Ázsiafilm

Zatoichi, aki tulajdonképpen "antihős", itt a legjobb szamuráj erényeket csillogtatja. Gondoskodó, önfeláldozó, megértő, nemeslelkű - talán csak nem a THREE OUTLAW SAMURAI valamelyik hősével cserélt szerepet? Nem. Masszőrünk továbbra is a társadalom kitaszítottja, aki másokkal tehet jót, de az ő vágyai teljesíthetetlenek maradnak. A forgatókönyvben pont megfelelő az akciók és a jellemformálás aránya. Így az is elégedett lesz, aki a a jó mesét szereti, de az sem fog panaszkodni, aki a villanó kardokat favorizálja. Misumi rendező a természet hangjait - patakcsobogás, lépések, csapkodó ruhák zaja -  erősen beépíti a jelenetekbe, érzékeltetve, hogy ezek mennyire fontosak Zatoichi számára. Szokásától eltérően itt hosszú beállításokat alkalmaz. A legemlékezetesebb, amikor egy fogadó udvarán Zatoichi szumósokkal verekszik, rázúdulnak a gyilkosok, elejti a kardját, menekül, védi magát, visszaszerzi a kardot és öl. Majdnem 3 perc vágás nélkül! Szinte emberfeletti teljesítmény volt Katsutól mindezt csukott szemmel, tévesztés nélkül végigmozognia! A film zenéje minőségi. Ugyan a szokásos ostoba western gitár szól a főcím alatt, de utána már igen kifejező, a jelenetek érzelmi hatását fokozó minőségi dallamok jönnek. (Akira Ifukube később a KAGEMUSHA zenéjét írta KUROSAWA számára.) Katsu hálás feladatot kapott a "szárazdajka" megformálásában. Van ugyan egy pénzért és kényszerűségből dolgozó női "vetélytársa", így remek humorforrás az, hogy a vak férfi hozzáértőbb, mint a nő!