „elkergető” lány mellett azonban mégis kitart valaki, aki konokul a lány barátjának nevezi magát...


A film központi témája tehát a barátság, amit véleményem szerint igencsak kisarkítva és némileg hatásvadász módon mutatnak be. Eleinte a néző nem is érti, hogy miért ragaszkodik a lányhoz a másik, aztán szép lassan kiderül, bár kissé talán erőltetett a történetnek ez a része. A befejezés hasonlóan kisarkított és főleg ez a része hatásvadász, valószínűleg a készítők némi küldetéstudattal voltak megáldva és úgy vélték, utat kell mutatniuk a rákot túlélt embereknek, hogy igenis, van remény. A betegség és a betegséggel való együttélés bemutatása egyébként eléggé érzékletes, főleg az elején, amikor a lány még megpróbál visszatérni addigi életének legfontosabb helyszínére, a diszkóba.


Hangulatát tekintve a film hozza a japán tévés drámákra jellemző tipikus hangulatot, azaz ahol lehet, igyekeznek megríkatni a nézőt. Itt nyoma sincs annak a könnyedségnek, ahogyan a hongkongi 2 Become 1 hősnője „vészeli át” a betegséget és annak következményeit, sokkal inkább a két évvel ezelőtt forgatott Hibi-hez lehetne hasonlítani, amiben szintén egy rákos szereplő volt a középpontban.


A színészi játék is a műfajtól megszokott színvonalat hozza. A néhány évvel ezelőtt a Sailor Moon sorozatban feltűnt és hatalmas népszerűséget szerző Kitagawa Keiko immáron érett színészi alakítást nyújt a betegséggel küzdő egykori diszkókirálynő szerepében, az elején igencsak ellenszenves, aztán fokozatosan eléri, hogy a néző együttérezzen vele. A másik főszerepben a Swing Girls egykori üdvöskéje, Motokariya Yuika látható, ő sem játszott rosszul, de néha kicsit zavaróan sutának tűnt.

Összességében a film jó, de a némileg kisarkított és hatásvadász dolgok miatt nem tartozik a legjobbak közé. Véleményem szerint nagy előnye, hogy (főleg az eleje) simán játszódhatna akár Magyarországon is, a diszkós „babérokra” törő lányok motivációinak és gondolkozásának bemutatása terén remekeltek a készítők. A betegséggel kapcsolatos szenvedés ábrázolásában azonban már sok a klisé, ami árnyékot vet az összképre. Aki szereti a japán drámákat és tetszett neki a Hibi, annak mindenképpen ajánlott ez a film is.