Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Dear Friends (2007)
( 2 szavazat )
| Ismertetők - Japán |
ディアフレンズ (2007)
Természetesen ezt a filmet egy teljesen más nézőpontból is meg lehet közelíteni, mégpedig onnan, hogy lehet örülni, már a diszkócicáknak is van saját filmjük. A történet első negyedéből legalábbis így tűnik ki, a főszereplő 17 éves lányt ugyanis egyetlen cél vezérli, hogy a helyi diszkóban mindenki őt tartsa a legjobb nőnek és minden férfi az ő kegyeit keresse. Célja elérésében átgázol mindenen és mindenkin, még a szüleire is pénzkiadó automataként tekint, így szép lassan elidegenedik mindenkitől, amit észre sem vesz. A diszkóbeli „barátnőjével” egyetlen közös témájuk az ott tartózkodó férfiak kibeszélése. Azonban mindez szinte egycsapásra megváltozik, amikor a lány összeesik a diszkóban és a kórházban rákot diagnosztizálnak rajta. A teljesen magára maradó és a jelleme miatt továbbra is mindenkit „elkergető” lány mellett azonban mégis kitart valaki, aki konokul a lány barátjának nevezi magát...
A film központi témája tehát a barátság, amit véleményem szerint igencsak kisarkítva és némileg hatásvadász módon mutatnak be. Eleinte a néző nem is érti, hogy miért ragaszkodik a lányhoz a másik, aztán szép lassan kiderül, bár kissé talán erőltetett a történetnek ez a része. A befejezés hasonlóan kisarkított és főleg ez a része hatásvadász, valószínűleg a készítők némi küldetéstudattal voltak megáldva és úgy vélték, utat kell mutatniuk a rákot túlélt embereknek, hogy igenis, van remény. A betegség és a betegséggel való együttélés bemutatása egyébként eléggé érzékletes, főleg az elején, amikor a lány még megpróbál visszatérni addigi életének legfontosabb helyszínére, a diszkóba.
Hangulatát tekintve a film hozza a japán tévés drámákra jellemző tipikus hangulatot, azaz ahol lehet, igyekeznek megríkatni a nézőt. Itt nyoma sincs annak a könnyedségnek, ahogyan a hongkongi 2 Become 1 hősnője „vészeli át” a betegséget és annak következményeit, sokkal inkább a két évvel ezelőtt forgatott Hibi-hez lehetne hasonlítani, amiben szintén egy rákos szereplő volt a középpontban.
A színészi játék is a műfajtól megszokott színvonalat hozza. A néhány évvel ezelőtt a Sailor Moon sorozatban feltűnt és hatalmas népszerűséget szerző Kitagawa Keiko immáron érett színészi alakítást nyújt a betegséggel küzdő egykori diszkókirálynő szerepében, az elején igencsak ellenszenves, aztán fokozatosan eléri, hogy a néző együttérezzen vele. A másik főszerepben a Swing Girls egykori üdvöskéje, Motokariya Yuika látható, ő sem játszott rosszul, de néha kicsit zavaróan sutának tűnt.
Összességében a film jó, de a némileg kisarkított és hatásvadász dolgok miatt nem tartozik a legjobbak közé. Véleményem szerint nagy előnye, hogy (főleg az eleje) simán játszódhatna akár Magyarországon is, a diszkós „babérokra” törő lányok motivációinak és gondolkozásának bemutatása terén remekeltek a készítők. A betegséggel kapcsolatos szenvedés ábrázolásában azonban már sok a klisé, ami árnyékot vet az összképre. Aki szereti a japán drámákat és tetszett neki a Hibi, annak mindenképpen ajánlott ez a film is.
iMDB
A távol-keleti, elsősorban japán és koreai tévésorozatok kedvelt kliséje az adott történet drámaiságának fokozására, hogy az egyik szereplő súlyosan megbetegszik. Természetesen a tévé mellett a mozivásznon is bemutatásra kerültek ilyen témájú filmek, a koreai romantikus filmeknél gyakorlatilag már külön „alműfajt” képeznek az ilyen történetek (pl. A Moment to Remember), de az utóbbi időben a japánok is készítettek már hasonlóakat (lásd Taiyou no uta). Félig meddig a Dear Friends is ez a kategória, de szerencsére a betegséggel foglalkozó rész csak mellékszál.
Természetesen ezt a filmet egy teljesen más nézőpontból is meg lehet közelíteni, mégpedig onnan, hogy lehet örülni, már a diszkócicáknak is van saját filmjük. A történet első negyedéből legalábbis így tűnik ki, a főszereplő 17 éves lányt ugyanis egyetlen cél vezérli, hogy a helyi diszkóban mindenki őt tartsa a legjobb nőnek és minden férfi az ő kegyeit keresse. Célja elérésében átgázol mindenen és mindenkin, még a szüleire is pénzkiadó automataként tekint, így szép lassan elidegenedik mindenkitől, amit észre sem vesz. A diszkóbeli „barátnőjével” egyetlen közös témájuk az ott tartózkodó férfiak kibeszélése. Azonban mindez szinte egycsapásra megváltozik, amikor a lány összeesik a diszkóban és a kórházban rákot diagnosztizálnak rajta. A teljesen magára maradó és a jelleme miatt továbbra is mindenkit „elkergető” lány mellett azonban mégis kitart valaki, aki konokul a lány barátjának nevezi magát...
A film központi témája tehát a barátság, amit véleményem szerint igencsak kisarkítva és némileg hatásvadász módon mutatnak be. Eleinte a néző nem is érti, hogy miért ragaszkodik a lányhoz a másik, aztán szép lassan kiderül, bár kissé talán erőltetett a történetnek ez a része. A befejezés hasonlóan kisarkított és főleg ez a része hatásvadász, valószínűleg a készítők némi küldetéstudattal voltak megáldva és úgy vélték, utat kell mutatniuk a rákot túlélt embereknek, hogy igenis, van remény. A betegség és a betegséggel való együttélés bemutatása egyébként eléggé érzékletes, főleg az elején, amikor a lány még megpróbál visszatérni addigi életének legfontosabb helyszínére, a diszkóba.
Hangulatát tekintve a film hozza a japán tévés drámákra jellemző tipikus hangulatot, azaz ahol lehet, igyekeznek megríkatni a nézőt. Itt nyoma sincs annak a könnyedségnek, ahogyan a hongkongi 2 Become 1 hősnője „vészeli át” a betegséget és annak következményeit, sokkal inkább a két évvel ezelőtt forgatott Hibi-hez lehetne hasonlítani, amiben szintén egy rákos szereplő volt a középpontban.
A színészi játék is a műfajtól megszokott színvonalat hozza. A néhány évvel ezelőtt a Sailor Moon sorozatban feltűnt és hatalmas népszerűséget szerző Kitagawa Keiko immáron érett színészi alakítást nyújt a betegséggel küzdő egykori diszkókirálynő szerepében, az elején igencsak ellenszenves, aztán fokozatosan eléri, hogy a néző együttérezzen vele. A másik főszerepben a Swing Girls egykori üdvöskéje, Motokariya Yuika látható, ő sem játszott rosszul, de néha kicsit zavaróan sutának tűnt.
Összességében a film jó, de a némileg kisarkított és hatásvadász dolgok miatt nem tartozik a legjobbak közé. Véleményem szerint nagy előnye, hogy (főleg az eleje) simán játszódhatna akár Magyarországon is, a diszkós „babérokra” törő lányok motivációinak és gondolkozásának bemutatása terén remekeltek a készítők. A betegséggel kapcsolatos szenvedés ábrázolásában azonban már sok a klisé, ami árnyékot vet az összképre. Aki szereti a japán drámákat és tetszett neki a Hibi, annak mindenképpen ajánlott ez a film is.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
» Instant Numa, Ultra Miracle Love Story, Oto-Na-Ri
Aso Kumiko arcai
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com






