Ázsiafilm

Ez a film jóval könnyedebb és emészthetőbb, mint Kurosawa Akira filmjei általában, ugyanis elsősorban egyfajta kompenzációként készítette a Császár a Toho számára, azért, hogy megengedték neki olyan mély és művészi filmek leforgatását néhány évvel korábban, mint például a Rashoumon. Ennek megfelelően ez egy ízig-vérig blockbuster, igazi, klasszikus kalandfilm sok humorral és látványos csatajelenetekkel. A forgatókönyv a 19. századi romantika íróinak stílusát követi, akár Jókai Mór is írhatta volna, ha érdeklik a japánok. Az irodalmi műfajnak megfelelően mindegyik főszereplő idealizált karakter, előtérbe tolva egy-egy tulajdonságát, igazi különleges, egzotikus helyszíneken forgatták (elég csak magát az erődöt és a mellette levő tóval, erdővel ellátott barlangot említeni), valamint aránylag részletes képet is kap a néző a korabeli világról. Vérbeli kalandfilmhez méltóan bátor tetteket és már-már hihetetlen meneküléseket (valószínűleg a sortűz előtt átfutó és szerencsésen megmenekülő főhősök akkoriban még nem számítottak olcsó filmes klisének) is láthatunk, telezsúfolva az elsősorban a két tolvaj aranylázához köthető poénokkal.


A kalandfilm jelleg mellett más érdekességek is találhatóak a filmben, főleg amiatt, mert Kurosawa minden könnyedség ellenére sem engedett a művészi színvonalból. A film vége felé látható fesztivál nagyon látványos, nagyszerűen fényképezett tűz körüli tánccal, remek zenével. A szamurájfilmek kedvelőinek is remek szórakozást nyújthat a Rokurota által véghezvitt lovas üldözés, ami a Tadokoro-val, az ellentétes oldalon álló baráttal folytatott párbajba torkollik, mindez olyan természetességgel van lefilmezve, ahogyan azt Kurosawán kívül talán senki sem volt képes összehozni.


Kurosawa filmjeiben megszokott módon nagyszerű a színészi játék is, Rokurota szerepében Mifune Toshiro szokás szerint lenyűgöző, a két tolvajt alakító Chiaki Minoru és Fujiwara Kamatari szintén remekel, ráadásul viszonylag nehéz dolguk is volt, hiszen az egész történet tulajdonképpen az ő szemszögükből van előadva. Yuki, a hercegnő szerepében a film világában mindössze 3 évet eltöltő Uehara Misa sem vall szégyent. Engem a karaktere nagyban emlékeztetett az Azumi főhősnőjére, bár lehet, hogy csak a kinézete miatt.


Mint a legtöbb Kurosawa film, úgy a Hidden Fortress is tarolt a filmfesztiválokon. Az 1959-es Berlini Filmfesztiválon Kurosawa ezért a filmért elnyerte a legjobb rendező díjat, a Blue Ribbon Awards-on pedig a legjobb film díját kapta az alkotás. A Kinema Jumpo bírái a forgatókönyvet, azon belül is annak egyik íróját, Hashimoto Shinobu-t díjazták.


A film azonban mégsem elsősorban a díjak miatt érdemes, hanem amiatt, mert Kurosawa Akira egyik legismertebb rajongója, bizonyos George Lucas ebből a filmből merített jókora inspirációt legismertebb filmje, a Star Wars számára. Akárcsak Kurosawa, ő is igyekezett a filmjét két „mellékes” szereplőn keresztül bemutatni, csak ő a két tolvaj helyett igazi sci-fi-hez méltóan két robotot használt fel, akiknek kapcsolata ugyanúgy komikus pillanatokat okoz, mint a két tolvaj között az eredetiben. A történet darabkái és néhány másik szereplő is felismerhetőek a Star Wars-ban, a Rejtett Erődöt ott egy isten hátamögötti bolygó képviselte, Rokurota-t Obi Wan Kenobi, a kissé nehezen kezelhető hercegnő is megmaradt, csak Yuki helyett Leia-ra keresztelték át, valamint a Kurosawa névjegyének számító, egyik jelenetből a másikba vágás nélkül átfolyó technika, az úgynevezett „wipe-effect” is a Star Wars szerves része lett. Persze a film mindezekkel együtt sem tartozik a remake-k közé, de mindenképpen érdekes, hogy milyen sokban hatott rá a Hidden Fortress. Nagy kár, hogy Lucas eredeti terve, hogy Mifune játsza el Obi Wan-t, nem valósult meg, mert úgy talán nagyobb ismertséget kap a két film közötti kapcsolat.


A film könnyedsége és kalandfilm volta miatt remek kezdés lehet a Császár filmjeivel való ismerkedésnek, akárcsak a Tsubaki Sanjuro. A korabeli hasonló közönségfilmeknél (pl. Jirocho Fuji, Daredevil in the castle) sokkal jobban kivitelezett, hitelesebb alkotás, én csak ajánlani tudom a klasszikus filmek rajongóinak.