Magistrate Mayuzumi (Kiba Bugyo ga Yuku) (1995)
Főszereplők: Takahashi Hideki; Meguro Yuuki; Matsukata Hiroki
Rendező: Inoue Taiji
(1995, 94 perc, Nippon TV)
A Tokugawa korszak végnapjaiban lázadások törnek ki az országban. Mayuzumi felügyelő bátran szól a problémákról és erős támogatót szerez magának. Előléptetik, majd rögtön egy kényes ügyet bíznak rá. Az edói várból eltűnt amerikai Gatling gépfegyvert (a géppuska őse), kell előkerítenie. A felügyelő még nem tudja, ezzel az üggyel nyakig belekeveredik az előző és a jelenlegi sógun emberei közötti politikai küzdelembe, ami életveszélyes dolog...
Igazi japán kalandfilm, a jidaigeki műfajból.(Lásd: THE THIRTEEN ASSASSINS) Felvonultatja a műfaj jól bevált kliséit. Vannak itt összeesküvők, nindzsák, politikai cselszövők, válogatott rendőrcsapat, no meg gondosan kidolgozott harci jelenetek. Tulajdonképpen a John Ford által a westernre kialakított felépítést követi: "Erőteljes felvezetés, a közepén bontsd ki a történetet, a végén mindent bele." Szerencsére csak a forgatókönyv felépítése van onnan, a téma tipikusan japán, hál' Istennek a zene se westernes. Nem az eredetiségéről fog elhíresülni a történet. Más filmekben már feltűntek a fő elemek, de azért minden a helyén van, szépen felépítve. Mit tagadjam, századszor is megnézem a szamuráj-nindzsa összecsapást, vagy ahogyan egy válogatott csapat átvágja magát a palota útvesztőjén a főgonoszhoz, és még el is szórakoztat.
Bár a háttér- és mellékszereplők sem ismeretlen arcok, azért ezt a filmet Takahashira írták. Az ő karizmatikus figurája viszi a filmet. Színésznek sem utolsó, ezt már tudják akik látták a Misumi féle "THE LAST SAMURAI"-t. Kissé megöregedve már, de még mindig laza izomzattal és káprázatos sebességgel forgatja a kardot, amire bőven kap lehetőséget. Az alkotók több húron játszanak, több nézőréteget akarnak megnyerni. Így van humor a felnőtteknek, (zsémbes feleség), a tinédzsereknek, (laza zsebtolvajnő), megható pillanatok... mindenkinek. Mindez persze csak körítés addig, míg elő nem kerülnek a kardok, mert ott vége a mókának, érzelgősségnek. A végén a narrátor "megbiztat" minket, hogy újabb kalandok is várhatóak.
Részemről benne vagyok. MINDENT BELE MAYUZUMI!
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.