belépés∆

Sword Devil (Ken Ki) (1965)

 

Sword Devil (Ken Ki) (1965)
 

Rendező: Kenji Misumi

Főszereplők: Ichikawa Raizo; Date Saburo

Egy nyomorban élő, fizetésnélküli szamuráj, aki a származása miatt a legdurvább megaláztatásnak van kitéve nap-nap után, találkozik egy roninnal, aki mestere az iado (kardrántásos) technikának. A dolog egyszerű: ránts kardot és vágj, gyorsabban, mint az ellenfeled. A közemberből az úr testőre lesz és számtalan kihívással kell szembenéznie...

A fenti rövid ismertető ugyan pontos, de korántsem adja vissza a film lényegét. Bár a kardok tényleg sűrűn előkerülnek, különösen a film végefelé, ez nem kalandfilm, hanem nyomasztó hangulatú drámai történet, a szokatlan fajtából. A forgatókönyvet Shibata Renzaburo jegyzi, akit igazából a Nemuri Kyoshiro sorozat tett ismertté és mindig híres volt formabontó forgatókönyveiről. Az elején hosszan taglalja egy kicsiny, átlagos klán hétköznapjait, a központba egy rendkívül alacsonyrangú szamurájt állítva. (Neki a "kutyafi" megszólítás "jár" és szószerint értve!) A keményen dolgozó, rendkívüli fizikai érzékekkel és képességekkel rendelkező, de mélyen megvetett és megalázott ifjúnak semmi reménye a boldogulásra, amíg egy véletlen, rendkívüli esemény nem történik. Pártfogásába veszi a klán ura, aki fokozatosan megőrül. Innen kezdve válik igazán drámává a történet. A legkisebb szeretetért is hálás, tisztalelkű szamuráj hidegvérű gyilkossá lesz annak az embernek az érdekében, akinek a puszta léte romlásba viheti a klánt. Az ellenfelei ugyan durvalelkű alakok, de mégis ők képviselik a túlélés lehetőségét. Ehhez hozzájön még a szerelmi ellentét és máris nyilvánvaló, hogy minden együtt van egy igazi drámai történethez.

A film szerintem egyértelműen a háborús nemzedék lelki konfliktusainak kivetítése a múltba. Lehet-e őszinte hittel, a hagyományokból merítkezve szolgálni azt, ami káros a többségnek? Fel kell-e áldozni önmagunkat olyanokért, akik nem szimpatikusak, de mégis az előbbrejutást szolgálják? Misumi és nemzedéke elkötelezetten szolgálta a 2. Világháborúban a Tenno-t, az isteni császárt, aki kiszolgálta azokat, akik véres erőszakba hajszolták a japán hadsereget. Vajon fel kellett volna ezt akkor ismerniük és meg kellett volna tagadniuk a tradíciót? Nekik ez húsbavágó, lelkiekben gyötrő kérdés volt akkoriban.

A főhőst sokáig követhetjük szörnyű hétköznapi világában, reménytelennek tűnő sorsában, ahol minden szépség és jóság az értékét veszíti. Amikor pedig minden áldozatot vállalva kiáll a meggyőződése mellett, a néző már tudja, hogy rosszul döntött, mégis neki szurkol. Ám boldog végre számítani nem lehet...

Azoknak ajánlom akik szeretik a szokatlan hangulatú, az átlagtól  jóval eltérő filmeket. Például a HARAKIRI, KURONEKO, ONIBABA ismerőinek. Nem közönségfilm, másfajta megközelítést igényel.

 

Kattints a nagyobb mérethez!Kattints a nagyobb mérethez!Kattints a nagyobb mérethez!Kattints a nagyobb mérethez!

 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Mizoguchi Kenji (1898-1956) - 3. rész

1940-ben a rendezőnek sikerült bekerülnie a kormány filmbizottságába, amire már régóta vágyott, ám sajnos ez csak egy olyan korban sikerülhetett neki, melynek eszmerendszere nem protezsálta a szabad gondolkodást, hanem inkább egy merev szabályrendszert szeretett volna...

Zatoichi 3. - New Tale Of Zatoichi (1963)

Zatoichi 3. - New Tale Of Zatoichi (1963)

  A harmadik Zatoichi film, a New Tale Of Zatoichi, az első a huszonhat klasszikus (Katsu Shintaro főszereplésével készült) Zatoichi film közül, amely színes filmre készült.

The Wolves (Shussho Iwai) (1971)

The Wolves (Shussho Iwai) (1971)

    Hideo Gosha szamuráj mozifilmjei meglehetősen jól ismertek szerte a világban, egyre inkább Magyarországon is. A japán alvilágba tett kirándulásai már nem annyira, pedig a jakuza film műfajban szintén alkotott néhány maradandó alkotást. Íme az egyik.  

Audition (Ôdishon) (1999)

Audition (Ôdishon) (1999)

Takashi Miike neve általában garancia rá, hogy a film mellé társított "kizárólag felnőtteknek" logó nem csak amolyan álszent túlkapása a cenzúrának. Nem kell csalatkoznunk az Ôdishon esetében sem, bár megdöbbentő lehet, hogy amit az első...