A történetnek ismét van egy kis valós alapja, de aztán már csak "képregény mélységű" problémák és karakterek kerülnek elő. (Naná, hogy nem a nívós képregények adják az alapot...) Az első részt még csak elvitték a harci jelenetek, de itt még ez sincs meg. Vödörszámra ömlik ismét a piros festék, de nem ér semmit. A  vezér, Jubei ugyan nagyobb, drámai lehetőséghez jut, de a rendező végképp bizonyítja alkalmatlanságát. Dráma helyett érzelgősségbe fullasztja az egyébként jó kiinduló helyzetet. Még több humort pakolnának "Napfény" nyakába, de elég idétlenül teszik. Egy kalandfilm halála a rossz harci jelenetek sora és itt a többség pocsék lett. Van néhány valóban jó kaszkadőri pillanat az ágyú szállításakor, tényleg megdolgoztak a pénzükért, de máshol a rosszul beállított kamera "leleplezi" a turpiságokat, úgy mint a Zatoichi - In Desperation néhány jelenetében, meg hát itt sok van belőlük. A rendező ritka gyenge teljesítményt nyújt, a jobb sorsra érdemes színészek légüres térben mozognak. A zene az első rész stílustalanságára még ráfejelt. Nem csoda, hogy a második résszel "kimúlt" a sorozat. (Új hír: elkészült a remake változat, de még nem volt hozzá szerencsém. Vagy így jártam jól...)