Submersion of Japan (Nippon Chinbotsu) (1973)
Készült: 2007. február 4. vasárnap, 12:55 | | 
| 
| Submersion of Japan (日本沈没) (1973)
iMDB
A film a katasztrófafilmek aranykorában, a 70-es évek közepe felé készült Komatsu Sakyou megegyező című fantasztikus regényéből. Komatsu valószínűleg hires sci-fi szerző lehet Japánban, hiszen olyan filmek alapját képező regények (és forgatókönyvek) fűződnek a nevéhez ezen kívül, mint pl. az Attack of the mushroom people, a Virus, a Bye Bye Jupiter és a Tokyo Blackout.
Míg a legtöbb hasonló témájú filmben általában “csak” egy elemmel kűzdenek a szereplők, itt azonban szinte mindent sikerült egybezsúfolni. Van itt földrengés, tűzvészek, vulkánkitörések, gátszakadás, árvíz és mindezek tetejében még a föld is süllyed, tulajdonképpen egyedül Godzillát hiányoltam csak. A készítők a kaijuu filmekhez hasonlóan az adott korban csúcsnak tekinthető trükkfelvételeket vetettek be a minél élethűbb hatás elérésére, persze mai szemmel mindez már inkább mosolyra ad okot, mint bárminemű megrettenésre. Sok-sok összeomló makett, néhány “látványosan” összefilmezett jelenet, hatalmas sikítozás, stb. színesíti a filmet. Ami nagyon tetszett benne, hogy az amerikai filmekre jellemző, a tömegből kiemelt néhány hétköznapi embert hősként bemutató részek ezúttal elmaradtak (igaz, a tengeralattjáró vezetője, aki barátnőjét keresi a katasztrófa alatt, benne van, de egyáltalán nem rajta van a hangsúly).
A másik dolog, ami mindenképpen figyelemreméltó ebben a filmben, az az esettel kapcsolatos világpolitikai helyzet bemutatása. Japán ugyanis az ENSZ elé viszi a problémát, hogy minden ország segítségét kérje a lakosság elhelyezéséhez, de az ENSZ (ahogyan a való életben is) leginkább csak tökölődik. A politika ezen részének bemutatása remekül el lett találva. A dolog másik része azonban már a japán lélekre erőteljesen jellemző pesszimizmus és bűntudat miatt érdekes, mert a világ többi országát úgy mutatják be, mintha egyáltalán nem érdekelné őket a katasztrófa és Japán sorsa, valamint sorra utasítják el a menekültek befogadását, különféle okokra hivatkozva. Ez azért a valóságban (feltételezem) nem egészen így működne, bár végülis ki tudja… Magyar szemmel nézve kellemes látvány volt egyébként a világ országaival folytatott párbeszéd bemutatásakor, amit úgy ábrázoltak, hogy az adott ország parlamentjét, illetőleg híres látványosságát mutatták egy pillanatra és ezek között a magyar országház is feltűnt.
A filmből többféle változat is létezik. A Japánban bemutatott eredeti változat 143 perc hosszú volt és ebben volt legrészletesebben bemutatva mind a katasztrófa, mind a politikai helyzet. Amerikában a filmnek egy igen erősen megvágott, 82 perces verziója forgott közkézen, a címét is megváltoztatták, Tidal Wave néven futott. Én egy harmadik változatot tudtam megnézni, egy 109 perceset, ami szvsz így is helyenként unalomba fulladt, leginkább a túl sok katasztrófajelenet miatt, amiket mai szemmel egyszerűen nem lehet komolyan venni. Ennek megfelelően a filmet leginkább csak a kuriózum miatt lehet érdemes megnézni, akit csak a téma érdekel, az inkább a 2006-os, Japan Sinks néven ismert remake-t keresse belőle, ami minden valószínűség szerint a látvány tekintetében sem lesz “gagyi”.
iMDB
Egy Japán északi részén található szigeten furcsa dolgok történnek, ugyanis elkezd süllyedni. Néhány tudós egy tengeralattjáróval lemerül a tengerfenékre, hogy tájékozódjanak, mi is zajlik odalent. A megdöbbentő szembesülés után már nem csak a kis sziget, hanem a Japán Tenger alján is nézelődnek, ami ugyanazt a baljós elméletet támasztja alá. A földkéreg mozgása miatt ugyanis Japán hamarosan a tengerszint alá kerül. Eleinte senki sem hisz a tudósoknak, majd amikor egyre rosszabbá válik a helyzet (hatalmas földrengések, vulkánkitörések és az ezeket követő tűzvészek és áradások történnek egymás után), a politikusok is lépni kezdenek, megpróbálják a lakosságot más országokba áthelyezni.
A film a katasztrófafilmek aranykorában, a 70-es évek közepe felé készült Komatsu Sakyou megegyező című fantasztikus regényéből. Komatsu valószínűleg hires sci-fi szerző lehet Japánban, hiszen olyan filmek alapját képező regények (és forgatókönyvek) fűződnek a nevéhez ezen kívül, mint pl. az Attack of the mushroom people, a Virus, a Bye Bye Jupiter és a Tokyo Blackout.
Míg a legtöbb hasonló témájú filmben általában “csak” egy elemmel kűzdenek a szereplők, itt azonban szinte mindent sikerült egybezsúfolni. Van itt földrengés, tűzvészek, vulkánkitörések, gátszakadás, árvíz és mindezek tetejében még a föld is süllyed, tulajdonképpen egyedül Godzillát hiányoltam csak. A készítők a kaijuu filmekhez hasonlóan az adott korban csúcsnak tekinthető trükkfelvételeket vetettek be a minél élethűbb hatás elérésére, persze mai szemmel mindez már inkább mosolyra ad okot, mint bárminemű megrettenésre. Sok-sok összeomló makett, néhány “látványosan” összefilmezett jelenet, hatalmas sikítozás, stb. színesíti a filmet. Ami nagyon tetszett benne, hogy az amerikai filmekre jellemző, a tömegből kiemelt néhány hétköznapi embert hősként bemutató részek ezúttal elmaradtak (igaz, a tengeralattjáró vezetője, aki barátnőjét keresi a katasztrófa alatt, benne van, de egyáltalán nem rajta van a hangsúly).
A másik dolog, ami mindenképpen figyelemreméltó ebben a filmben, az az esettel kapcsolatos világpolitikai helyzet bemutatása. Japán ugyanis az ENSZ elé viszi a problémát, hogy minden ország segítségét kérje a lakosság elhelyezéséhez, de az ENSZ (ahogyan a való életben is) leginkább csak tökölődik. A politika ezen részének bemutatása remekül el lett találva. A dolog másik része azonban már a japán lélekre erőteljesen jellemző pesszimizmus és bűntudat miatt érdekes, mert a világ többi országát úgy mutatják be, mintha egyáltalán nem érdekelné őket a katasztrófa és Japán sorsa, valamint sorra utasítják el a menekültek befogadását, különféle okokra hivatkozva. Ez azért a valóságban (feltételezem) nem egészen így működne, bár végülis ki tudja… Magyar szemmel nézve kellemes látvány volt egyébként a világ országaival folytatott párbeszéd bemutatásakor, amit úgy ábrázoltak, hogy az adott ország parlamentjét, illetőleg híres látványosságát mutatták egy pillanatra és ezek között a magyar országház is feltűnt.
A filmből többféle változat is létezik. A Japánban bemutatott eredeti változat 143 perc hosszú volt és ebben volt legrészletesebben bemutatva mind a katasztrófa, mind a politikai helyzet. Amerikában a filmnek egy igen erősen megvágott, 82 perces verziója forgott közkézen, a címét is megváltoztatták, Tidal Wave néven futott. Én egy harmadik változatot tudtam megnézni, egy 109 perceset, ami szvsz így is helyenként unalomba fulladt, leginkább a túl sok katasztrófajelenet miatt, amiket mai szemmel egyszerűen nem lehet komolyan venni. Ennek megfelelően a filmet leginkább csak a kuriózum miatt lehet érdemes megnézni, akit csak a téma érdekel, az inkább a 2006-os, Japan Sinks néven ismert remake-t keresse belőle, ami minden valószínűség szerint a látvány tekintetében sem lesz “gagyi”.
