Zatoichi and the Chess Expert (Zatoichi Jigoku tabi) (1965)
| Ismertetők - Japán |
Főszereplők: Shintaro Katsu; Narita Mikio
Rendezte: Misumi Kenji
(1965, 87 perc)
A Zatoichi sorozat szépen haladt előre az évek folyamán. A 7-12. epizódokat munkálta ki legjobban a DAIEI. Aprólékos forgatókönyvek, amelyekben a történet fő vonalán kívül a háttér- és mellékszereplők vonásai, tettei, gesztusai precízen ki lettek dolgozva. Viszont egyre nehezebb volt új színt vinni az epizódokba. A stúdió ezért ITO DAISUKE-t húzta elő a kalapból, aki még a némafilmkorszakban lett naggyá. Az idős mester rendezést már nem vállalt az egészségi állapota miatt, de nagyszerű forgatókönyveket adott ki a kezéből. Így született meg a 12. epizód.
Zatoichi hajóra száll, ahol "régi jó szokása szerint" palira veszi azokat, akik ki akarnák használni a vakságát. Összeismerkedik egy furcsa szamurájjal, aki a sakkjáték mestere, de igen különös a hozzáállása győzelem-vesztés viszonyhoz (is). Új barátokra tesz szert egy bosszúállást tervező testvérpárban és egy csinos, kisgyermekes hölgyben. A látszólag rendezett helyzet azonban számos titkot rejt, elég veszélyeseket. A fenekedő, vérdíjra pályázó yakuzákkal legalább tiszta a kép...
Irodalmi igényességű, krimiszerű forgatókönyv. A műfaj legjobb hagyományai szerint minden elem ott van, csak össze kell tudni rakni, mégpedig két szálon. Egyrész olyasmiket kap a néző, amit Zatoichi nem láthat, máskor azt kell felismerni, mikből tud a vak masszőr következtetni. Ha neki megy, nekünk miért ne menne? Még egyetlen forgatókönyv sem igényelte ennyire a néző tudatos figyelmét a sorozaton belül. A hétköznapi életbe bújtatott krimi fölöttébb szórakoztató annak, aki hajlandó beszállni a játékba. A spoilerezést elkerülendő, a részletekbe tehát nem mehetek bele.
Katsu természetesen magabiztosan hozza a szerepet. A sakkmesterként Narita Mikio domborít. Jó színész volt, de sohasem lett igazi sztárrá. Mesteri vívójelenetei miatt szívesen alkalmazták a rendezők. (pl: Shadow Hunters; Nemuri Kyoshiro - A Trail of Traps; Yagyu Conspiracy) Ez a film lett pályafutása legnagyobb szakmai sikere. A rendező Misumi Kenji az 1. és 8. epizódok után újra visszatért. Ezúttal nem a kalandfilmes vénáját mutatja be, hanem a hangulatteremtő képességét.
Rendhagyó film a sorozaton belül, de pont ezért jó.
» Samurai Vendetta (Araki Mataemon: Ketto kagiya no tsuji) (1952)
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
» Killer's Mission (Shokin kasegi) (1969)
» Mute Samurai (Oshii Samurai) (1973-74)
» Double Suicide at Sonezaki (Sonezaki shinjuu) (1978)
oldfan nevű szerzőnk 2006. augusztus 16., szerda óta tag.







Hozzászólások
Mindig meglepődöm, hog ymit lehet még kihozni vak barátunkból és mindig van valami amiért 1-1 részkülönleges lesz.
Ez is azok közé tartozik.
Az elején csalódott voltam, hogy hányadszorra veszik elő a becsapós kockajátékot, de aztán rájöttem, hogy hiszen Ő ebből él, mivel yakuza ( és szereti is becsapni a többieket). Amikor pegid (nem várt módon) veszít hihetelen arcjátékkal és mozdulatokkal veszi tudomásul.
Sakkpartnere is remekül hozza a figurát, nem is beszélve a lassan kibontakozó történetről.
Pazar a sztori és a színészek is.
Néha azért foglalkoztat a gondolat, hogy talán ennyire nem lehetett "mészáros" az az időszak, mert akkor kb. 10-15 év alatt elfogytak volna a férfiak...de lehet, hogy tévedek.
Mindenesetre ez a film nem a vérről szól, bár a kard sem pihen benne, mégis inkább a sztori dominál.
Ajánlom mindenkinek.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.