Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Drunken Angel (Yoidore Tenshi) (1948)
2007. március 28. szerda, 20:25 | 
Írta: YEZy | 
| 
| 
| Ismertetők - Japán |
Drunken Angel (酔いどれ天使) (1948)
iMDB
A Drunken Angel Kurosawa a kortárs Japánt bemutató 7 filmből álló sorozatának negyedik darabja volt és leginkább arról híres, hogy ez volt a legelső filmje, amiben a főszereplőt Mifune Toshiro játszotta, kettejük mára már filmtörténetinek számító közös munkája ezzel az alkotással kezdődött. Érdekes módon azonban nem elsősorban Mifune alakítása emlékezetes a filmben, hanem Shimura Takashié, aki a részeges dokit személyesítette meg, akit a betegség maga (valamint a gyógyítása) jobban érdekel, mint a páciens és ennek következtében több beteggel is érdekes játékokba kezd (pl. egy iskoláslánnyal fogadást köt).
A filmen már látszanak azok a jellegzetességek, amik Kurosawa későbbi filmjeinek szerves részét képezték, természetesen már itt is használta a “wipe-effect” technikát, a fanyar humort (amit főleg Shimura karaktere alkalmaz), a hangulathoz remekül hozzáillő zenét, stb. A történet maga azonban még nem olyan kiforrott, mint a későbbi művek, ugyan kellőképpen fordulatos, de kiszámítható (igaz ugyan, hogy abban az időben valószínűleg még újszerűnek hatott). Ami nagyon tetszett benne, az a gengszter álma, amit tényleg úgy forgattak le, mintha egy álmot látna az ember, igazi szürreális pár perc az egyébként meglehetősen valószerű filmben. Természetesen ezúttal is, ahogy a 7 filmből álló sorozat többi részében, érdekes képet kap a néző a korabeli városi életről, valamint az akkori alvilágról.
Összefoglalva ez a korai Kurosawa film még nem tartozik a Császár legjobbjai közé, de egy nézést mindenképpen megér, már csak a remek színészi játék, valamint a fentebb már említett álom miatt is.
iMDB
Egy napon egy Matsunaga nevű gengszter érkezik Sanada doktor rendelőjébe, mert némi ápolásra szorul. Miközben az orvos ellátja a gengszter sérüléseit, a kivizsgálás során megállapítja róla, hogy TBC-s és megpróbálja rábeszélni, hogy menjen el kezelésre. Persze a gengszter eleinte nem hisz az egyébként akut alkoholista és láncdohányos orvosnak, aki azzal próbál sikert elérni, hogy egy meglehetősen furcsa barátságot köt a bűnözővel. Közben a helyi yakuzák egykori főnöke kiszabadul a börtönből és ismét el akarja foglalni régi helyét, ami időközben Matsunaga kiváltsága lett, így az egyre betegesebb gengszternek nem csak a betegséggel, hanem az egykori nagyágyúval is meg kell kűzdenie.
A Drunken Angel Kurosawa a kortárs Japánt bemutató 7 filmből álló sorozatának negyedik darabja volt és leginkább arról híres, hogy ez volt a legelső filmje, amiben a főszereplőt Mifune Toshiro játszotta, kettejük mára már filmtörténetinek számító közös munkája ezzel az alkotással kezdődött. Érdekes módon azonban nem elsősorban Mifune alakítása emlékezetes a filmben, hanem Shimura Takashié, aki a részeges dokit személyesítette meg, akit a betegség maga (valamint a gyógyítása) jobban érdekel, mint a páciens és ennek következtében több beteggel is érdekes játékokba kezd (pl. egy iskoláslánnyal fogadást köt).
A filmen már látszanak azok a jellegzetességek, amik Kurosawa későbbi filmjeinek szerves részét képezték, természetesen már itt is használta a “wipe-effect” technikát, a fanyar humort (amit főleg Shimura karaktere alkalmaz), a hangulathoz remekül hozzáillő zenét, stb. A történet maga azonban még nem olyan kiforrott, mint a későbbi művek, ugyan kellőképpen fordulatos, de kiszámítható (igaz ugyan, hogy abban az időben valószínűleg még újszerűnek hatott). Ami nagyon tetszett benne, az a gengszter álma, amit tényleg úgy forgattak le, mintha egy álmot látna az ember, igazi szürreális pár perc az egyébként meglehetősen valószerű filmben. Természetesen ezúttal is, ahogy a 7 filmből álló sorozat többi részében, érdekes képet kap a néző a korabeli városi életről, valamint az akkori alvilágról.
Összefoglalva ez a korai Kurosawa film még nem tartozik a Császár legjobbjai közé, de egy nézést mindenképpen megér, már csak a remek színészi játék, valamint a fentebb már említett álom miatt is.
További cikkek :
» The Housemaid (Hanyo) (2010)
A kortárs dél-koreai film legambiciózusabb szerzői előszeretettel vegyítik a melodráma különböző alakzatait sajátos visszatérő motívumokkal, és az arányok tökéletesítése során akkor érik el a nemzetközi áttörést, amikor a...
» Samurai Vendetta (Araki Mataemon: Ketto kagiya no tsuji) (1952)
Adauchi. Már a hangzásában is van valami vészjósló. Nemcsoda, vérbosszút jelent. Nem tartozik hozzá olyan jelentés, ami pozitív hatással volna az emberre. Nem volt ez másként a szamurájok korában sem.
» The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)
Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.
» The Lowly Ronin 6 - Betrayal At Yatate Pass (Suronin Makari Toru: Toge ni Uragiri o Mita) (1983)
Előbb-utóbb ennek be kellett következnie, eljött a búcsú ideje, lezárult a mini-sorozat. Lássuk, mit tartogattak a japán TV nézőinek a végére, amit – szerencsére – ma már mi is élvezhetünk.
» The Lowly Ronin - The Teenage Orhpan Girl (Suronin makari toru dai gobu namida ni kieru mikka gokuraku) (1983)
Az előző epizódban már érintették a család kérését. Úgy tűnik, további lehetőséget láttak a témában, mert az ötödik kaland középpontjába szintén ezt állították.
