Ázsiafilm

Suzuki Seijun-nak ez volt filmrendezőként a nyolcadik filmje és akárcsak oly sok más munkájában, ezúttal is igyekezett a határokat feszegetni, tabukat döntögetni, de erről majd néhány mondattal később. A történet egy szokványos krimi, amiből talán kicsit többet is ki lehetett volna hozni (a jó 30 évvel később készült nagyszerű hongkongi akciófilm, az A better tomorrow például hasonló alapszituációból indul ki). Sajnos a főszereplő yakuza eléggé sablonos figura, azonban a mellékszereplők között már jóval életszerűbb jellemek vannak, főleg a lány igencsak kapzsi barátja. Az 50-es évekbeli Tokyo alvilági részeinek bemutatása is látványos, néhány napközben elkapott jelenet különösen tetszett, látni a korabeli villamosokat döcögni, a jellegzetesen amerikaias küllemű autókat, stb. Ugyanez elmondható az éjszakai életről is és ezzel el is érkeztünk a határok feszegetéséhez és a tabuk döntögetéséhez. Suzuki ugyanis már a japán újhullám rendezői közé tartozott, akik végképp leszámoltak a klasszikus japán film hagyományaival és előtérbe helyezték a máig tartó jellegzetességeket, azaz az erőszakot és az erotikát.


Mai szemmel nézve ugyan eléggé visszafogott a film mindkét téren, de ne felejtsük el, amikor készült, 1958-at írtak. Ha jók az információim, ezidő tájt Hollywoodban még erőteljes cenzúra működött és a filmek cenzorok által engedett legerotikusabb jelenete az volt, amikor az erőteljesen kirúzsozott vörös ajkú színésznő hosszú csókot váltott a férfi főhőssel. De említhetnénk akár Ozu Yasujiro, vagy Mizoguchi Kenji ugyanekkor készült filmjeit, amikben szintén semmi ilyesmi nem fordulhatott elő. Nos, ebben a korban Suzuki lazán a kamerát úgy állította be már a film elején látható táncest felvételekor, hogy mikor a rock’n roll-ra táncoló párok hölgytagjait éppen dobálják az urak, akkor simán a szoknyák alá lehet látni. A hollywoodi cenzort ennek láttán vélhetően a szívroham kerülgethetette, hogy még ilyen erkölcstelenséget… De hasonló jelenetekben látható a film főhősnője, az ekkor 21 éves Shiraki Mari által alakított Akiko is. Meztelenül áll modellt a művészlélek barátja szobraihoz és rajzaihoz, a különféle „erkölcstelen” összejöveteleken alsóruházatban táncol, valamint feltűnő a "nőhöz méltatlan, botrányos" viselkedése is (pl. egy jelenetben részegen felszed egy amerikai tengerészt). Suzuki tehát itt, akárcsak a szintén ekkoriban forgatott The naked woman and the gun, a Young breasts és az Age of nudity esetében, erőteljesen letette a későbbi sexploitation filmek alapjait.


A film tehát leginkább emiatt az úttörő szerepe miatt lehet érdekes. A történet, főleg mai szemmel nézve semmi extra és a poszter alapján a néző jóval többre számít, mint amit végül kap. Kuriózumként tehát mindenképpen figyelemre méltó film, azonban leginkább kísérletnek nevezhető, nem tartozik a japán film legjobbjai közé. Egy nézést azért megér.