Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Female Prisoner Scorpion Beast Stable (Joshuu sasori: Kemono beya) (1973)
| Ismertetők - Japán |
Female Prisoner Scorpion Beast Stable (女囚さそり: けもの部屋) (1973)

iMDB
Míg a sorozat legelső része egy tipikus sexploitation film volt, a második rész a horrorisztikus betétek miatt már jóval különlegesebb alkotás, a harmadik pedig ismét csak új stílusok felé kacsintgatott. Igaz ugyan, hogy a film legeleje hamisítatlan akció, azonban az azt követő mintegy 30-40 perc sokkal inkább arra épít, hogy a szereplők lelkivilágát bemutathassa a rendező. Persze nem kell túlzottan mély mondanivalóra számítani, de az első két filmnél megszokottnál jóval több időt szentel erre Ito Shunya. A film második fele pedig egyrészt Sasori bosszúját, másrészt a menekülését az őt üldözők elől mutatja be. Ez a rész több szempontból is nagyon hangulatos, leginkább az a jelenetsor dob rajta nagyot, amikor a csatornákban bújkáló Nami-t hívja Yuki “odafentről”. A csatornákba bedobott gyufák látványa és a mellettük felhangzó hosszan megnyújtott “Sasoriii” hívószó nagyszerűen eltalált filmes ötlet. Igaz, nem csak ez az egyedüli látnivaló benne, hanem az elején a metróból menekülés, majd a megszabadulás a bilincstől és ami benne van, szintén nagyszerű. Főleg ez utóbbi van fantasztikusan megrendezve, bármelyik horrorrendező büszke lenne rá. Szintén látványos az a “sokkolónak” szánt jelenet, amikor a város közepén egy kutya egy emberi karral rohangászik a városban, egy apró probléma van csak vele, hogy a Yojimbo-ban ezt a “poént” már lelőtték.
Természetesen a sexploitation filmek jellegzetességei is benne vannak ebben a részben is (vérfertőzés, nem éppen szakszerűen elvégzett abortusz, stb.), de nem ezek adják a film fő vonzerejét. A fentebb említett rendezői bravúrok mellett ezúttal is mindenképpen meg kell említeni Kaji Meiko játékát, aki szokás szerint kevés szóval, leginkább csak a mozdulataival kommunikál, a “marása” pedig ezúttal is halálos.
A film tehát jó, méltó folytatása az első két résznek, érdemes megnézni, még azzal együtt is, hogy a korábbi részek szvsz jobban sikerültek, továbbá ezúttal van benne úgy 20-30 perc viszonylagos “üresjárat”, akciók nélkül.
iMDB
Matsushima Nami kalandjainak harmadik részében ezúttal a börtönélet helyett (amiből nagyon kevés van ebben a részben) inkább a “kinti”, menekültként töltött napjait ismerhetjük meg. A film legeleje izgalmas és véres akciófilmet sejtet, amikor is Nami jellegzetes módon menekül meg a metrón a rátámadó rendőrök elől. Menekülése során egy prostituálttal, Yukivel köt barátságot, aki igen nehéz sorsot él meg, mert egyrészt nem tartozik a yakuzák fennhatósága alá, így állandóan a támadásaiktól kell tartania, ráadásul a testvére értelmi fogyatékos és még őt is istápolnia kell. Nami megpróbál normális életet élni, munkát vállal, lakást bérel, de ahogy az lenni szokott, hamarosan nyomára akadnak és nem csak a rendőrök, hanem a lányfuttató yakuzák is, akiknek a főnöke Nami régi ismerőse még a börtönből.
Míg a sorozat legelső része egy tipikus sexploitation film volt, a második rész a horrorisztikus betétek miatt már jóval különlegesebb alkotás, a harmadik pedig ismét csak új stílusok felé kacsintgatott. Igaz ugyan, hogy a film legeleje hamisítatlan akció, azonban az azt követő mintegy 30-40 perc sokkal inkább arra épít, hogy a szereplők lelkivilágát bemutathassa a rendező. Persze nem kell túlzottan mély mondanivalóra számítani, de az első két filmnél megszokottnál jóval több időt szentel erre Ito Shunya. A film második fele pedig egyrészt Sasori bosszúját, másrészt a menekülését az őt üldözők elől mutatja be. Ez a rész több szempontból is nagyon hangulatos, leginkább az a jelenetsor dob rajta nagyot, amikor a csatornákban bújkáló Nami-t hívja Yuki “odafentről”. A csatornákba bedobott gyufák látványa és a mellettük felhangzó hosszan megnyújtott “Sasoriii” hívószó nagyszerűen eltalált filmes ötlet. Igaz, nem csak ez az egyedüli látnivaló benne, hanem az elején a metróból menekülés, majd a megszabadulás a bilincstől és ami benne van, szintén nagyszerű. Főleg ez utóbbi van fantasztikusan megrendezve, bármelyik horrorrendező büszke lenne rá. Szintén látványos az a “sokkolónak” szánt jelenet, amikor a város közepén egy kutya egy emberi karral rohangászik a városban, egy apró probléma van csak vele, hogy a Yojimbo-ban ezt a “poént” már lelőtték.
Természetesen a sexploitation filmek jellegzetességei is benne vannak ebben a részben is (vérfertőzés, nem éppen szakszerűen elvégzett abortusz, stb.), de nem ezek adják a film fő vonzerejét. A fentebb említett rendezői bravúrok mellett ezúttal is mindenképpen meg kell említeni Kaji Meiko játékát, aki szokás szerint kevés szóval, leginkább csak a mozdulataival kommunikál, a “marása” pedig ezúttal is halálos.
A film tehát jó, méltó folytatása az első két résznek, érdemes megnézni, még azzal együtt is, hogy a korábbi részek szvsz jobban sikerültek, továbbá ezúttal van benne úgy 20-30 perc viszonylagos “üresjárat”, akciók nélkül.
További cikkek :
» Double Suicide at Sonezaki (Sonezaki shinjuu) (1978)
Ami Európában Shakespeare Rómeó és Júliája, Kínában a Butterfly Lovers, az Japánban a Sonezaki shinjuu.
» A Very Short Life (Duen chaam dik sung ming) (2009)
Az ingatlanügyletből meggazdagodott, majd a Milkyway Images finanszírozójává és elnökévé avanzsált Dennis Law 2005-ös direktori debütálása óta óriási lelkesedéssel igyekszik megszerezni a Hongkong legrosszabb rendezője díjat. Az...
» Death Row Woman (Onna keimushuu) (1960)
Az 50-es évek második felétől a japán mozikat ellepő B-film hullám egyik jellegzetes alakja volt a horrorfilmjeivel óriási hírnevet magának kiharcolt Nakagawa Nobuo. Leghíresebb filmje minden bizonnyal a Hell (Jigoku), de jópár,...
» New Female Prisoner Scorpion 1-2 (1976-1977)
Nincs új a nap alatt, ahogy mondani szokták. A négy részes, remek eredeti sorozat, ami csak azért szakadt meg, mert összeveszett az utolsó részt megrendező Hasebe Yasuharu-val, folytatásért kiáltott, ám hosszú ideig csak a...
» Zero Woman R (2007)
Valahol furcsa és egyben roppant érdekes, hogy amíg a japán mainstream mozi világa óriási fantáziával és változatossággal van megáldva, addig a 30 évvel ezelőtt virágkorát élő pinku „műfaj” a kezdeti ötletesség elmúltával...
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com






