Tokyo Trash Baby (Tokyo gomi onna) (2000)
Készült: 2008. január 5. szombat, 20:06 | | 
| 
| Tokyo Trash Baby (東京ごみ女) (2000)
Alapjában véve ez egy nagyon is szomorú történet, aminek főhőse Miyuki, egy fiatal lány, aki egy kávézóban dolgozik. Egyoldalú érzelmeket táplál az ugyanabban a házban lakó rocker srác, Yoshinori irányába és egy furcsa módszert választ arra, hogy megismerje a fiút. Titokban mindig hazaviszi a srác által kidobott szemetet, hogy ebből tájékozódjon arról, hogy mi is lehet vele. A módszer pedig igencsak eredményes és hamarosan a lány által várva-várt személyes találkozó is megvalósulni látszik. De vajon teljesülnek-e az álmai?
Az első, ami szembeötlik, miután elkezdődött a film, az a puritán, minimalisztikus, már-már amatörisztikus kivitelezés, ami azonban egyáltalán nem válik a történet hátrányára. Az elejétől a végéig kézikamerával rögzítették az egészet és túl sok utólagos masterelést sem alkalmaztak, ezzel is fokozva a realizmus érzetét. Mindemellett jól eltalálták a zenei aláfestést is és a színészi játék is megfelel a film színvonalának.
Ami külön poén az egészben, hogy ugyan kimondottan egy, a szerelemmel kapcsolatba hozható sorozat első darabja a film, nyoma sincsen a romantikus filmek csöpögős hangulatának, sokkal inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy egyrészt milyen szenvedéseken mehet keresztül valaki, illetve arra, hogy milyen lehet szembesülni álmaink „tárgyával”, akiért még egy iránta lelkesedő férfiút is keményen elutasít a főszereplő.
A filmben a főbb szerepeket akkor még szinte ismeretlen nevek alakították, akik azonban nem sokkal később már jópár ismert filmben is szerephez jutottak. A főszerepet Nakamura Mami játszotta és ügyesen hozta azt a figurát, akit a néző nem igazán tud hova rakni, mert egyrészt sajnálatot is érezhet iránta, másrészt a lépéseivel nem biztos, hogy egyetért. Az imádat „tárgyát”, azaz a rocker fickót Suzuki Kazuma alakította, szintén jól, a kisebb szerepekben pedig Shibasaki Kou, Taguchi Tomorowo és Toda Masahiro is látható.
Zárszóként annyit még a filmről, hogy abszolút nem közönségfilm, így valószínűleg elsősorban az elborultabb művészfilmek kedvelői körében számíthat sikerre. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik látttak a Visitor Q-n kívül is 1-2 darabot a Love Cinema sorozatból.
iMDB
Hiroki Ryuuichi filmje a 2000-2001 között leforgatott hat részes Love Cinema sorozat első darabja. Ez a sorozat arról volt híres, hogy a szerelem témáját finoman szólva is különös nézőpontból szemlélő filmeket takart, amik többségét nagynevű rendezők készítették. Hiroki mellett a 4. részt (Stake Out) például Shinohara Tetsuo, az 5. részt (Gips) Shiota Akihiko, a 6.-at (Visitor Q) pedig Miike Takashi rendezte. Főleg ez utóbbiból lehet következtetni arra, hogy miféle filmekből is állt ez a sorozat. De most nézzük a nyitó darabot, Hiroki remekművét.
Alapjában véve ez egy nagyon is szomorú történet, aminek főhőse Miyuki, egy fiatal lány, aki egy kávézóban dolgozik. Egyoldalú érzelmeket táplál az ugyanabban a házban lakó rocker srác, Yoshinori irányába és egy furcsa módszert választ arra, hogy megismerje a fiút. Titokban mindig hazaviszi a srác által kidobott szemetet, hogy ebből tájékozódjon arról, hogy mi is lehet vele. A módszer pedig igencsak eredményes és hamarosan a lány által várva-várt személyes találkozó is megvalósulni látszik. De vajon teljesülnek-e az álmai?
Az első, ami szembeötlik, miután elkezdődött a film, az a puritán, minimalisztikus, már-már amatörisztikus kivitelezés, ami azonban egyáltalán nem válik a történet hátrányára. Az elejétől a végéig kézikamerával rögzítették az egészet és túl sok utólagos masterelést sem alkalmaztak, ezzel is fokozva a realizmus érzetét. Mindemellett jól eltalálták a zenei aláfestést is és a színészi játék is megfelel a film színvonalának.
Ami külön poén az egészben, hogy ugyan kimondottan egy, a szerelemmel kapcsolatba hozható sorozat első darabja a film, nyoma sincsen a romantikus filmek csöpögős hangulatának, sokkal inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy egyrészt milyen szenvedéseken mehet keresztül valaki, illetve arra, hogy milyen lehet szembesülni álmaink „tárgyával”, akiért még egy iránta lelkesedő férfiút is keményen elutasít a főszereplő.
A filmben a főbb szerepeket akkor még szinte ismeretlen nevek alakították, akik azonban nem sokkal később már jópár ismert filmben is szerephez jutottak. A főszerepet Nakamura Mami játszotta és ügyesen hozta azt a figurát, akit a néző nem igazán tud hova rakni, mert egyrészt sajnálatot is érezhet iránta, másrészt a lépéseivel nem biztos, hogy egyetért. Az imádat „tárgyát”, azaz a rocker fickót Suzuki Kazuma alakította, szintén jól, a kisebb szerepekben pedig Shibasaki Kou, Taguchi Tomorowo és Toda Masahiro is látható.
Zárszóként annyit még a filmről, hogy abszolút nem közönségfilm, így valószínűleg elsősorban az elborultabb művészfilmek kedvelői körében számíthat sikerre. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik látttak a Visitor Q-n kívül is 1-2 darabot a Love Cinema sorozatból.
