Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Blind Beast (Moujuu) (1969)
( 1 szavazat )
| Ismertetők - Japán |
Blind Beast (盲獣) (1969)
A film egy igazi kamaradarabként is felfogható, összesen három szereplője van és a nyitójelenetet leszámítva egyetlen helyszínen, egy nyomasztó házban és az abban kialakított „stúdióban” játszódik. A főhős egy vak szobrász, aki a látás hiánya miatt az érintést tartja a legfontosabb érzékszervnek. Legfőbb álma, hogy a vakok számára készíthessen tapintható műalkotást, erre pedig egy női akt szobor tűnik a legjobb megoldásnak. Anyja segítségével elrabol egy fotómodellt, akinek teste az ő érzéklése szerint is tökéletesnek mondható, majd megkezdi a munkát, ám egy idő után a kettejük között szövődő bizarr, szürreális és meglehetősen beteg kapcsolat miatt mindez teljesen mellékessé válik.
A filmet Masumura Yasuzo rendezte, aki mintegy harminc éves rendezői pályafutása során jópár pink filmet is rendezett, köztük olyan izgalmas címűeket is, mint a The Sex Check, a The Hot Little Girl, vagy éppen a Hanzo sorozat második része. A Blind Beast elsősorban a hangulata és meglehetősen elborult története miatt tartozik a pink filmek kategóriájába, élesen eltér Wakamatsu Kouji húsbavágó részletességgel ábrázolt erőszakos jelenetekkel telezsúfolt filmjeitől éppúgy, mint Suzuki Norifumi agymenéseitől. A kinematográfia a kor hasonló filmjeitől megszokottan magas színvonalú, egyrészt a fény/árny játékokkal fokozzák a hangulatot, másrészt a stúdiót leszámítva nagyon is kicsi lakásrész miatt kicsit klausztrofóbiás hatása is van a filmnek.
A történet eleje nagyon is tipikus, úgy látszik, a japánok nagyon szeretik a lányrablásos sztorikat. Szokás szerint egészen addig nagyon érzékletes is az egész, amíg a lány úgymond oda nem adja magát a szobrásznak, mert akárcsak a harminc évvel később forgatott Perfect Education esetében, itt sincs teljesen kidolgozva, hogy miért is teszi mindezt. Sejtései persze lesznek a nézőnek ezzel kapcsolatban, de többek között a rövid játékidőnek is köszönhetően nem az igazi ennek bemutatása. A történet a vége felé aztán ismét felpörög és egy álomszerű, nagyon beteges végkifejletbe torkollik (aminek bemutatása szintén kinematográfiai bravúr).
Összességében a film a képileg visszafogottabb pink filmek közé tartozik, nincs benne sem vér, sem előtérbe tolt meztelenség, a rendező inkább érezteti, mint láttatja az extremitásokat. Mindezek azonban egyáltalán nem hiányoznak belőle, mert a történet alapból nagyon elborult, beteges és így, hogy a látvány nem vonja el róla a néző figyelmét, méginkább erőteljes. A szokásos „bakit” leszámítva (a lány túl könnyen adja oda magát) nagyon hatásos film, ehhez méltó befejezéssel. Akit érdekel a pink filmek világa, annak egy jó kezdet lehet „edzésként” a még ennél is jóval betegebb alkotások előtt.
iMDB
Edogawa Rampo, a japán misztikus irodalom megteremtőjének regényei jópár filmest megihlettek az évek folyamán, az ötvenes években elsősorban legnépszerűbb detektívregényhősének, Akechi Kogoro kalandjait filmesítették meg, a közelmúltból a több rövid történetből összeállított Rampo Noir-t érdemes megemlíteni, míg a 60-as és 70-es évek fordulóján, a sexploitation filmek fénykorának filmesei is előszeretettel álmodták filmvászonra az ötleteit. Ez utóbbi próbálkozások egyike a megegyező című 1931-es regényből készített Blind Beast.
A film egy igazi kamaradarabként is felfogható, összesen három szereplője van és a nyitójelenetet leszámítva egyetlen helyszínen, egy nyomasztó házban és az abban kialakított „stúdióban” játszódik. A főhős egy vak szobrász, aki a látás hiánya miatt az érintést tartja a legfontosabb érzékszervnek. Legfőbb álma, hogy a vakok számára készíthessen tapintható műalkotást, erre pedig egy női akt szobor tűnik a legjobb megoldásnak. Anyja segítségével elrabol egy fotómodellt, akinek teste az ő érzéklése szerint is tökéletesnek mondható, majd megkezdi a munkát, ám egy idő után a kettejük között szövődő bizarr, szürreális és meglehetősen beteg kapcsolat miatt mindez teljesen mellékessé válik.
A filmet Masumura Yasuzo rendezte, aki mintegy harminc éves rendezői pályafutása során jópár pink filmet is rendezett, köztük olyan izgalmas címűeket is, mint a The Sex Check, a The Hot Little Girl, vagy éppen a Hanzo sorozat második része. A Blind Beast elsősorban a hangulata és meglehetősen elborult története miatt tartozik a pink filmek kategóriájába, élesen eltér Wakamatsu Kouji húsbavágó részletességgel ábrázolt erőszakos jelenetekkel telezsúfolt filmjeitől éppúgy, mint Suzuki Norifumi agymenéseitől. A kinematográfia a kor hasonló filmjeitől megszokottan magas színvonalú, egyrészt a fény/árny játékokkal fokozzák a hangulatot, másrészt a stúdiót leszámítva nagyon is kicsi lakásrész miatt kicsit klausztrofóbiás hatása is van a filmnek.
A történet eleje nagyon is tipikus, úgy látszik, a japánok nagyon szeretik a lányrablásos sztorikat. Szokás szerint egészen addig nagyon érzékletes is az egész, amíg a lány úgymond oda nem adja magát a szobrásznak, mert akárcsak a harminc évvel később forgatott Perfect Education esetében, itt sincs teljesen kidolgozva, hogy miért is teszi mindezt. Sejtései persze lesznek a nézőnek ezzel kapcsolatban, de többek között a rövid játékidőnek is köszönhetően nem az igazi ennek bemutatása. A történet a vége felé aztán ismét felpörög és egy álomszerű, nagyon beteges végkifejletbe torkollik (aminek bemutatása szintén kinematográfiai bravúr).
Összességében a film a képileg visszafogottabb pink filmek közé tartozik, nincs benne sem vér, sem előtérbe tolt meztelenség, a rendező inkább érezteti, mint láttatja az extremitásokat. Mindezek azonban egyáltalán nem hiányoznak belőle, mert a történet alapból nagyon elborult, beteges és így, hogy a látvány nem vonja el róla a néző figyelmét, méginkább erőteljes. A szokásos „bakit” leszámítva (a lány túl könnyen adja oda magát) nagyon hatásos film, ehhez méltó befejezéssel. Akit érdekel a pink filmek világa, annak egy jó kezdet lehet „edzésként” a még ennél is jóval betegebb alkotások előtt.
További cikkek :
» Erotic Ghost: Siren (Shin youjo densetsu: seiren) (2004)
A teljességgel ismeretlen Torao Satoshi munkája egy érdekes kisérlet annak szemléltetésére, hogy hogyan is lehet a régi görög mitológiából mindenki által ismert szirének legendáját a mai Japánba átültetni. Az ötlet jópofa, a...
» Man, Woman and the Wall (Kikareta onna) (2007)
A pink filmek világában finoman fogalmazva sem túlságosan megszokott dolog az, hogy a női főszerepet játszó (e film esetében) pornósztárnak az a legnagyobb kivánsága, hogy bárcsak minél több fiatal lány nézné végig a filmet. Aoi...
» Intimate Confessions of a Chinese Courtesan (Ai nu) (1972)
ANOTHER SHAW PRODUCTION A mostani ismertetőm tárgyául választott Intimate Confessions of a Chinese Courtesan (továbbiakban: ICOACC) nemcsak a rendező, Chor Yuen életművében, hanem úgy általában a Shaw Brothers harcművészeti...
» Rape! 13th Hour (Reipu 25-ji: Boukan) (1977)
Hasebe Yasuharu ezen agymenése a 70-es évek második felében a Nikkatsu berkein belül nagy népszerűségnek örvendő, az exploitation „műfaj” egyik legelborultabb válfajának, a violent pink filmeknek egyik leghírhedtebb képviselője....
» Rica 1-2 (1972-1973)
A pink filmek virágkorát a 70-es évek elején két nagy filmstúdióhoz lehet kötni. Az egyik a Toei volt, aminek berkeiből tonnaszám kerültek ki a kommersz, szórakoztató és mindmáig talán leghíresebb darabok, a másik pedig a később...
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com






