Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
A lustful man (Koshoku ichidai otoko) (1961)
2007. április 22. vasárnap, 12:33 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
( 1 szavazat )
| Ismertetők - Japán |
A lustful man (好色一代男) (1961)
iMDB
A filmet Ihara Saikaku regényéből forgatták és érdekesség, hogy a regénynek két része is van (A lustful man és A lustful woman), ennek a filmnek a női “párjából” pedig Mizoguchi Kenji forgatott filmet még 1952-ben. Ezt a filmet a későbbi sexploitation korszak egyik jeles rendezője, Masumura Yasuzo készítette (az ő nevéhez fűződik a Hanzo The Razor filmek egyik része is), persze ebben a korai filmjében még (1-2 apróbb sikamlós jelenetet leszámítva) egyáltalán nem lelhető fel a sexploitation filmek világából semmi sem. A történet arra akar rávilágítani, hogy hiába próbálkozik a nőkben fanatikusan megbízó és ezért többek által is naívnak tartott Yonosuke, Japánnak az a korszaka egyáltalán nem volt megfelelő arra, hogy a nők boldogak legyenek benne.
Mindezek mellett remekül mutatja be (igaz, csak nagyon rövid időt szentelnek ennek) azt a kettősséget, ami az akkoriban Japánban uralkodó kasztrendszer ellentmondásait jellemezte. Az uralkodó osztályt, a szamurájokat egyre inkább zsarolgató kereskedők osztálya és azok gondolkozása a két apa esküvő előtti beszélgetéséből remekül megismerhető, valamint az is, hogy egyáltalán nem képesek az idealista fiú gondolatait megérteni. Persze nem csak ők, hanem mások sem, amit hűen bemutat az a jelenet, amikor Yonosuke hatalmas vagyont tékozol el egy nőre, akihez semmi köze sincsen, “csak” egyszerűen szeretné boldognak látni.
Nagyszerű ötlet volt a rendezőtől, hogy a szamurájokat gyűlölő, őket gyakorlatilag baromnak tartó Yonosuke szerepét a szamurájfilmek egyik legnagyobb, sajnos fiatalon elhunyt sztárjára, Ichikawa Raizo-ra osztotta. Ennek tudatában a poénok jobban érvényesülnek (pl. amikor Yonosuke “harcol” és hihetetlenül ügyetlen benne). A film technikai kivitelezése is érdekes, gyakorlatilag egy csomó rövidke, már-már anekdota szerű részből áll össze, az ezek közti átvezetés pedig egy rajzolt Japán-térképen “zajlik”, amikor is a kamera a következő helyszínre vezető utat mutatja meg.
Összességében ez egy aranyos film, amit nem is elsősorban a történet, hanem az akkori világ ellentmondásainak bemutatása miatt érdemes megnézni.
iMDB
Ez a keserédes vígjáték Yonosuke, egy gazdag kereskedőcsalád gyermekének kalandjait mutatja be. Yonosuke egyetlen életcélja már gyerekkorától fogva, hogy a nőket boldoggá tegye. Ennek megfelelően hatalmas hódító (és egyben lódító) lett belőle, özvegyeknek, prostituáltaknak és egyéb sanyarú sorsú hölgyeknek csapja a szelet, hogy rajta keresztül kicsit vidámabbak legyenek. Azonban eljön az az idő, amikor a szülei szeretnék, hogy megnősüljön és már kiválasztottat is találtak, mégpedig egy, még náluk is gazdagabb család csinos lánya személyében. A két apa életfelfogása teljesen megegyezik és remekül megértik egymást (mindketten hihetetlenül zsugoriak, semmi más nem érdekli őket a pénzen és az azon keresztül elérhető hatalmon kívül), a lány viszont nem szeretne Yonosuke-hoz hozzámenni. Persze Yonosuke rajta is segít, a házasságkötés elmarad, a fiút kitagadják a szülők és elküldik Edo-ba, hogy képezze ki magát kereskedőnek. A kalandok java pedig csak ezután következik…
A filmet Ihara Saikaku regényéből forgatták és érdekesség, hogy a regénynek két része is van (A lustful man és A lustful woman), ennek a filmnek a női “párjából” pedig Mizoguchi Kenji forgatott filmet még 1952-ben. Ezt a filmet a későbbi sexploitation korszak egyik jeles rendezője, Masumura Yasuzo készítette (az ő nevéhez fűződik a Hanzo The Razor filmek egyik része is), persze ebben a korai filmjében még (1-2 apróbb sikamlós jelenetet leszámítva) egyáltalán nem lelhető fel a sexploitation filmek világából semmi sem. A történet arra akar rávilágítani, hogy hiába próbálkozik a nőkben fanatikusan megbízó és ezért többek által is naívnak tartott Yonosuke, Japánnak az a korszaka egyáltalán nem volt megfelelő arra, hogy a nők boldogak legyenek benne.
Mindezek mellett remekül mutatja be (igaz, csak nagyon rövid időt szentelnek ennek) azt a kettősséget, ami az akkoriban Japánban uralkodó kasztrendszer ellentmondásait jellemezte. Az uralkodó osztályt, a szamurájokat egyre inkább zsarolgató kereskedők osztálya és azok gondolkozása a két apa esküvő előtti beszélgetéséből remekül megismerhető, valamint az is, hogy egyáltalán nem képesek az idealista fiú gondolatait megérteni. Persze nem csak ők, hanem mások sem, amit hűen bemutat az a jelenet, amikor Yonosuke hatalmas vagyont tékozol el egy nőre, akihez semmi köze sincsen, “csak” egyszerűen szeretné boldognak látni.
Nagyszerű ötlet volt a rendezőtől, hogy a szamurájokat gyűlölő, őket gyakorlatilag baromnak tartó Yonosuke szerepét a szamurájfilmek egyik legnagyobb, sajnos fiatalon elhunyt sztárjára, Ichikawa Raizo-ra osztotta. Ennek tudatában a poénok jobban érvényesülnek (pl. amikor Yonosuke “harcol” és hihetetlenül ügyetlen benne). A film technikai kivitelezése is érdekes, gyakorlatilag egy csomó rövidke, már-már anekdota szerű részből áll össze, az ezek közti átvezetés pedig egy rajzolt Japán-térképen “zajlik”, amikor is a kamera a következő helyszínre vezető utat mutatja meg.
Összességében ez egy aranyos film, amit nem is elsősorban a történet, hanem az akkori világ ellentmondásainak bemutatása miatt érdemes megnézni.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» Samurai Vendetta (Araki Mataemon: Ketto kagiya no tsuji) (1952)
Adauchi. Már a hangzásában is van valami vészjósló. Nemcsoda, vérbosszút jelent. Nem tartozik hozzá olyan jelentés, ami pozitív hatással volna az emberre. Nem volt ez másként a szamurájok korában sem.
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» Killer's Mission (Shokin kasegi) (1969)
Tomisaburo Wakayama 1969-ben egy olyan karaktert indított útjára, amelyhet a pályafutása során még többször visszatért. A "Shokin kasegi", nem más, mint a sógun személyes harcosa, aki kizárólag az ő parancsainak kénytelen...
» The Lowly Ronin (Suronin Makari Toru) (1981)
Mindennek van kezdete. A munkának, a feliratkészítésnek, a mérkőzéseknek, az időnek, sőt még a TV sorozatoknak is. Nem kivétel hát a Lowly Ronin mini-sorozat sem.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.