belépés∆

In Memoriam Kurosawa Akira: A vihar kapujában (Rashômon) (1950)

In Memoriam Kurosawa Akira: A vihar kapujában (羅生門) (1950)

In Memoriam Kurosawa Akira: A vihar kapujában (Rashômon) (1950)

iMDB

Három ember ugyanott húzza meg magát a hatalmas esőben és mialatt várják, hogy elálljon, a legújabb “városi legendát” vitatják meg. Ugyanis a közeli erdőben történt egy nemi erőszak és egy gyilkosság, amelynek feltételezett tettesét el is kapták, azonban a történetet mindenki teljesen máshogy adja elő. Vajon kinek van igaza? A banditának? A megerőszakolt hölgynek? A halottnak? Esetleg a favágónak? Vagy nincs is igazság?

In Memoriam Kurosawa Akira: A vihar kapujában (Rashômon) (1950)

A filmet Akutagawa Ryunosuke írásai ihlették. Érdekesség, hogy a történet nem az író Rashoumon című történetét dolgozza fel, hanem egy másikat, melynek az angol címe In a grove. Ez a film volt Kurosawa első nemzetközileg is hatalmas sikert arató filmje, ami sok szempontból is megújította a filmgyártást. A történetnek ezt a fajta felépítését, hogy ugyanazt az eseményt többféle szempontból is bemutatja, Kurosawa használta elsőként. Ezt a módszert az USA-ban azóta is “Rashoumon-effect”-nek nevezik és számtalan film története épült fel a későbbiekben hasonlóképpen (hogy csak egy ismert ázsiai filmes példát említsünk, Zhang Yimou Hős című wuxiája is ezt a módszert alkalmazza). Technikailag is sok-sok érdekesség fűződik hozzá. Már a film legelején egy látványos húzással fokozza a rendező az izgalmakat, pedig mindössze annyi történik csak, hogy a favágó sétál az erdőben, de a vágásoknak és a nagyszerűen eltalált zenének köszönhetően folyamatosan nő a feszültség. Hasonlóképpen érdekes az is, ahogy az erdőben a viszonylag kevés fényt “megtöbbszörözték” a kamera látószögén kívül eső tükrök segítségével, mivel még a legerősebb napsütés idején is az akkori filmes eszközök számára “sötét” volt a helyszínen. Persze a tükröket a fák mögé rakták, hogy a fény természetesebbnek tűnjön. Ugyancsak a Naphoz kapcsolódik az is, hogy valószínűleg ez volt az első film, amiben a kamerát a Napra fókuszálták egyfajta vágóképként. Ez az azóta rengeteg filmben felhasznált ötlet Kurosawa szerint a kinematográfusnak jutott eszébe. Amikor a három ember (a favágó, a pap és a hozzájuk csatlakozó vándor) a szakadó esőben beszélget, a rendező úgy érezte, hogy az építmény mögött nem látszik eléggé az eső, így a locsológép tartályába a víz mellé tintát kevertek. A kísérlet sikeres lett, viszont annyi vizet használtak el a felvételekhez, hogy a környéken némi vízhiány támadt.

In Memoriam Kurosawa Akira: A vihar kapujában (Rashômon) (1950)

Természetesen nem szabad megfeledkezni a technikai trükkök megemlítésén kívül a nagyszerű színészi játékról sem. Több helyen is olvasható, hogy Kurosawa arra “utasította” Mifune Toshirot, hogy tanulmányozza az oroszlánok viselkedését, mert így élethűbben fogja tudni eljátszani a bandita szerepét. Sosem értettem, hogy ezt miért hangsúlyozzák ki mindig, egész addig, amíg meg nem néztem a filmet. A fentiek tudatában ugyanis még inkább értelmet nyer Mifune zseniális játéka, a sok-sok apró mozdulat, ami a hátteret nem ismerő néző számára talán fel sem tűnik. Ahogy csapkodja magán a szúnyogokat, ahogy ugrándozik, ahogy erőteljesen felnevet, tényleg úgy néz ki, mint egy oroszlán. A női főszerepet alakító Kyou Machiko, aki egyébként az Ugetsu Monogatariban is játszott, szintén remekel, akár az egyik előadásban látható védtelen nőt, akár a másikban látható harcias amazont kell megformálnia. A szerepéért meg is kapta a Mainichi Filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját 1951-ben. Kurosawa nagy kedvence, Shimura Takashi is szerepet kapott a filmben, ő játsza a favágót.

In Memoriam Kurosawa Akira: A vihar kapujában (Rashômon) (1950)

Úgy tartják, hogy ez a film adta a sugallatot ahhoz, hogy az amerikai Filmakadémia az Oscar díjaknál egy új kategóriát, a legjobb nem angol nyelvű film díját létrehozza, mivel nem tudták egyetlen addigi kategóriába sem besorolni, így egy “Honorary Award” nevű díjjal jutalmazták 1952-ben. A Velencei Filmfesztiválon is tarolt az alkotás, elnyerte az Olasz Filmkritikusok Díját és az Arany Oroszlán díjat is. De mindezeknél jóval fontosabb, hogy az eltelt több, mint 50 év alatt sem fakult semmit sem, ugyanolyan izgalmas és ugyanúgy leköti az embert ma is, mint az akkori nézőt. A három ember szavai az esőben az emberi életről és esendőségről ma is aktuálisak, elgondolkodtatóak, akárcsak a történet lezárása. Nagyon nagy film, mindenképpen megtekintésre érdemes!

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Nana (2005)

Nana (2005)

ナナ (2005)iMDBA történet két igencsak ellentétes karakterű lány egymáshoz fűződő viszonyát mutatja be a megismerkedésüktől kezdve. Kettejükben gyakorlatilag az utónevük közös egyedül, hiszen a punkrock énekesnő Osaki Nana, aki maga a megtestesült magabiztosság és céltudatosság,...

Daisy (2006)

Daisy (2006)

  iMDB Nem fogok sok szót vesztegeni erre a filmre - amekkora hype volt körülötte, annyira rosszul sikerült, dacára a nagyszerű stábnak.A filmben egy szerelmi háromszög kínlódását kísérhetjük végig - van egy nagyon szerencsétlen, de nagyon...

Waterboys (2001)

Waterboys (2001)

IMDb Az öt főhős iskolájába egy új, gyönyörű tanárnő érkezik, aki annak rendje és módja szerint bekapcsolódik az iskolai sportéletbe is. Az általa vezetendő edzésről tartott megbeszélés azonban furcsa véget ér, miután kiderül, hogy a...

Ghost Legend (Ma yi chuan qi) (1990)

Ghost Legend (Ma yi chuan qi) (1990)

 Kan Ng Min produkciója úgy fogható fel, mint Chinese Ghost Story LCXVIII, azaz az 1987-től tomboló misztikus kísértetes műfajról a ki tudja hányadik bőr lehúzása. Nincs vele semmi baj, mert szórakoztató, minden benne van,...