The Realm of Senses
E filmet Nagisha Oshima rendezte, aki talán a Gohatto (Taboo) című filmjéről lehet imerős mégpedig 1973-ban. A történelem egyik legnagyobb botrányfilmje volt, amit meg is értek. Ha belegondolunk, a Deep Throat című pornófilm még kategórájában is botrányt kavart akkoriban, az itt tárgyalt alkotás pedig képi világában nem sokban különbözik attól. Hogy tisztán fogalmazzak, gyakorlatilag a nemi aktusból mindent mutat a kamera. Azonban a két mű ezen túl semmiben össze nem mérhető. Az Érzékek Birodalma rendes film, rendes színészekkel, képzett rendezővel, rendes történettel, ami ráadásul igaz történet. Hogy miért természetes ez a szexualitás? Hát nem éppen arra célzok ezzel, hogy valami naturalista filmecske lenne, hiszen pont egy pár túlzott perverzióit tárja fel. Inkább a bemutatásmódot emelném ki, ami ellentétben más, hasonló filmekkel, se nem túl szerény, se nem túl rámenős, nem csinál sem kikockázást, meg p*niszelrejtegetést, se nem nagytotálokat. Teljes mértékban mindent úgy mutat, mint ahogy az megtörténik, még ha ami történik, az már közel sem olyan természetes.
Maga a film rendkívül szuggesztív és megrázó, teljes mértékben magával ragadja az embert, úgyhogy aki nem fél az újszerűtől, meg nem is túl prűd, az nem hagyhatja ki.
Hozzászólások
Nagisha filmje egy sajátos nézőpontból ábrázolja a szerelmet, ami nem egyezik a hétköznapi szerelemképpel.
A szerelemnek azt a mélységét mutatja be a film, amikor két ember teljesen egyesül, és egyikük számára sincs kiút a másikból. Minden, amit mi perverziónak tekintünk, és a filmen megjelenik, végig a cselekmény logikájából következik, ezért is indokolatlan egyrészt természetellene snek nevezni, másrészt összehasonlítan i akár a Mély torokkal, akár más, kielégülést szolgáló és ún. aberrációt bemutató pornófilmmel.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.