A 2005-ös fesztiválok egyik nagy közönség-kedvence Tetsuya Nakashima loli darabja, a Kamikaze Girls volt, így idén mindenki kíváncsian várta, hogy sikerül-e megismételnie a sikert. A Memories of Matsuko bizony nem hogy megismételte, hanem felül is múlta elődjét. Bár jóval több pénzből forgatták, mégsem ez volt a domináns a film megítélésében. Nakashima új mozija már egy jóval komolyabb darab, szinte minden téren felülmúlja elődjét, és a rendezőnek ezúttal engem is sikerült elbűvölnie.

Nehéz megfogalmazni, hogy a Memories of Matsuko vajon mi is akar lenni. Miközben néztem, sok más film, illetve könyv jutott eszembe, de pontos analógiát egyikhez sem tudtam kötni. A főszerelő lány egy kicsit Forest Gumpos, de akár az Amilie Csodálatos Életét is említhetném e tekintetben, ám ez a film nem vígjáték, hanem dráma, nem is akármilyen. A főhős története engem a De Sade márki Justine című regényére emlékeztetett, de nem a szadizmus, hanem a végtelen balszerencse felől közelítve.

Matsuko regénye az utolsó lapnál kezdődik, mikor egyik rokonát, egy fiatal, dekadens srácot szülei megbíznak, hogy takarítsa ki egy éppen elhalálozott hozzátartozójuk lakását. Természetesen ez a lakás nem másé, mint Matsukóé, és tartogat egy-két furcsaságot a fiatalember számára, aki lassan, szeletenként felfedezi főhősnőnk zaklatott, tragédiákkal teli életét.

Matsukót egy fiatal, bájos és sikeres énektanárnőként ismerhetjük meg, aki éppen randevúzni készül a tantestület egy nagyon vonzó férfitagjával, ám előtte rendbe kell tennie egy félreértést. Egyik tanulóját lopással vádolják, s ezért bizony ő a felelős. Miközben megpróbálja a gyereket tisztára mosni, sajnos elkövet egy-két teljesen abszurd hibát, amit viszont főnökei nem igazán tolerálnak, s elküldik az iskolából. Innen élete elkezd megállíthatatlanul lefelé ívelni, s egyetlen vágya az, hogy megtalálja maga számára az igazi férfit. Sajnos ebben sincs nagy szerencséje, egyre mélyebbre és mélyebbre kerül, s már a film elején könnyű kitalálni, hogy bizony nem happy enddel fog végződni a történet.

A Memories of Matsuko egy igen sajátos képződmény a mai mozi világában. A tartalom és a forma olyan szöges ellentétben áll egymással, mint ahogy a főszereplő személyisége és sorsa. A film látványvilága és általában véve egész megvalósítása a manapság annyira divatos, CG-vel agyontupírozott utat követi, amit már láthattunk a Citizen Dog-ban, vagy a Dasepo Naughty Girls-ben. Szintén ismerősek lehetnek ugyaninnen a zenés betétek, melyek nem annyira musical, mint inkább videoklip formáját öltik. Van itt romantikus popdal, de kemény r&b és rapszám is. Bár egyértelmű a hasonlóság az említett filmekkel, és talán ide sorolnám még a Huncut Felhőcske címűt is, amit kapunk, mégsem utánérzet. Ebben azonban nagy szerepe van annak, hogy a cukormáz egy nagyon komoly drámát takar, így egyfajta disszonanciát generál. Mintha a film valahogy egyszerre akarna megríkatni és megnevettetni, de ez utóbbiról valójában szó sincs. A rendező ezzel az ellentéttel akarta érzékeltetni talán azt a kettősséget, ami Matsuko életét jellemzi, hiszen annak ellenére, hogy ő egy végtelenül bájos, kedves és naiv lány, a világnak valahogy mégis sikerül teljesen megutálnia és kiközösítenie. A sors fintora, ahogy mondani szokták.

Egy ilyen, talán egyszereplősnek, vagy pontosabban főszereplő-orientált filmnek bizony olyan színészt kellett találni, akinek nem okoz gondot bemutatni egy egész emberi életet, s ehhez igazodva kaméleonként tudja változtatni mind a külsejét. Tetsuya Nakashima meg is találta ezt az embert Miki Nakatani (Train Men, Shisso, Silk) személyében, akinek a kritikusok egybehangzó véleménye szerint ez eddigi legnagyobb alakítása. Igazi, karakteres, megragadó, szexi és hiteles. Az Asian Film Awardson jelölték is a legjobb női főszereplő díjára, s nem alaptalanul.

Ahogy az eredeti cím iróniája is kifejezi (Memories of Hateful Matsuko), ez egy igazi keleti keserédes dráma, amit mindenképp érdemes megnézni. Bár nem kifejezetten az a visszafogott stílus, ami szinte dokumentarista pontossággal mutatja be a történéseket, mégis valahogy "japános" érzelmekkel van telítve, és magán hordozza a szigetországból származó filmek igényes kivitelezését.

imdb