A sztori főhőse egy átlagos japán diáklány, Mitamura Yuki, aki leginkább azzal tűnik ki a többiek közül, hogy ő az osztályelső, akit már többször szavaztak meg az osztály képviselőjének is. Egy napon azt tapasztalja, hogy szuperképességek birtokába jutott, a gondolatai segítségével bele tud szólni a körülötte folyó történésekbe. Apró probléma, hogy hamarosan feltűnik Kyogoku, egy Vénuszról érkezett földönkívüli, aki felajánlja a lánynak, hogy a segítségével a világ ura lehet. Yuki közben az iskolában egyre több furcsasággal találkozik, majd rájön, hogy mindez Kyogoku műve és csak ő és a szuperképessége tudja a diákságot visszaterelni a „megszokott” kerékvágásba. Ebben persze segítségére lesz az iskola kicsit kétbalkezes kendobajnoka is.


Nehéz egy ilyen filmet értékelni, egyrészt amiatt, mert már nem tartozom a célcsoportnak szánt korosztályba, másrészt majdnem 30 év eltelt, mióta a film elkészült. Mai szemmel nézve a sci-fi jelleg kifejezetten „gagyi”, illetőleg megmosolyogtatóan régimódi. Egy kicsit olyan érzésem is van, hogy ez már akkoriban is így lehetett, hiszen elég csak abba belegondolni, hogy évekkel a Star Wars elkészülte után forgatták, bár gyaníthatóan nagyságrendekkel kisebb költségvetésből (és az amerikai sci-fié sem volt magas). Amikor „természetfeletti” dolgokat látunk, akkor egyrészt a színek megváltoznak (hol fekete-fehér lesz a kép, hol mondjuk előtérbe kerül a zöld), valamint kezdetleges videografikával mutatják az éppen „kigondolt” agyhullámok útját. A végjáték megvalósítása külön poén, már-már Pirx kapitány kalandjainak megoldásaihoz hasonlítható.


A történet semmi extra, a legegyszerűbb sci-fik egyikeként is felfogható. Sajnos a humor, amit azért igyekeztek többször is előtérbe helyezni, nem az igazi, engem a nagyon nagyon rossz Sakigake Cromartie High-ra emlékeztetett időnként (főleg a szemüveges eminens gyerek karaktere), a diákok jellemének ábrázolása viszont sokkal életszerűbb, mint mondjuk a korabeli magyar tévéfilmek gyerekhőseié. Ennek legkirívóbb esete a minden reggel a hídnál kukkoló kisdiákok esete, akik a lányok szoknyája alá tekintgetnek a híd alól, de úgy általában sem idealizált karakter egyikük sem. Jópofa jelenet volt az iskolai sportnap bemutatása is a különféle sportágakat űző rengeteg diákkal.


Mindent egybevetve azonban ez a film mára teljességgel idejétmúlt, hiszen a mai diákokat már minden bizonnyal teljesen más dolgok érdeklik, mint a 30 évvel ezelőttieket, ráadásul a kezdetleges technikai kivitelezés miatt egyáltalán nem lehet komolyan venni a filmet. Hogy mégis miért lehet érdemes megnézni ma is? Egyrészt a retro sci-fik fanatikusainak nyújthat egy habkönnyű másfél órát, másrészt a film forgatásakor 17 éves idol, Yakushimaru Hiroko miatt lehet érdemes rászánni az időt, aki az ezt követő filmjével, a Sailor Suit & Machine Gun-nal vált Japán egyik legnagyobb sztárjává.