belépés∆

Big Bang Love, Juvenile A (2005)

Big Bang Love, Juvenile A (2005)

IMDb 

Úgy gondolom, abban mindenkivel kiegyezhetem, hogy Takashi Miike napjaink legzavarbaejtőbb rendezője. Fékevesztett tempóban készíti az újabbnál újabb filmeket, s eközben úgy csapong a stílusok, kifejezési módok és művészi eszközök között, ahogy kedve tartja. Kedvencén, a yakuza-mozin túl, kikerült már a keze közül alacsony költségvetésű trash, nagy költségvetésű blockbuster, art-house, akció, horror, vígjáték. Bár nyugaton az Audition /Ichi the Killer vonalról ismerik leginkább, mindebből látszik, hogy Miike közel sem csak ilyen szűk látókörű, sőt, pont ellenkezőleg, az egyik leginnovatívabb személyiség napjaink filmgyártásában. S, hogy immár a 70 filmje környékén is tud meglepetést okozni, még a legelvetemültebb rajongóinak is, arra jó példa ezen cikk témája.

Big Bang Love, Juvenile A (2005)

A Big Bang Love, Juvenile A, ha nagyon muszáj lenne valamihez hasonlítani, akkor azt mondanám, leginkább az Izo val megkezdett vonalon halad tovább, de még így is annyi a különbség, mint mondjuk az Indiana Jones és a Mátrix között. A története röviden és tömören összefoglalható egy mondatban: két fiatal fiú – akiket a két angyali arcú színész, Ryuhei Matsuda és Masanobu Ando személyesítenek meg – egyszerre kerül be egy börtönben, ahol az egyik, teljesen érthetetlen módon, megöli a másikat. A film ezt az eseményt próbálja feltárni, s az ezt övező nyomozást követi végig.

Big Bang Love, Juvenile A (2005)

Az egyszerű sztori egyáltalán nem véletlen, s nem is valami silány alkotást jelöl. Egyszerűen arról van szó, hogy teljesen másodlagos, Miike inkább a mondanivaló átadásának egyéb eszközeire helyezi a hangsúlyt, ami viszont így nyilván nehezebben érthetővé válik.

Big Bang Love, Juvenile A (2005)

Ahogy olvastam a kritikákat, azt vettem észre, hogy mindenki tartózkodik egy kicsit attól, hogy leírja, miről is szól ez a film, s ez teljesen érthető. A narratíva teljesen fragmentált, széteső, ide-oda ugrálunk térben és időben, látszólag hanyagolva minden logikus vázat, felépítményt. A képek nagy része szimbolikus, néhol kifejezetten szürreális, s emellett igen nyomasztó hangulatot árasztanak magukból. A néző néhol kifejezetten öncélúnak, művészieskedőnek érzi ezt a megoldást, egy kicsit olyan, mintha Miike csak improvizálta volna az egészet. Mindenféle koncepció nélkül felvetette volna a vászonra mindazt, amit érez. Ennek köszönhetően egészen a film végéig nehéz kihámozni a lényeget, inkább csak érezni lehet, mit is akar a rendező mondani. Nálam szakavatottabb emberek, mint például a japán film nagy ismerője Tom Mes, egyenesen Godardhoz hasonlítja Miikét, illetve a művészi kifejezőeszközeit.

Big Bang Love, Juvenile A (2005)

Ha azonban egy kicsit lazábban álunk az egészhez és sikerül gyorsan leküzdenünk kezdeti meglepetésünket (illetve odafigyelünk az egyfajta wampként szolgáló, felvezető szövegre), sokkal világosabb és tisztább lesz a kép, könnyebb lesz megfejteni azokat metafórákat, melyek teljesen eluralják a történetet. A film ugyanis nem szól másról, mint a felnőtté válásról, a mai szomorú fiatalok nehézségeiről, akik egy olyan világba érkeznek, mely már elvesztett valamit. Na persze ez így prózára lefordítva nem hangzik valami túl jól, ezért kell megnézni a filmet. A börtön=társadalom, agresszió=érvényesülés általános érvényű képek mellett pedig feltűnnek olyan emberi dolgok is, mint a homoszexualitás, vagy az ellentétek vonzódása egymáshoz.

Big Bang Love, Juvenile A (2005)

Ezzel a munkájával Miike mindenképpen letette kézjegyét a magas művészet szférájában. Mint az Izo , a Bing Bang Love… is meg fogja osztani a közönséget, de véleményem szerint jóval kisebb mértékben. Kiforrottabb, jobban konstruált alkotás, közel sem olyan monoton és fárasztó. Az pedig mindenképpen unikumnak számít, hogy a fiatal, új színésztehetségek japánban nem semmitmondó, sok pénzbe kerülő, de mégis olcsó filmekkel próbálják hírnevüket mélyíteni, hanem ilyen komoly munkákban is részt vesznek. Imázs-építésnek sokkal inkább megfelel.

 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Persona (Perusona) (2008)

Persona (Perusona) (2008)

Amíg a 70-es években valósággal ellepték a japán mozikat a hazai készítésű akciófilmek, addig az utóbbi 20 év termését nézve nagyítóval kell keresgélni, hogy egyáltalán találjunk egyet kettőt belőlük. A Sonny Chiba, Sugawara Bunta, {ln:Kurata...

Hong Kong Bronx (Hak sai lik) (2008)

Hong Kong Bronx (Hak sai lik) (2008)

Úgy látszik, ismét szezonja van a véres, category III besorolású triádos filmeknek, hiszen a nagyköltségvetésű Fatal Move mellett Wong Jing és Billy Chung is bepróbálkozott egy hasonlóan komor, „noir” hangvételű történettel, amiben mindent átitat a...

Don't Tell My Partner (Tau ching nam nui) (1997)

Don't Tell My Partner (Tau ching nam nui) (1997)

Ez a „szabványunalmas”, ám category III filmtől talán szokatlanul korrekten kivitelezett erotikus film is a „műfaj” azon alkotásai közé tartozik, amiket egy mondatos ajánlóval el lehet intézni. Vagyis bőven elég lenne róla annyit írni, hogy...

Election 1 & 2

Election 1 & 2

 iMDB (1. rész)  iMDB (2.rész)  A Wo Sing triád ugyanolyan, mint a többi honkongi bűnszövetkezet: lop, csal, drogot és szexet árul, korrumpálja a hivatalos szerveket. Egy dologban azonban mégis különbözik a többiektől, az pedig választási...