belépés∆

Persona (Perusona) (2008)

Persona (Perusona) (2008)

Amíg a 70-es években valósággal ellepték a japán mozikat a hazai készítésű akciófilmek, addig az utóbbi 20 év termését nézve nagyítóval kell keresgélni, hogy egyáltalán találjunk egyet kettőt belőlük. A Sonny Chiba, Sugawara Bunta, Kurata Yasuaki, Shihomi Etsuko féle generáció már régen nagyszülő korba lépett, az őket követő ifjú palántáknak pedig leginkább Miike Takashi nem éppen klasszikus felfogású filmjei jutottak, a többi rendező (és úgy látszik, a közönség is) inkább más műfajokat preferált inkább. Talán nem véletlen, hogy a jeget egy, a nagy filmstúdióktól független, alacsony költségvetésű produkció igyekszik megtörni, igaz, az ezekre a próbálkozásokra jellemző felemás minőségben.

Persona (Perusona) (2008)

A forgatókönyv igazi csemege mind az akciófilmes klisék gyűjtői, mind a „hát ezt vajon honnan lopták?” kérdésekre fogékonyak számára. A rettenetesen eredeti sztori valami olyasmi, hogy egy kutatónő feltalálta, hogy hogyan lehet egy ember tudatát és emlékeit digitálisan rögzíteni, illetőleg egy másik emberi testbe áttölteni. A hölgy nem sokkal később eszméletét veszti, egy másik, férfiakból álló orvosi csapat pedig egy fiatal lányon kezd el kísérletezni. A „terápia” természetesen mellékhatásokkal is jár, azaz a delikvens kvázi szuperképességekre tesz szert (és némi skizofréniára, hiszen két énje lesz), így a lány a tudós nő párjának segítségével megszökik, majd megpróbálják a lehetetlent, azaz visszaállítani az eredeti állapotokat.

Persona (Perusona) (2008)

A film sokat ígérően indul, főhősnőnk ugyanis meglehetősen zaklatott állapotban menekül éppen, közben néhány, a régi hongkongi akciókat idéző kaszkadőrtrükköt is bemutat. Később némi exploitation jelleget is kap a sztori (a vele való kísérletezés során, ám ne tessék semmi durvára gondolni), ám ahogy haladunk előre, úgy válik egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy a stábnak nem sikerült kellőképpen kiaknázni a lehetőségeket. A remek atletikus képességekkel rendelkező főhősnőnek ugyanis összesen 3 alkalommal nyílik lehetősége megmutatni tudását, ám ebből is az egyikből nem látunk semmit, lévén zseniális rendezői húzással a másik főhős szemszögéből látjuk az eseményeket, aki épp nem lát semmit (mert sötét van, ráadásul nem is abban a helységben bújkál, ahol zajlik a bunyó).

Persona (Perusona) (2008)

A maradék két csetepaté nyújtja az egész film sava-borsát, látványos koreográfia és a 20 évvel ezelőtti HK akciókra jellemző légies mozdulatsorok jellemzik őket. Kár, hogy az operatőr nem állt a helyzete magaslatán, látszik a felvételeken, hogy nem túlságosan gyakorlott a stáb az efféle jelenetek rögzítése terén (ez nem véletlen egyébként, hiszen a készítők egytől egyig az egymásba fonódó pink és horror filmek világából érkeztek). A menőséget egyébként remek érzékkel, bár kissé amatőr módon igyekeztek szemléltetni, a főhősnő nagy beállásainál természetesen belekap a szél a hajába (épületen belül zajlik az egész!) és persze kellőképpen kihívó az öltözéke is (pedig odakint szakad a hó), míg a szuperképességeit a kissé otrombán begyorsított felvételekkel akarták érzékeltetni.

Persona (Perusona) (2008)

A történet többi része és annak megvalósítása nem érdemel túl sok szót. Jellegzetesen amatőrfilmes hangulatot áraszt az egész, az összes főszereplő sablonkarakter, a sztori pedig a zárójelenetig semmiféle meglepetéssel nem szolgál. A lezárás tipikusan japános, nyoma sincs a megejtő happy endnek és ez így van rendjén.

Persona (Perusona) (2008)

A film önmagában nézve tehát nem egy nagy durranás, azonban lehet reménykedni, hogy talán egy új trend kezdete. Amit Chiba és Sugawara generációja tudott, arra a maiak is képesek és biztos vagyok benne, hogy a mai fiatal közönség vevő lenne a látványos hazai akciófilmekre, nemcsak a tévésorozatok idétlen kamen rider-eire. Yamasaki Mami, ha lehetőséget kap, valószínűleg tudja hozni azt a színvonalat, amit akár Shihomi Etsuko, akár Oshima Yukari,}akár Nishiwaki Michiko tudott annakidején. Csak egy ennél valamivel színvonalasabb forgatókönyvre, meg némileg nagyobb költségvetésre lenne szükség és ismét régi fényében ragyoghatna a japán akciófilm, bár a mostani uralkodó trendek tükrében azért erre sajnos nem túl nagy az esély.

eredeti cím: ペルソナ
iMDB


Előzetes

Hozzászólások   

#3 YEZy 2008-11-27 19:06
Érdekes, hogy mennyire egymásba fonódik a pink, az akció és a horror műfaja az alacsony költségvetésű B filmek között. :-) A Persona azért minden tekintetben komolyabb darab, mint mondjuk Stop the Bitch Campaign, véleményem szerint más célközönség számára is készült és ami fontosabb, az alkotók komolyan vették. Trashnek természetesen ez is trash, de szerencsére ez már beleillik a "harcművészeti" alkotások sorába, még ha meglehetősen alapszinten is. Tokyo-ban vettem még hasonlókat, a nyelvvizsga után majd várhatóak további cikkek. 8)
#2 fea 2008-11-27 11:34
A teljesség igény nélkül összegyűjtöttem néhány plakátot e témában (ezzel (http://www.azsiafilm.hu/index.php/Ismertetok-Japan/OneChanbara-Shaolin-Girl-2008.html) az írással is összefügg):

#1 Guest 2008-11-27 11:01
Ügylátom ez a film is követi ázsiában mostanába kialakult női akcióhős vonulatot. Csinálhatnának már egy Női rambot párduc kecsességű mozgással jó kamera beállításokkal nem csak egy rész erejéig :D

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Tokyo Zombie (2006)

Tokyo Zombie (2006)

 iMDB  Nagyon szimpatikus a modern japán filmgyártásban az a családiasság, ahogy az egyes alkotók a munkáikhoz hozzáállnak. A kortárs japán film képviselői valahogy nagyon egymásra találtak, és előszeretettel játszanak egymás filmjeiben. Ez már egyértelműen látszott...

A bosszú harcosa (Chung wa ying hung) (1999)

A bosszú harcosa (Chung wa ying hung) (1999)

A bosszú harcosa (Chung wa ying hung) (1999) iMDB     Andrew Lau Wai-Keung 1998 és 2000 között három „történelmi” harcművészetes filmet is rendezett. Az első az egész jól sikerült Storm Riders volt, azt követte ez...

Tales from the Earthsea (2007)

Tales from the Earthsea (2007)

IMDb  Ursula K. Le Guine Szigetvilág ciklusát legkedvesebb fiatalkori könyvélményeim között tartom számon. Az írónőnek olyan világot sikerült megteremtenie, mely egyszerre volt mesés, gyermeki és mégis komoly, kifejezetten filozófikus kérdéseket felvető fantasy birodalom. Épp...

Female Ninjas in Bed with the Enemy (Kunoichi ninpou: Kannon bira…

Female Ninjas in Bed with the Enemy (Kunoichi ninpou: Kannon biraki) (1976)

 Míg Japánban a történelmi filmek készítőinek fantáziáját elsősorban a szamurájok élete foglalkoztatta, addig nyugaton helyettük sokkal nagyobb népszerűségre tettek szert a létük minden elemében titokzatosságra törő nindzsák. Persze mindez nem jelenti azt, hogy a...