A történet főszereplője egy titkosrendőr nő, Agent Zero, „polgári” nevén Rei, aki rögtön a bevezetőben nagy bajba kerül egyik fő jellegzetessége miatt, ugyanis előbb lő és utána kérdez, így egy keresett bűnözővel kapcsolatos szál felgöngyölítése meghiúsul. Rei-t börtönbe vetik, ahol a rabok is megalázzák, azonban hamarosan történik egy újabb bűneset (egy politikus lányát elrabolják és váltságdíjat követelnek érte), amit a politikus követelésére el kell tusolni. Ki más is lenne képes egy ilyen feladat elvégzésére, mint Agent Zero?


A filmet Shinohara Tooru mangájából készítették, akárcsak a Kaji Meiko által sikerre vitt Female Prisoner filmeket. Ennek megfelelően a főhősnő jelleme sokban hasonlít is Matsushima Nami jellemére, azonban a külsejét tekintve igyekeztek minél inkább különbözőnek láttatni. Így aztán a sexploitation filmek jellegzetességei mellett (bármi történjen is a főszereplővel, a sminkje és a frizurája mindig tökéletes) kapott egy extra fegyvert, a címben is megemlített vörös bilincset, amit hasonlóan használ fel, mint a Sukeban Deka főhőse. Sajnos azonban a fegyver használatát, amit egy képregényben könnyen hihetővé lehet tenni, a filmen kissé sután oldották meg, így ez a hangulatnövelő tényező elveszik. Hozzátartozik a figurához az is, hogy jó érzékkel a sexploitation filmek egyik legnagyobb sztárját, Sugimoto Miki-t választották ki a karakter megformálására, aki talán az összes filmje közül ebben teljesít a legjobban.


Igazi mangából adaptált filmnek megfelelően a főszereplő melletti karakterek is tipikus képregényfigurák, a legjobban sikerült közülük az emberrablók vezére, aki a film során egyre őrültebb és zavartabb lesz és tulajdonképpen a legváratlanabb pillanatokban kezd el jellegzetesen röhögni. Hasonlóan jól eltalált figura a rendőrfőnök is, aki a kellőképpen gonosz politikus minden óhaját igyekszik teljesíteni és csak az az egy cél lebeg előtte, hogy az előléptetést kiharcolja mindezzel. Éles kontrasztot képez velük szemben a rablókkal tartó fiatal fiú, aki egyedül próbál meg emberien viselkedni az elrabolt hölggyel, persze a sorsa nem is lehet kérdéses.


Összességében azonban a film az eddig nem említett remek technikai kivitelezés ellenére sem tartozik a korszak legjobb filmjei közé, elsősorban a nagyon vékonyka történet és a benne levő logikátlanságok miatt. A főhősnő külseje és az akciói ugyan nagyon menők, ám érthetetlen módon (illetve hát elsősorban amiatt, hogy kijöjjön a 85 perces film hossza) sokáig gyengének láttatja magát, akin kedvére kiélhetik vágyaikat az emberrablók annak ellenére is, hogy a képességei alapján pár perc alatt simán végezhetne velük. Tovább „színesíti” a képet egy szintén teljesen felesleges kínzásos jelenet, ahol az egyik elfogott emberrablót vetik alá változatos kínzásoknak, aki utána úgy megy vissza a többiek közé, mintha semmi sem történt volna vele. Hasonlóképpen logikátlanok a rendőrök akciói is, akik minden emberi mivoltukat levetkőzve folytatnak hajszát az emberrablók ellen. Mindezek miatt tehát leginkább csak a sexploitation filmek (na és persze a főszerepet alakító Sugimoto Miki) rajongóinak ajánlott.


A mangából egyébként a 90-es évek közepén készítettek további filmeket, egészen pontosan (az iMDB szerint) hetet, majd 2004-ben ismét újrakezdték a sorozatot. Valószínűleg azonban ugyanúgy, mint a Female Prisoner-ből készített folytatások esetében is, a legjobb változat az eredeti, 70-es években készült darab.