Ázsiafilm

2007-ben járunk, amikor is egy fiatal lány, Mayumi éppen anyja temetésén vesz részt, ám néhány pénzbehajtó még ekkor sem hagyja békén. A lány hamarosan megismerkedik egy Shimokawaji nevű úriemberrel, aki a Pénzügyminisztérium embere és egy elsőre hihetetlennek tűnő történetet mesél el neki. Eszerint Mayumi anyja, aki egy kutatónő, nem halt meg, hanem az általa feltalált időgépen visszament a buborékgazdaság idejébe, hogy meghiúsítson egy bejelentést, ami katasztrofális állapotokat idézett elő az országban, ami ennek következtében 2 éven belül totálisan csődbe megy. A lány persze eleinte nem hisz neki, de hamarosan úgy alakulnak az események, hogy ő is 1990-ben találja magát és rengeteg furcsa és humoros kalandba keveredik.


A film alapvetően egy vígjáték, így igen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy hogyan láthatja az akkori világot egy mai fiatal, illetve hogy hogyan ítélik meg őt az akkori emberek. Ötletes, vicces és valóban szórakoztató jelenetek az akkori és a mostani divat összehasonlításával kapcsolatos párbeszédek, akárcsak az eltelt 17 évben jócskán megváltozott szóhasználatból fakadó szituációk, de ezeken kívül is számtalan jól eltalált poén akad (pl. Mayumi „megbotránkoztató” tánca a hajón). Igyekeztek egy kicsit a megváltozott gondolkodásmódból fakadó gondokat is bemutatni (a lány magától értetődően támaszkodna a mobiltelefonjára a kínos helyzetekben, ám az ugye 1990-ben nem működik), valamint igyekeztek azzal is hitelesebbé tenni a korszakot, hogy az akkori ismert (vagy akkoriban ismertté váló) emberek közül többen is akkori önmagukat alakítják, többek között a pornósztárból tévés személyiséggé avanzsált Iijima Ai, valamint az akkori legnépszerűbb focista, a brazil származású Ramos éppúgy feltűnik a filmben, mint a bemondónő Yagi Akiko, valamint a nem sokkal később színésznőként befutó Iijima Naoko. Jópofa a környezet kialakítása is, mind a ruhák, mind a zenék, mind az autók terén igyekeztek minél hitelesebben visszaadni 1990 hangulatát, valamint némi CG segítségével az akkor még nem létezett építményeket is eltávolították a látképből.


Ami esetleg csalódást okozhat, az a relatíve vérszegény sztori, de ez egy vígjáték esetében szerintem nem számít komoly hibának. A végkifejlet ugyan már zavaróan debil (Mayumi gésának öltözve Shimokawaji segítségével lebunyóz egy kisebb hadsereget), valamint az időparadoxonnal sem nagyon foglalkoztak, a modernkori „ének” simán találkoznak akkori megfelelőjükkel, kívülről látva saját magukat. Ha viszont ezen túlteszi magát a néző (ami nem nehéz, hiszen a film legelején már az időgép látványa is sejteti, hogy itt semmi komoylra nem lehet számítani), akkor remekül fog szórakozni.


A színészi játékra nem lehet panasz, erre a főszereplő sztárok neve a garancia. Mayumi-t Hirosue Ryouko alakítja, aki gyakorlatilag ugyanazt a figurát hozza, mint néhány évvel ezelőtt a Wasabi-ban (még bunyózik is!), kedvére bolondozhat a film elejétől a végéig. A küldetéstudattal ellátott kutató és feltaláló anyukát a 80-as évek elsőszámú idolja, Yakushimaru Hiroko alakítja, szintén remekül, ám sajnos viszonylag kevés időt tölt a képernyőn. Shimokawaji szerepében Abe Hiroshi látható, neki hálás feladat jutott a jókora személyiségfejlődésen áteső figura megformálásában.


A Bubble Fiction tehát egy hangulatos, jópofa vígjáték egy kevéske sci-fi beütéssel (persze nem kell semmi komolyra gondolni), amitől ha nem vár el túl sokat a néző, csak majd 2 óra önfeledt szórakozást, akkor remek kikapcsolódást nyújt, én a magam részéről csak ajánlani tudom mindenkinek.