iMDB

Japán iskolás lányok és igéző, erotikus, hawaii hastánc? Sokan nyilván most előre dőlnek a székükben, de jobb, ha gyorsan lehűtöm a kedélyeket. A Hula Girls nem valami új sexploitation film, vagy soft pornó, hanem az egyik legújabb japán ifjúsági mozi, a Scrap Heaven rendezőjének, a koreai Lee Sang-il-nek tollából.

A film valós eseményeket dolgoz fel. A hatvanas évek közepén járunk, s egy kis bányász falucska élete teljesen felbolydul, mikor a lakosság döntő többségét foglalkoztató cég bejelenti, hogy befejezi tevékenységét, s szépen lassan mindenkit elbocsát. Egyetlen kiutat csak egy új befektető felbukkanása jelentene, aki egy Hawaii Központot szeretne felépíteni a falu mellett. Természetesen a bányász mesterség és a szórakoztatóipar nem áll túl közel egymáshoz, így a lakók csak szkeptikusan tekintenek az egész kezdeményezésre, kivéve néhány fiatal lányt, akik elhatározzák, hogy megtanulják a hula táncot, s megmentik családjuk életét.

Aki látott már japán ifjúsági filmet, az szinte semmi újat nem fog találni a Hula Girls-ben. A filmben gyakorlatilag megtalálható az összes sablon, ami ezeket az alkotásokat jellemzi, a szerencsétlen, ügyefogyott főszereplőktől kezdve, a lehetetlennek tűnő feladaton át egészen a könnyfakasztóan drámai jelenetekig. Van benne fájdalmas búcsú, halál, a szülők ellenkezése, szóval egy csomó akadály, ami a főszereplőket gátolná eme nem túl bonyolult, ámbár mutatós tánc elsajátításában, de persze ők nem adják meg magukat a sorsnak. A végkifejleten sem kell ezek után persze sokat törni a fejünket.

Így most hirtelen el is tanácsoltam volna mindenkit a film megtekintésétől, ám ismét közbeszól két tényező, melyeket mindig próbálok szem előtt tartani. Az egyik az általános vélekedés a filmről, a másik pedig az állandó kontrollcsoportom (a barátnőm) reakcióinak feltárása. Ez utóbbi, mint oly sokszor, most is meglepetéssel szolgált, miután az első, számomra szörnyen túlliheget, egyértelműen a néző megríkatását célzó jelenethez elértünk. Ekkor ugyanis azt kellett tapasztalnom, hogy a jelenet tökéletesen működik, s eléri a célját. Ezután még több alkalommal képes volt a film kiváltani ugyanezt a reakciót, illetve azt a védekezést, miszerint: „Jól van na! Ez egy lány-film!”.

Nyilván szintén a gyengébb nem tagjai lehettek azok, akik a kritikákat írták, mivel mind igencsak elismerően nyilatkoztak, s szintén igaz lehet ez a mozi nézők többségére is, mivel elég nagy sikert lett a film. Megjegyezném, én két értékelhető dolgot fedeztem fel benne. Az egyik a japán film új üdvöskéjének Yu Aoi-nak (Honey and Clover , Memories of Matsuko , Tetsujin 28 , Hana and Alice) szerepeltetése, akinek ugyan nem a játékát szeretem igazán. A másik a zárójelenetben látható igen látványos táncjelenet, mely hosszú idő óta először, mindenféle effektus használata nélkül tudott a székemhez szögezni.

Tehát lányok előre, ha igazi, szívet melengetős filmre vágytok elő a zsebkendőkkel és lehet betenni a Hula Girls DVD-t a lejátszóba. Esetleg fűszoknyát is érdemes beszerezni, hiszen ha figyelmesen nézitek a filmet, könnyedén el tudjátok majd mondani a tánc nyelvén kedveseteknek, mennyire is szeretitek őt. A férfiaknak pedig akkor (és csak akkor) ajánlom, ha szívük hölgyének szeretnének kedveskedni egy (számára) kellemes estével. Aloha!