Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Zero Woman Red Handcuffs (Zeroka no onna: Akai wappa) (1974)
| Ismertetők - Japán |
Zero Woman Red Handcuffs (ゼロ課の女:赤いわっぱ) (1974)
iMDB
A japán filmesek a 70-es évek első felében szinte futószalagon készítették a különféle sexploitation filmeket, az egyes filmstúdiók egymással versenyeztek azon, hogy ki mer extrémebb filmeket kiadni a keze közül. A Toei filmstúdióból kerültek ki a "kommerszebb", könnyen emészthető és talán leginkább szórakoztató darabjai a műfajnak, amik közül az egyik leginkább erőszakos és kíméletlen darab volt a Zero Woman.
A történet főszereplője egy titkosrendőr nő, Agent Zero, „polgári” nevén Rei, aki rögtön a bevezetőben nagy bajba kerül egyik fő jellegzetessége miatt, ugyanis előbb lő és utána kérdez, így egy keresett bűnözővel kapcsolatos szál felgöngyölítése meghiúsul. Rei-t börtönbe vetik, ahol a rabok is megalázzák, azonban hamarosan történik egy újabb bűneset (egy politikus lányát elrabolják és váltságdíjat követelnek érte), amit a politikus követelésére el kell tusolni. Ki más is lenne képes egy ilyen feladat elvégzésére, mint Agent Zero?
A filmet Shinohara Tooru mangájából készítették, akárcsak a Kaji Meiko által sikerre vitt Female Prisoner filmeket. Ennek megfelelően a főhősnő jelleme sokban hasonlít is Matsushima Nami jellemére, azonban a külsejét tekintve igyekeztek minél inkább különbözőnek láttatni. Így aztán a sexploitation filmek jellegzetességei mellett (bármi történjen is a főszereplővel, a sminkje és a frizurája mindig tökéletes) kapott egy extra fegyvert, a címben is megemlített vörös bilincset, amit hasonlóan használ fel, mint a Sukeban Deka főhőse. Sajnos azonban a fegyver használatát, amit egy képregényben könnyen hihetővé lehet tenni, a filmen kissé sután oldották meg, így ez a hangulatnövelő tényező elveszik. Hozzátartozik a figurához az is, hogy jó érzékkel a sexploitation filmek egyik legnagyobb sztárját, Sugimoto Miki-t választották ki a karakter megformálására, aki talán az összes filmje közül ebben teljesít a legjobban.
Igazi mangából adaptált filmnek megfelelően a főszereplő melletti karakterek is tipikus képregényfigurák, a legjobban sikerült közülük az emberrablók vezére, aki a film során egyre őrültebb és zavartabb lesz és tulajdonképpen a legváratlanabb pillanatokban kezd el jellegzetesen röhögni. Hasonlóan jól eltalált figura a rendőrfőnök is, aki a kellőképpen gonosz politikus minden óhaját igyekszik teljesíteni és csak az az egy cél lebeg előtte, hogy az előléptetést kiharcolja mindezzel. Éles kontrasztot képez velük szemben a rablókkal tartó fiatal fiú, aki egyedül próbál meg emberien viselkedni az elrabolt hölggyel, persze a sorsa nem is lehet kérdéses.
Összességében azonban a film az eddig nem említett remek technikai kivitelezés ellenére sem tartozik a korszak legjobb filmjei közé, elsősorban a nagyon vékonyka történet és a benne levő logikátlanságok miatt. A főhősnő külseje és az akciói ugyan nagyon menők, ám érthetetlen módon (illetve hát elsősorban amiatt, hogy kijöjjön a 85 perces film hossza) sokáig gyengének láttatja magát, akin kedvére kiélhetik vágyaikat az emberrablók annak ellenére is, hogy a képességei alapján pár perc alatt simán végezhetne velük. Tovább „színesíti” a képet egy szintén teljesen felesleges kínzásos jelenet, ahol az egyik elfogott emberrablót vetik alá változatos kínzásoknak, aki utána úgy megy vissza a többiek közé, mintha semmi sem történt volna vele. Hasonlóképpen logikátlanok a rendőrök akciói is, akik minden emberi mivoltukat levetkőzve folytatnak hajszát az emberrablók ellen. Mindezek miatt tehát leginkább csak a sexploitation filmek (na és persze a főszerepet alakító Sugimoto Miki) rajongóinak ajánlott.
A mangából egyébként a 90-es évek közepén készítettek további filmeket, egészen pontosan (az iMDB szerint) hetet, majd 2004-ben ismét újrakezdték a sorozatot. Valószínűleg azonban ugyanúgy, mint a Female Prisoner-ből készített folytatások esetében is, a legjobb változat az eredeti, 70-es években készült darab.
A filmet Shinohara Tooru mangájából készítették, akárcsak a Kaji Meiko által sikerre vitt Female Prisoner filmeket. Ennek megfelelően a főhősnő jelleme sokban hasonlít is Matsushima Nami jellemére, azonban a külsejét tekintve igyekeztek minél inkább különbözőnek láttatni. Így aztán a sexploitation filmek jellegzetességei mellett (bármi történjen is a főszereplővel, a sminkje és a frizurája mindig tökéletes) kapott egy extra fegyvert, a címben is megemlített vörös bilincset, amit hasonlóan használ fel, mint a Sukeban Deka főhőse. Sajnos azonban a fegyver használatát, amit egy képregényben könnyen hihetővé lehet tenni, a filmen kissé sután oldották meg, így ez a hangulatnövelő tényező elveszik. Hozzátartozik a figurához az is, hogy jó érzékkel a sexploitation filmek egyik legnagyobb sztárját, Sugimoto Miki-t választották ki a karakter megformálására, aki talán az összes filmje közül ebben teljesít a legjobban.
Igazi mangából adaptált filmnek megfelelően a főszereplő melletti karakterek is tipikus képregényfigurák, a legjobban sikerült közülük az emberrablók vezére, aki a film során egyre őrültebb és zavartabb lesz és tulajdonképpen a legváratlanabb pillanatokban kezd el jellegzetesen röhögni. Hasonlóan jól eltalált figura a rendőrfőnök is, aki a kellőképpen gonosz politikus minden óhaját igyekszik teljesíteni és csak az az egy cél lebeg előtte, hogy az előléptetést kiharcolja mindezzel. Éles kontrasztot képez velük szemben a rablókkal tartó fiatal fiú, aki egyedül próbál meg emberien viselkedni az elrabolt hölggyel, persze a sorsa nem is lehet kérdéses.
Összességében azonban a film az eddig nem említett remek technikai kivitelezés ellenére sem tartozik a korszak legjobb filmjei közé, elsősorban a nagyon vékonyka történet és a benne levő logikátlanságok miatt. A főhősnő külseje és az akciói ugyan nagyon menők, ám érthetetlen módon (illetve hát elsősorban amiatt, hogy kijöjjön a 85 perces film hossza) sokáig gyengének láttatja magát, akin kedvére kiélhetik vágyaikat az emberrablók annak ellenére is, hogy a képességei alapján pár perc alatt simán végezhetne velük. Tovább „színesíti” a képet egy szintén teljesen felesleges kínzásos jelenet, ahol az egyik elfogott emberrablót vetik alá változatos kínzásoknak, aki utána úgy megy vissza a többiek közé, mintha semmi sem történt volna vele. Hasonlóképpen logikátlanok a rendőrök akciói is, akik minden emberi mivoltukat levetkőzve folytatnak hajszát az emberrablók ellen. Mindezek miatt tehát leginkább csak a sexploitation filmek (na és persze a főszerepet alakító Sugimoto Miki) rajongóinak ajánlott.
A mangából egyébként a 90-es évek közepén készítettek további filmeket, egészen pontosan (az iMDB szerint) hetet, majd 2004-ben ismét újrakezdték a sorozatot. Valószínűleg azonban ugyanúgy, mint a Female Prisoner-ből készített folytatások esetében is, a legjobb változat az eredeti, 70-es években készült darab.
További cikkek :
» Hong Kong Godfather (Jian dong xiao xiong) (1985)
Amikor a Shaw Brothers stúdió számára nyilvánvaló vált, hogy a hagyományos kosztümös, küzdősportos vagy "heroic bloodshed" stílusú filmek aranykora leáldozóban van, elkezdték keresni a kivezető utat.
» Dabangg (2010)
Minden idők második legnagyobb indiai kasszasikere immár hivatalosan is 2010 legjobb filmje.
» The Deadly Breaking Sword (Feng liu duan jian xiao xiao dao) (1979)
Az 1960-as évek térnyerése, a '70-es évek sikersorozata után az évtized végére kifulladni látszott a Shaw Brothers stúdió.
» Gokusen - The Movie vs Crows Zero II (2009)
Középiskolás rosszcsontok bűnrossz filmjei
» The Invincible Fist (Tie shou wu qing) (1969)
Fölöttébb jó év volt az 1968-as a Shaw Brothers stúdió számára, de az 1969-est sem érhette panasz.
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
A plakátja meg gyönyörű
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.