belépés∆

Tales from the Earthsea (2007)

Tales from the Earthsea (2007)
Ursula K. Le Guine Szigetvilág ciklusát legkedvesebb fiatalkori könyvélményeim között tartom számon. Az írónőnek olyan világot sikerült megteremtenie, mely egyszerre volt mesés, gyermeki és mégis komoly, kifejezetten filozófikus kérdéseket felvető fantasy birodalom. Épp ezért vártam már hosszú hónapok óta töretlen lelkesedéssel a japán Ghibli stúdió új produkcióját, a Tales from the Earthsea-t, bár egy csöppnyi kételyt ébresztett bennem, hogy ezúttal a rendezői széket nem a legendás Hayao, hanem fia, Goro Miyazaki foglalta el.
Tales from the Earthsea (2007)
 
A Szigetvilág első ránézésre egy szokványos fantasy világ, melynek "berendezését" akár szegényesnek is mondhatnánk, hiszen hiányoznak belőle a különböző tolkien-i fajok tucatjai, az ember nem fut minden sarkon egy elfbe, vagy trollba, mégis varázslatos, hiszen nagyon domináns szerepet kap benne a mágia. Ám a varázslás sem a szokványos hókusz-pókusz, hanem komoly filozófiára épülő, mondhatni empirikus tudomány. Persze a misztikum sem maradhat el, s azért a sárkányok is megtalálhatóak a palettán, ám nem tucatjával és nem is kincseshalmok tetején, hercegnőcskékkel játszadozva. Talán Le Guine tudta tollával megfogni leginkább a mágia, illetve e lények misztikus, természetfeletti és tiszteletre méltó jellemét.
 
Tales from the Earthsea (2007)
 
Az anime, bár nem követi betűről-betűre a forrásként szolgáló alapművet, néhány kulcsfontosságú elemet, s ami a legfontosabb, a lebilincselő hangulatot sikerült átvennie. A főhős, Arren, a király fia saját félelme, s árnyéka által vezérelve megöli apját, s elmenekül a palotából. Nem sokkal később, kivert kutyaként, egy vándor-mágus mellé szegődik, aki egy rejtélyes betegség okait szeretné felkutatni, mely szerinte nem egy szokványos ragály, hanem magának a világ alapvető rendjének, az Egyensúly felbomlásának előjele. Vélelme szerint emögött csak egy gonosz akarat állhat. Utazásaik során betérnek a varázsló régi ismerőséhez, ahol idilli környezet fogadja őket, melyben könnyedén el is merülnek, de persze ez nem tarthat sokáig...  
 
Tales from the Earthsea (2007)
 
Már az első képsorokon is látszik, hogy a rajzolás a hagyományos Ghibli sémákat követi, de az is szembeötlő, hogy jóval elnagyoltabb a megszokottnál, s a manapság divatos CG szörnyekhez képest pedig kifejezetten puritán. Hirtelen ijedségem e tekintetben azonban szép lassan elmúlt, úgy ahogy aggályaim a mester fiának, Goronak képességeit illetőleg is. Az anime szép, egységes egészet alkot, mely jól megfontolt koncepciót követ. Goro Miyazakira nyilvánvalóan nagy nyomás hárulhatott, hiszen egy élő legenda fiának lenni, s ugyanabban a stílusban alkotni óriási kihívás. Mennyire térjen el apjától, hogy megtalálja a saját hangját, s mennyire majmolja, hogy mégis megmaradjon a kontinuitás, s a rajongók ne forduljanak el egyből tőle. Úgy gondolom, sikerült megtalálnia a határt. Megvannak azok az alappillérek, melyeket apja (és a Ghibli) lefektetett, de lényegi különbségek vannak apa és fia között.
 
Tales from the Earthsea (2007)
 
Goro nem akart túltenni apján, ezt jelzi a visszafogott grafika és a talán kevésbé színes történet, ám legalább olyan komoly, ha nem komolyabb húrokat pengetett meg. Szembeötlő az a disszonancia, melyet a megszokott, kedves ghibli karakterek és a sötét dark fantasy történet mutat. Leginkább a Mononoke Himéhez tudnám hasonlítani, bár szerintem az tündérmese ehhez képest. A film végén kibontakozó katarzis kifejezetten hátborzongató.
 
Tales from the Earthsea (2007)
 
Kíváncsi vagyok, hogy vajon az anime, akárcsak a könyv végül folytatódik-e, s felépti-e a világot, illetve bemutatja-e a főhős egész életét. Számomra az első rész kifejezetten meggyőző volt, úgyhogy reménykedem, lesz még néhány epizód, hasonló minőségben. Erre van esély, hiszen a film, a bemutató hetében még a Karib-tenger kalózait is letaszította a toplisták éléről, ahová négy hétig be is fészkelte magát. Az egyetlen probléma az írónő reakciója, aki nagyon nehezen adta be a derekát, hogy átadja művét egy adaptáció erejéig. A végső érv, ami meggyőzte, az az volt, hogy Hayao megnyerte a Chihiro Szellemországban c. munkájával az Oscar díjat, s ekkor maga kereste meg a rendezőt, aki viszont már el volt foglalva következő filmjével. Így landolt végül is a project a fiánál. A végeredményt nem nézte jó szemmel Guine, úgy vélte a történetet túlzottan átírták, így a következő szavakkal aposztrofálta az animét Goronak: „Ez nem az én történetem. Ez a te filmed. Ez egy jó film.” (Wikipedia)
 

Hozzászólások   

#6 Guest 2007-07-17 23:09
No, a Hallmarks-os feldolgozásokat hagyjuk...
Azokból idáig csak bűnrosszakat láttam; a legaranyosabb, amikor ezekről werkfilmeket is csinálnak :-)
Sztem a japánok a hangulatát tudják nagyon jól megfogni, azért sikerül nekik.
#5 Guest 2007-07-17 19:29
SzocsO:
a Szigetvilág ciklust a Hallmarks már feldolgozta azonos címmel, viszont borzasztóan rosszul sikeredett...
érdekes, hogy pont a japánoknak sikerült...
#4 Guest 2007-07-17 15:30
Híííjjjj,
U. K. Le Guin nagyonnagy! Megvan a teljes Szigetvilág-Kób or sorozat, kamaszkoromban jobban olvastam mint a Gyűrűk urát! Az tuti, hogy ezt megszerzem valahonnan!
Fú, ha valamelyiknek eszébe jutna az egész históriát megcsinálni (akár filmben, akár animében), ahogy a könyvekben van ... nem is merek ilyen nagy reményeket táplálni ... A Kóbor saga top 10 az tuti, a mozgókép verziók sem lennének nagyon lemaradva ...
#3 fea 2007-07-17 14:16
Csak egész estésekről.
Azt azért hozzáteszem, hogy megoszlanak róla a vélemények, de nekem bejött.
#2 Guest 2007-07-17 11:42
engem is,Miyazaki nagy master,a fia is tuti az lesz
amugy nem is tudtam hogy animekről is írtok itt 8)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

A gazdatest - The Host (Gwoemul) (2006)

A gazdatest - The Host (Gwoemul) (2006)

 IMDbEzen a héten jelent meg DVD-n az idén talán legnagyobb várakozással övezett film, a dél-koreai illetőségű The Host. Ronald Emmerich 1998-ban gondolt egy nagyot és elkészítette a ázsiai filmtörténet legismertebb szörnyetegének amerikai adaptációját, a Godzillát....

Switching Goodbye Me (Tenkousei: Sayonara anata) (2007)

Switching Goodbye Me (Tenkousei: Sayonara anata) (2007)

Obayashi Nobuhiko filmje egy remake, aminek érdekessége, hogy az eredeti változatot 1982-ben szintén ő rendezte, az újraforgatás apropóját pedig az annak idején a Yokohamai Filmfesztivál legjobb filmjének választott történet 25. évfordulója adta. Az 1982-es változatot...

Sarutobi Sasuke and The Army of Darkness 1 - The Heaven Chapter (…

Sarutobi Sasuke and The Army of Darkness 1 - The Heaven Chapter (Sarutobi Sasuke Yami no Gundan Ten no Maki) (2004)

Úgy látszik, a New Shadow Warriors filmek meghozták a remélt sikert, mert folytatásokat is írtak hozzá. Nem aprózták el, rögtön 4 teljes moziba ugrottak bele.

Detectives in 40 Minutes aka 4th Period Mystery (4-kyo-si Choo-ri…

Detectives in 40 Minutes aka 4th Period Mystery (4-kyo-si Choo-ri-yeong-yeok) (2009)

A cím röpke szórakozást sugall és a film maga nem is nyújt többet annál. A koreai produkcióktól megszokott 2 órás játékidő helyett a sietős hongkongi akciókra emlékeztető mintegy 85 percbe sűrítettek bele egy jópofa, tinédzsereknek...