A történet legelején látunk egy lányt, aki éppen esti kocogásával van elfoglalva. Egy híd alatt aztán egy rövid sikoly, betuszkolják egy autóba és elszállítják a helyszínről. Mindez egy magányos, negyvenes éveit taposó férfi műve, aki, miután a lány magához tér, sűrű bocsánatkérések közepette feltárja neki indokait, hogy miért is rabolta el. Az indok (az ideális szeretőt akarja a lányból kihozni) nem túl eredeti, de érthető. A továbbiakban pedig annak lehet a néző tanúja, hogy hogyan történik meg a „kiképzés”, illetőleg, hogy hogyan sikerül a férfinak a lányból érzelmeket kiváltania.


Mint írtam pár sorral fentebb, a rablás (jobban mondva túszejtés) indoka abszolút nem eredeti, Wakamatsu már a 60-as években készített gyakorlatilag ugyanerről a témáról filmet The Embryo Hunts in Secret címmel. Azonban míg a pinku eiga mestere által rendezett mű egy beteg elme brutális játékainak igencsak életszerű bemutatásával sokkolta a nézőt, a Perfect Education sajátos humorral ábrázolja az egészet, ezzel is érzékeltetve, hogy ez csak egy fikció. Nem is lehet más, ugyanis viszonylag hamar olyan irányt vesz a történet, ami nagyon nehezen hihető. A film eleje nagyon jó, hitelesnek mondhatóan ábrázolja a két ember egyenlőtlen kapcsolatát, azonban attól a pillanattól kezdve, hogy a lány „megtörik”, a hitelesség el is veszik, abszolút meseszerűvé válik az egész. A lány ugyanis olyan apróságoktól kezd el megváltozni, mint hogy a férfi gyakorlatilag minden kívánságát teljesíti (pl. McDonald’s menü házhozszállítás), valamint olyan helyre viszi el, ahol még sose járt (egy fürdőbe). Mindennek megfelelően a végkifejlet sem nyújt olyan hatást, mint a régi idők sexploitation-jei, bár tulajdonképpen logikusnak mondható.


A komolytalanságot pedig fokozza a szomszédság, akik egytől egyig idióták, szerepük leginkább annyi, hogy némi mosolyt fakasszanak a néző arcán. A legjobb figura közöttük a közvetlen szomszéd, az egyetemista, aki sokat fülel a fal mellett, mi is hallatszik át odaátról, de a házinéni is jó karakter, nem is beszélve a Tsukamoto Shinya által játszott Moriyama úrról.
Tsukamoto mellett a túszejtő férfit játszó Takenaka Naoto számít ismert névnek, rengeteg filmben játszott emlékezetes karaktereket (lásd a Swing Girls-ben, mint tanárúr), ezúttal se játszik rosszul. A fiatal lányt Kojima Hijiri alakította, őt leginkább Imamura Shohei Warm Water Under a Red Bridge-éből ismerhetjük, valamint az Install-ból. Ő se játszik rosszul, a logikátlanság nem neki, hanem a karakterének köszönhető. Még valami vele kapcsolatban. Ez a film egy sexploitation akar lenni, viszont ennek a műfajnak a követelményeihez képest alig van benne erotikus jelenet és ami van, abban is alig látszik valami, így aki ezen jelenetek miatt kezdené el nézni a filmet, az inkább keressen mást.


Számomra a film csalódást okozott, elsősorban a magát túl könnyen „odaadó” lány karaktere miatt. Ki tudja, miért lett ilyen, talán a film alapját képező könyv írónője, bizonyos Matsuda Michiko ábrándozott arról, hogy ez történik vele? Emiatt a történet sokat veszít az erejéből, a „komolyságot” pedig tovább oldja a vidám zene és a lökött szomszédság. Drámaként tehát megbukik a film, sexploitationként úgyszintén. Hogy kiknek ajánlható még így is? Mivel nem történik utalás arra, hogy a túszejtés és az emberrablás elítélendő dolog (igaz, a rendőrség a végén nyomozgat, de csak az van felsorolva, hogy mi minden enyhíti a büntetést), így azoknak lehet elsősorban érdekes, akik ilyesmin törik a fejüket, mint amit a fickó végrehajt. Biztos rengetegen lehetnek…