A közeli jövőben járunk. Egy busznyi gyerek osztálykiránduláson van. Az utastérbe altatógáz áramlik be. Amikor a gyerekek felébrednek, egy szigeten vannak, ahonnan csak az egyikük távozhat el, ha egyáltalán túléli ezt a néhány napot...

Egyszerű történet, amit egy órányi gyilkolászás követ. A sziget szabálya ugyanis: ha három nap alatt a létszám egy főre csökken, az elmehet. Ha több túlélő is van, akkor mind meghal (a jó öreg robbanós nyakörv). A szigetről nem lehet elmenekülni, amúgy nem terroristák csinálják az egészet, hanem egy államilag elismert műsorról van szó. Hogy milyen célt szolgál? A túlszaporodás elleni szimbolikus tett? "Természetes" kiválasztás - az erősebb túlél? Cirkusz a népnek? ... De ez a film szempontjából mindegy. A film szempontjából csak egy számít: lesz túlélő? Azaz: lesz egyáltalán veszteség? Igazán meg tudnák ölni egymást a fiatal gimnazisták?
Durva film, igen, de nem azért, mert annyira véres (nem az), hanem mert mélyen elgondolkoztat olyan dolgokon (ha bele merünk gondolni), amelyen a legtöbben addig nem gondolkoztunk el, mert egyszerűen társadalmilag a nevelés megingathatatlan alappillérei voltak. A kérdés, hogy mennyire szilárdak azok az alappillérek...
Nem mondom el, hogyan történnek a dolgok, csak annyit: a film sokféle (ha nem mindegyik féle) lehetséges viselkedésen, reakción végigmegy, amit azok az emberek csinálhatnak, akik ilyen helyzetbe kerülnek. Mert a hangsúly a lélektanon van.
Ez a film, hasonlóan a Miike Takeshi filmekhez, némileg kétségbe vonja az emberek "emberségét", de nem a szádba rágva, hanem rávéve téged, hogy te gondold végig, miközben peregnek a képkockák, a sorsok, az életek...
Manapság téma, hogy mik a "sikeres üzletember" meg a "sikeres vezető" jellemzői, köztük nem utolsó helyen az erőszakosság áll. És itt vesszek meg, ha nem én is ezt tanultam az iskolában, nem mert kimondják, hanem mert ez a tapasztalat szűrődik le minden kis afférból, ügyből, mert csak így lehet boldogulni. Vajon tudatában vannak a felnőttek ennek? (Takeshi Kitano játssza a tanár bácsit, aki válaszol a kérdésre.) Vajon meg lehet-e rendezni a valóságban egy Battle Royale-t? (Lásd: amerikai próba-valóságshow-k... biztos hallottatok már sztorikat.) Vajon nem önáltatás-e megveszettnek és irrealisztikusnak nevezni az ötletet és a film cselekményét, a filmben a nyertes számára leszűrhető "tanulságot"?
Ha eleged van az amerikai műanyag-mozikból, ne hagyd ki! Ha zavart már, hogy annyi minden van körülötted, ami mind az erőszakra "játszik", ne hagyd ki! (Persze, ebben is van erőszak, de micsoda különbség: ez szól valamiről...)