IMDb 

Főszereplők: Katsu Shintaro; Ken Ogata; Kanako Higuchi

Rendezte: Katsu Shintaro

(1989, 110 perc)

1974-ben készült a Zatoichi sorozat 25. része, a ritkán látható Zatoichi's Conspiracy. Ezután 15 év szünet következett. 1989-ben Katsu ismét leporolta a témát, nem csekély pénzt ölve bele a produkcióba. Méltó is lett, mint az utolsó nagy mozifilm, ami az eredeti főszereplővel készült. A nagy visszatérést beárnyékolta az, hogy Katsu fia a forgatáson halálra sebzett egy statisztát, akivel előtte összeszólalkozott, továbbá Katsu egyre nyilvánvalóbb betegsége és drogproblémái. A fiút végül felmentette a bíróság, de a végső leszámolást újra kellett forgatni, mert a valós halál nem kerülhetett vászonra. Balszerencsésen indult a lezáró 26. rész, de végül ez nem látszott meg rajta.

A már nagyon idős Zatoichi még mindig nem talált nyugodalmat. Ugyanazokkal a régi trükkökkel keresi meg a megélhetésre valót egy változó világban, ahol már az alvilág sem a régi. Eltűnőben a yakuza codex szabályrendszere, ami azért még őrzött némi tisztességet. A feltörekvő új nemzedék már semmire nincs tekintettel. Már a gazemberek sem a régiek... leszámítva azt, hogy még mindig sokan pályáznak Zatoichi fejére. Van akit a vérdíj vonz, van akit a megölésével járó dicsőség. A múlt több formában is visszaköszön az utazástól megviselt öreg életébe, hozva jót és rosszat egyaránt. Ám Zatoichi lehet, hogy öreg, de még mindig félelmetes harcos...

"Még mindig"... nem véletlenül ismétlem többször meg. Katsu itt tulajdonképpen a sorozat legjobb ötleteit gyűjti csokorba és viszi újra színre, minimális hozzáírással, csak annyira, hogy mégis egy új történetet kapjunk. Ő a főszereplő, a rendező, benne van a keze a forgatókönyvben. Nem véletlenül került a mozikba mint "Katsu Shintaro's Zatoichi" - a nemzetközi forgalmazóknál. Mint szerző nem túl eredeti, de különc, helyenként sokkoló és groteszk ötletei jól érvényesülnek. Mint rendező igen eredeti képi világot teremt. (Más rendezéseit is láttam már, pl. THE MUTE SAMURAI-ban, beállításai, kameramozgatása kifejezetten fantáziadúsak.) A szépséges környezettel  a komor és véres valóság szembeállítása nagy erénye a filmnek. Ez a sorozat legkeményebb, legvéresebb része, amely mégis felemeli a főhőst. Zatoichi, a szamuráj Bushido erkölcs két lábon járó tagadása, minden csalása, átverése, véres tette ellenére emberibb, tisztességesebb, mint az uralkodó kaszt korrupt hivatalnokai. Lehet véres a keze, piszkos a ruházata, sima a nyelve, de a lelke tiszta. Megbocsátjuk neki a botlásait, mert önmagunk gyengeségeit látjuk viszont benne. Ő ad reményt arra, hogy egyszer, igazi éles helyzetben, talán mi is tudunk olyan tiszta erkölcsiséggel dönteni, ahogyan azt tenni kell. Zatoichi számtalanszor meg hozta ezeket a döntéseket - ezért is lett legendává és kíséri szeretetünk.

Ne tessék kihagyni, megéri megnézni.