Az ázsiai filmek gyakran tartogatnak elképesztő meglepetéseket a mit sem sejtő nézőnek. A romantikus komédiának induló Audition, a vígjátéknak induló Drive, a szamurájfilmnek induló Mayonaka No Yaji San Kita San a későbbiekben mind teljesen más irányt vesz. Számomra mindegyik leglepetés kellemes volt. Az Angel Guts Namiban nincs ekkora stílusváltás, de mégis legalább annyira meglepő változások történnek annak a tekintetében, hogy végül is miről szól a film, mint mondjuk a szintén zseniális Mayonaka...-ban, és legalább olyan megtévesztő a film olcsó, egyszerű szórakozást sejtető álcája is, így a "csalódás" még kellemesebb.

Az Angel Guts: Nami, az Angel Guts sorozat harmadik része (egymástól független filmek!) elsőre egy egyszerű rape-sexploitation filmnek tűnik és a játékidő feléig semmi sem utal arra, hogy több lenne annál. Nami egy riporternő, aki különféle nők megerőszakolásáról készített riportjaival szerzett magának hírnevet. Igyekszik minél több nőt meg is interjúvolni a témáról, és a buzgalmából, amivel újra, meg újra a téma után veti magát, lassan világossá válik, hogy valamiféle perverz kíváncsiság és vágy munkál benne. Közben flashbackek formájában több megerőszakolást is megnézhetünk, hiszen a sexploitation filmek törvényei szerint a meztelenség, a szexualitás növeli a film élvezeti értékét. Az is az elejétől fogva világos, hogy előbb-utóbb Namit is meg fogják erőszakolni, hiszen írásait sokan olvassák, buzgalma nyilvánvaló, ő is egyre többet mászkál olyan helyeken, ahol az eddigi esetek történtek és a film dramaturgiája is ezt kívánja. Feltűnik azonban egy másik riporter is, aki ugyanilyen témájú cikkeket ír, csak sokkal kisebb sikerrel. Nagyon laza figura, folyton dohányzik és napszemüveget visel. Nami gyanakszik, hogy ő egy az erőszakot tevő férfiak közül, ezért még többet igyekszik a közelében lenni és nyomozni kezd a férfi után.

Innentől kezdve az eddig világos történetvezetés és kiszámítható fordulatok összekavarodnak, a film pedig az események puszta ábrázolása helyett egyre inkább a két főszereplő lelki beállítottságára, sebeire, torzulásaira és perverzióira fókuszál. A valóság fellazul, elködösül, Nami és a titokzatos másik riporter gondolatai, vágyai pedig kiömlenek és vad, kiszámíthatatlan mintákat festve a képernyőre, összekeverednek. Számomra hihetetlen élményt jelentett követni az apró jeleket, a keveset mondó, de sokat sejtető jeleneteket, és megfejteni mindezt, mint egy rejtvényt, és rendet tenni a burjánzó, elemi ösztönök tüzében kavargó képzelet-töredékek között...

A film mindazonáltal végig megmarad a sexploitation filmek tipikus kifejezőeszközeinél és stiláris jellemzőinél, így aki nem szereti ezt a stílust, annak az Angel Guts Nami sem fog tetszeni minden zsenialitása ellenére. Azt is meg kell jegyeznem, hogy míg a film a megerőszakolós téma ellenére az átlagosnál stilizáltabban és visszafogottabban mutatja be az aktusokat, a vége felé tartalmaz néhány, erre érzékenyebb lelkű emberek számára valószínűleg gyomorforgatóan undorító jelenetet (elég, ha annyit mondok, hogy szerepelnek benne rothadó hullák a boncteremben?), szóval vigyázzatok, hogy kivel nézitek meg.

( imdb )