IMDb 

A gésák világáról, életükről az utóbbi pár évben millió könyv és film született. Sikerük, főleg a nyugati világban, annak köszönhető, hogy egyfajta luxus prostituálttal azonosítják őket, holott ez nem igazán fedi a valóságot. A gésák feladata a társalgás és minőségi szórakoztatás, így a róluk szóló történetek elhanyagolható mennyiségű pikantériája sokaknak okozhatott csalódást. Nekik készült a Sakuran.

A film valójában egy tipikus gésa történetek analógiájára készült, azzal a különbséggel, hogy a főszereplő egy prostituált, ám nem az az útszéli, hanem egy, a felső tízezer igényeit kielégítő luxus-örömlány. Végigkövethetjük, hogyan kerül be gyermekként egy bordélyházba, hogyan ismerkedik meg szakmájával, s hogyan válik belőle a legkeresettebb lány a városban. Természetesen szembe kell néznie a pályatársai irigységével, s legnagyobb riválisával, a ház első számú dámájával. Megkörnyékezi a szerelem is, mely egyrészt elfogadhatatlan ebben a szakmában, másrészt könnyedén adhat teret különböző intrikáknak. A helyzetet pedig kifejezetten nehezíti, hogy hősünk természete igen nehéz, rettentően csökönyös és önfejű, szeretné a saját útját járni, ami az ő helyzetében nem a legegyszerűbb feladat.

Mint látjuk, ez a történet nélkülözi az eredetiség legkisebb szikráját is, s ezért kellőképpen unalmas. Nem úgy a film képi megvalósítása, amire igen nagy hangsúlyt fektettek az alkotók. A prostituáltak szabados világának bemutatása igen nagy teret engedett a fantáziának, hiszen itt nem egy gésa-ház letisztult, a shinto alapjain nyugvó minimalista berendezései adják a hátteret, hanem egy színes, túlburjánzó motívumokkal teletömött házbelső.

Az egész egy vizuális orgia, szinte minden képen egy újabb gyönyörű festményt, virágerdőt, vagy díszes drapériát fedezhetünk fel, s ebben a környezetben mozognak a szebbnél szebb kimonóba öltöztetett lányok. A stylist, a díszlettervező, az operatőr és a kinematográfus mind profi munkát végeztek és tökéletes volt köztük az összhang. Az egyes jelenetek igen hatásosan lettek fényképezve, az egész a videoklippek világát idézi, melyet erősít a gyakran megszólaló 20. századi zenék jelenléte. Van itt a francia sanzontól kezdve napjaink j-rock zúzásáig terjedő skálán minden.

A nyugatias hangzású zenékkel összhangban van a főszereplő hölgyemény, Anna Tsuchiya személye, akit leginkább a Kamikaze Girls ből ismerhetünk, mely szerepéért annak idején igen sok elismerést seperhetett be. Mivel amerikai apától, és japán anyától származik nyílt, kerek, cseppet sem vágott szeme nyilván kellően egzotikus hatást kelt a keleti nézők többségében, ráadásul rettentő csábos pillantásokat tud velük prezentálni. Nem lennék meglepődve, ha japán férfitársaink közül sokan szerelembe estek volna, s lettek volna sikamlósabb álmaik vele, miután megnézték ezt a filmet.

Azokat azonban el kell némileg keserítenem, akik a szexjelenetek miatt ülnének le megnézni ezt a mozit. Bár megcsodálhatunk néhány meztelen keblet, s bepillanthatunk egy-két ágyjelenetbe, valójában nem ezek dominálnak a filmben. Kifejezetten a látványra és a történetre helyeződik a hangsúly, mely utóbbiról már írtam, hogy semmi plusszal nem tud szolgálni. Ennek következtében a Sakuran nem az lett, ami lehetett volna belőle. Sajnos csak egy alternatíva a már igencsak megkopott gésa történetekre, melyben a külcsín több, mint a belbecs. Kár, mert egy nagyon szórakoztató, fiatalos, eredeti alkotás lehetőségét hordozta magában.