Ázsiafilm

Nakae Isamu filmje tehát a romantikus filmek klasszikus felépítését követi és ennek megfelelően a világon semmi meglepő dolog nincs benne. A filmet Yamada Eimi Fuumi Zekka című könyve alapján készítették, a rendező pedig igyekezett a körítés terén a legjobbat kihozni magából. A főszerepekre nagyszerű fiatal színészeket szerződtetett, Shiro-t Yagira Yuuya (Nobody Knows, Shining Boy & Little Randy) alakítja, Noriko-t Sawajiri Erika (Pacchigi, Shinobi, The Mamiya Brothers), a nagymama fiatal fickóját a taiwani Bo-Lin Chen (Blue Gate Crossing, Silk), míg a 70 éves nagymamát Natsuki Mari (Samurai Fiction, Ping Pong). A nevekkel tehát semmi baj, azonban a kivitelezés finoman szólva sem a legsikeresebb. Már az életkorok ábrázolásánál is látszik ez, például Yagira a film forgatásakor alig múlt el 16 éves, láthatóan fiatalabb, mint az a szereplő, akit alakít, míg a 70 éves nagymamát egy 54 éves színésznő játsza. De ezek tulajdonképpen apróságok, ezeknél jóval komolyabb gondok is vannak a filmmel.


A történet legeleje úgy indul, mint a gagyi tinivígjátékok, látunk pár kamaszt, akik éppen a szexualitással ismerkednek, valamint egyáltalán nem tudnak mit kezdeni az érzelmeikkel. Aztán szinte egyik pillanatról a másikra átvált a film romantikusba és az addigi szereplők szinte teljesen eltűnnek, helyükbe pedig a benzinkutas románc lép. A kezdetben sem vágtató tempó pedig ugyanezzel a lendülettel lelassul és ezáltal ahogy halad a történet előre, egyre inkább unalomba fullad, főleg onnantól kezdve, hogy a lány exbarátja belép a történetbe.


A film technikai kivitelezése egy az egyben olyan, mint a japán tévésorozatoké (végülis a Fuji Television égisze alatt készült). Sajnos a történet is azokat idézi, de ami feszesnek hat egy 45 perces epizódban, az ebben a két órás filmben nagyon kevéske, ráadásul mivel semmi meglepő nincs a sztoriban, a vállalkozó kedvű néző hihetetlen unalmaknak néz elébe. Ennek következtében nyugodt szívvel ki lehet hagyni, maximum beletekergetni érdemes, megnézni az abszolút amerikanizálódott nagymamát (jópofa figura, valószínűleg egész izgalmas filmet lehetne ráépíteni a karakterére), megbizonyosodni arról, hogy Sawajiri Erika valóban nagyon csinos (bár ezt más filmjeiben is meg lehet tapasztalni), elgondolkozni azon, hogy a japán benzinkutaknál látható munkások mire mennének egy magyar kútnál, valamint megnézni, hogy hogyan válik a Fuji hegy romantikus mítosszá. Viszont erre a történetre teljesen felesleges két órát elpazarolni.