Four Days of Snow and Blood (Ni-ni-roku) (1989)
Rendező: Hideo Gosha
Főszereplők: Kenichi Hagiwara; Tomukazu Miura; Musahiro Motoki; Minami Kaho
(1989, 115 perc)
Az 1930-as évek elején Japán Mandzsúriát igyekszik elfoglalni. Kilép a Nemzetszövetségből (az ENSZ elődje), hogy hódító céljait megvalósíthassa. Ám a hátországot embargó sújtja, nő a nyomor. Elkeseredett ifjú tisztek egy csoportja fegyveres támadást intéz a korrupt kormányzat ellen, bízván abban, hogy elnyerhetik a császár támogatását...
Gosha ezzel a filmmel küzdötte vissza magát az élvonalbeli rendezők közé. A 70-es években megszerzett reputációját alaposan megtépázta a 80-as években forgatott "alvilági nők" filmciklusa, ami erős ellenérzéseket váltott ki a kritika és az igényesebb alkotásokra vágyók körében. Itt viszont újra a régi tudását csillogtatja. A film 3 részre bontható. Az első akár akciófilm kezdetnek is beillene. Pontos, feszes ritmusú jelenetekben mutatja be a lázadás kezdetét. A második, tartalmilag a leghosszabb rész, az ifjú tisztek válságát jeleníti meg. A rendkívül erős tradíció-hűség, engedelmesség-fogságából kitörni akaró, új Japánra vágyó, társadalmi támogatottságot élvező tisztek szembekerülnek a feletteseikkel és önmaguk erkölcsi világképével. Lehet-e egyszerre lázadni és hűségesnek lenni az országhoz? A hadifegyelem a fontosabb, vagy a nép képviselete? A harmadik, legrövidebb rész, a személyes levelek alapján készült, bemutatja azt az erkölcsi tartást és tisztaságot, amelyet ezek az elkötelezett katonák képviseltek. Tragédiájukat pont az erényeik okozzák, mert megbíznak a tábornokok adott szavában. Megdöbbentő végigkísérni, hogyan tűnik el a katonai bürokrácia útvesztőjében a tisztes eredeti szándék és fordul minden az ellenkezőjére. A bukott lázadásokban résztvevők pedig soha nem számíthattak semmi jóra.
Számos, ma már a hollywoodi produkciókban is feltűnő arcot láthatunk ebben a filmben, még ifjú pályakezdőként, de már komoly feladatok megoldására éretten. Minami Kaho például a "Montreal World Film Festival" legjobb epizódszereplői díját nyerte el abban az évben, míg maga a mozi nagydíjas lett ugyanott. A történelmi hűséget és drámai történeteket kedvelők figyelmébe ajánlom Hideo Goshának ezt az időskori művét.