Mindig meglepődök a japánokon, elképesztő, hogy milyen filmeket tudnak csinálni...
A Mayonaka Yaji San Kita San egész egyszerűen a legkülönösebb film, amit valaha is láttam, és meglepően sokat rejt magában. Egyrészt egy hatalmas debilség, elképesztő marhaságokkal, amiken az ember először nem is mindig mer nevetni. Másrészt egy dráma, sok megható jelenettel! Ráadásul olyan könnyű kézzel cserélgeti a "valóságokat" és az értelmezési síkokat (főleg a film vége felé), hogy a néző már úgy érzi, hogy mindenre fel van készülve. Csak arra nem, hogy hirtelen, mintha csak kirántanák a lába alól a talajt, véget ér a baromkodás, és minden halálosan komoly lesz egy pillanatra. Aztán megint debil dolgok történnek, de a hangulat már komoly marad. (E nélkül aligha állna össze a film, öncélú lenne és értelmetlen. De szerencsére nem így történik.)

A történet két férfival kezdődik, akik az Edo-érában élnek, egy fekete-fehér filmben. Yajinak, a sötét hajúnak, felesége van, azonban Kita és ő homoszexuálisok, és egymást szeretik. Kita komoly problémával küzd: drogozik, állítása szerint azért, hogy megtalálja a "valóságot". Yaji úgy dönt, hogy zarándoklatra indulnak, hogy Kita megtalálja az igazi valóságot és ne kelljen többet drogoznia. Ekkor a kép színesbe vált, Yaji és Kita kézenfogva ugrál az utcán, és mindenki őket ünnepli. Motorra pattannak, és elindulnak száguldva nyugat felé. (Az utalás nyilvánvaló: kihangsúlyozzák, hogy "nyugatra mennek", látványos, ahogy a kis Edo-korabeli faluból egy igazi, felhőkarcolókkal teli nagyváros felé száguldanak, és nem lehet nem észrevenni az amerikai zászlót a motor tankjára festve... Sok ilyen apró dolog, kis, összetömörített gondolatszál van ebben a filmben, amin el lehet indulni... Aki komolyan a mélyére akar ásni a filmnek, jelenetenként, az napokra elegendő ötletet, gondolatot és utalást találhat ebben a labirintusban.) Innentől kezdve a film Yaji és Kita kalandjairól szól, amik egy része a homoszexualitásuk körül forog (Kita például egyszer szerelmes lesz egy nőbe(!)), egy része a drog körül (Yaji nem hagyja Kitát drogozni, aki pedig néha nagyon erős késztetést érez), a maradék részben pedig "csak simán" ötletes, apróra kigondolt és filmes (vizuális) metaforákkal bőven megtömött humoros események történnek. Azonban menet közben kiderül, hogy Yaji felesége meghalt. Egy NAGYON MACSÓ (:D) nyomozó indul utánuk, hogy elkapja a gyilkost. Ráadásul nem sokkal később a Yaji és Kita, a két szerető közül az egyik megöli a másikat. Az utazásuk folytatódik, mindketten mintha élnének, de valami már érezhetően nincs rendben...
Tulajdonképpen az egész film egy játékra hívja a nézőt, egy rejtvény megfejtésére. A rejtvény pedig ez: minden. Hogyan történt a gyilkosság? Szerette Yaji a feleségét? Élhet Kita drog nélkül? Tényleg megölte az egyikük a másikukat? Aztán pedig egyenesen a főszereplők létezését vonja kétségbe a film. Létezik Kita? Létezik Yaji? Létezik legalább az egyikük?

Sok értelmezési lehetőség van, nagyon sok... Tényleg elszédül az ember, ha elkezd beleásni. És van olyan "értelmezési réteg", amit nem is karcol a film egyik "éles" (sokat sejtető, komoly) jelenete sem, éppen csak átsejlik egy másik lehetőségen át... Biztosan van, aki nem szereti az ilyen játékokat, és érteni szeretné egyértelműen a filmet, amit néz. (David Lynch-re a legjellemzőbb talán a többféle értelmezési lehetőségek használata, de az Auditionban is láthattunk egy ennél sokkal egyszerűbb verziót) De aki elég elvont gondolkodású, és szereti, ha a film nem csak nézést, hanem együtt gondolkodást is igényel tőle, az valószínűleg ugyanazt fogja mondani, mint én: ez a film elképesztően zseniális...

Nem is igazán tudnám mihez hasonlítani a Mayonaka Yaji San Kita San-t. A leginkább talán még a One Piece nevű anime sorozatra emlékeztetett: hasonlóan elborult karakterek népesítik be, hasonlóan erős, eltúlzott drámai jelenetek vannak benne, amin lehet nevetni, de mégis működik, mégis megható. Sőt, még egy-két tipikusan anime poén is van a filmben! (Épp csak a tipikus izzadtságcsepp nem jelenik meg a homlokukon...)

Érdekesség, hogy egy-egy nagyon rövid jelenet erejéig felbukkan a filmben Susumu Terajima (pl a Drive-ban ő a buddhista pap fia vagy a Brotherben Takeshi jakuza barátja) és Nao Omori (Ichi the Killer).

Végezetül egy nehéz kérdés: miről is szól a film? A homoszexualitásról? Vagy tágabban, mindenféle szerelemről? A barátságról, esetleg a féltékenységről? A drogokról? Vagy az elvont viccekről, a néző felé való kikacsintásokról? (Ezeket különösen szerettem. :) ) Az élet nehézségeiről?
Talán minderről, és még sok minden másról.
A választ mindenkinek magának kell megtalálnia.